Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
Az országgyűlés képviselőházénak 211 zetésrendezése elmarad, erről szó sem lehet, mert nem bírja az ország pénzügyi helyzete. Felszólalásomat kissé más vágányra kell helyeznem, mert hiszen a miniszter úr beszéde befejezett tény elé állított és mintegy válaszadás volt arra, amit el akartam mondani. Sajnálatos dolog, hogy amikor a köztisztviselők fizetéséről beszél a pénzügyminiszter úr. akkor kizárólag financiális kérdésnek tekinti a dolgot és azt mondja, hogy az állam nem tud tóbbot fizetni, mert más kötelezettségei is vannak. Felfogásom szerint a tisztviselői fizetések kérdését nem szabad kizárólag kiadási kérdésnek tekinteni, mert a tisztviselői fizetések kérdése közgazdasági kérdés is. Tudjuk, hogy a tisztviselő piacra viszi a fizetését és a kereskedelmet, ipart táplálja ezáltal. Én ezt így fogom fel és sajnálattal kell tudomásul vennem a pénzügyminiszter úr előbb hallott beszédét. Távol áll természetesen az is tőlem, hogy ezt magam mellett propaganda céljaira használjam fel, hiszen tulajdonképpen csak arról akarom meggyőzni a t. Házat, hogy ez közgazdasági kérdés, mégpedig a termelés, a fogyasztás, a kereskedelem és az ipar szempontjából. A magyar kistisztviselő ember, ha pénzét megkapja, nagyon sok esetben, sajnos, már előre elkölti és ebből a szempontból elsőrendű eleme a magyar közgazdasági életnek. Ha a köztisztviselői kart maga az államhatalom, a kincstár nem táplálja, akkor az kikapcsolódik a közgazdasági élet vérkeringéséből. Áttérek a debreceni helyzetre és néhány sérelmet leszek bátor felsorolni. Bízom abban, hogy ha már a kellő gondoskodás kimaradt a költségvetésből, azért az igazság gondolatát előbbre fogom segíteni. Nagyon jól tudjuk, mennyire izgatja egy tisztviselőt, ha tudja, hogy csak ideiglenes alkalmazásban van. Hallottam, hogy Budapesten és több vidéki városban is előfordulnak ilyen esetek, de most csak a debreceni helyzettel akarok foglalkozni, mert hiszen mint debreceni képviselőnek, ez elsősorban kötelességem. Megtörténik, hogy méí? mindig csak ideiglenes díjnokok azok. akik hosszú évtizedekre menő szolgálati idővel rendelkeznek, ami nemcsak nemzeti, családvédelmi szempontból, hanem a közigazgatás szempontjából is helytelen. Kérem a miniszter urat, hogy ezt a helyzetet változtassa meg. Egy ilyen fiatalember, aki ideiglenes alkalmazásba kerül, kap talán 39 pengőt havonta és mint kisegítő dolgozik, ami már csak abból a szempontból sem helyes, mert hiszen egy egyszerű napszámos embernek is kevés lenne ez az összeg. Elképzelhető, hogy egy szellemi foglalkozású embernek ez még alamizsnának is kevés, míg ha magasabb fizetést kapna, akkor a jobb jövő reményében megnősülne, családot nevelne, de még 16—18 esztendős szolgálat után is csak ez a 39 pengős fizetés marad. Amint előttem szólott t. képviselőtársam mondotta, ebből csakugyan hangzatos, demagóg jelszavakat lehetne kovácsolni, de ez táyol áll tőlem s ezért esak azt kérem, hogy az igazságos elbánás erkölcsi követelménye alapján ezen a helyzeten változtatni méltóztassanak. Vannak azután dupla doktorátussal rendelkező, olyan családos emberek is, akik 82 pengős állásban vannak. Gondoljuk csak meg, mit lehet ebből a fizetésből, még ha egyedül élnek is, csinálni! De nemcsak Debrecenre, hanem egész ; . ülése 1937 május 12-én, szerdán. 171 Hajdú megyére vonatkozólag is ugyanezeket a hibákat lehetne megállapítani. Még .az adóhivatalban is, ahol pedig az adókivetések történnek, ahol az emberek anyagi helyzetének megállapításával foglalkoznak, számtalan ideiglenes alkalmazott van, akik vagy megunják bizonytalan helyzetüket és elmennek máshova, vagy várnak arra, hogy véletlenül kinevezzék őket. Ezek az emberek valóságos jellemtornán mennek keresztül és kizárólag csak a magyar jellem javára írható, hogy nem történnek lépten-nyomon sikkasztások és egyéb rut dolgok. Szerettem volna, ha a miniszterelnök úr jelen lett volna interpellációm elmondásakor. Minthogy azonban ebben nem volt részem, a viszonválasz során élek azzal a jogommal, hogy interpellációmat kimerítőbben, statisztikai adatok felsorolásával is alátámasszam. Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következnék ifj. Balogh István képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez az egyesült magyar nemzeti szocialista párt sérelmei tárgyában. A képviselő úr bejelentést kíván tenni. Ifj. Balogh István: T. Ház! Kérem a t. Házat, méltóztassék interpellációm elhalasztásához hozzájárulni. (Felkiáltások: Hozzájárulunk,) Elnök: A Ház a halasztáshoz hozzájárult. Következik ifj. Balogh István képviselő úr interpellációja a belügyminiszterhez a Magyar Eokkant Segélyző és Nyuigdíjegyletnek tagjaival szemben való viselkedéséről. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a magyar Bokkantsegélyző és Nyugdíjegylet nagy megkárosításokat okoz feleinek? 2. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy az intézet rendkívül hosszadalmas hatósági felülvizsgálása a felek tönkrejutását vonja maga után. 3. Hajlandó-e a miniszter úr az elvénült szegény rokkant emberek érdekeiben hathatós intézkedést tenni. Ifj Balog István s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! A mai napot rosszul fogtam ki. Most sincs szerencsém, hogy az illetékes miniszter úr jelenlétében szemtőlszembe mondhassam el a többezer szerencsétlen, rokkant öregember nagyfontosságú ügyét. Minthogy úgy értesültem, hogy kormánypárti részről is széleskörű megmozdulás történt az interpellációm tárgyát képező kérdés rendezése tárgyában, fenntartom magamnak azt a jogot, hogy a miniszter úr szóbeli válaszát követő viszonválaszomban indokoljam meg interpellációmat. Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. Következik Tobler János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa) : »Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy Pestszentlőrinc városában még az 1920as évek végén nagyarányú parcellázás tör24*
