Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

168 Az országgyűlés képviselőházának van szó, — olyan kérdésről, amely ugyancsak abba a kategóriába tartozik, mmt az eiooDi interpellációm, s miután olyasmit kérek és olyasmit ajánlok a miniszter úr figyelmébe, ami a kormánynak semmiféle pénzébe nem kerül, viszont ugyanazt a tanyai lakosságot, amelyről előbb voltam bátor említést tenni, rendkívüli módon izgatja — ezért nem halasztóm el interpellációmat, hanem igen röviden bátor leszek elmondani, hogy miről is van szó. Nem tehetek róla, — nem akarok itt ellenzéki hangulatot csinálni — de teljesen érthetetlen előttem, hogy egy kormány, amelynek minden programmnyüatkozatában a keresztény és nemzeti szellem, a szociális felfogás, a kisemberek érdekeinek a védelme szerepel, miért zárkózik el olyan kérések teljesítése elől, amelyeket az összes helyi hatóságok, — a város polgármestere, a város képviselőtestülete, az iskolai hatóságok — mind indokoltnak és szükségesnek tartanak, s amelyeknek megvalósítása a kormány részéről semmiféle áldozatba nem kerül. Az ilyen elzárkózások azt a szerencsétlen népet állandó elkeseredett hangulatban tartják, amelynek felfogása szerint csak azért történik mindez, mert vannak a minisztériumoknak egyes ügyosztályai, amelyek önmaguknak a világban és kint, az életben történő események ismerete nélkül elveket állítanak fel és ezeknek az elveknek szolgálatában meggyötrik azt a népet, amelynek érdekeit, ha már gazdasági téren nem is, de legalább ilyen téren meg kellene védeniök. Itt arról van szó, hogy az ismétlőiskolákban, ahová tehát a 12 even felüli gyermekek járnak, ne legyen szombaton oktatás azért, mert szombaton van piac Nyíregyházán. Szombaton az a kisgazda bemegy a városba, hogy kis dolgait, amit el kell adnia, ott eladhassa és ezzel pénzhez jusson. Kire bízza rá a házát? Nagyobb gyermekeire, hogy bemehessen a piacra. Igen, de szombaton ismétlőiskolába kell menni annak a serdülő tanyai gyereknek. A nyíregyházai tanyákon evangélikus iskolák vannak. A tanítónak is be kellene legalább hetenkint egyszer mennie Nyíregyházára. Nem azt mondom, hogy szörnyű nagy áldozat tanyán lakni, — nem sajnálom ezeket a tanítókat azért, hogy tanyán laknak, hiszen tudjuk, hogy ezer és ezer tanító boldog lenne, amíg nem kapott állást, ha ilyen tanyai iskolákban is elhelyezkedhetne — viszont elismerem, hogy jogos és méltányos kívánság részükről az, hogy hetenkint egyszer bemehessenek a városba, hogy kis fizetésükből mégis valamit vásárolhassanak családjuk számára, hogy a moziba elmehessenek, hogy valamit láthassanak, ami a városban történik, ugyanúgy, ahogyan annak a kisgazdának jogos az a kívánsága, hogy hetenkint egyszer a vásárba be tudjon menni. Ezeknek az evangélikus iskoláknak a központi igazgatója kidolgozott egy tantervet, amelyet én magam is átnéztem és amelyből valóban megállaptíható, hogy egy kis megerőltetéssel igenis, lehetne a rendes kötelező népoktatás és ezt az ismétlőiskolai oktatást is úgy elvégezni, 'hogy a szombati nap szabadon tartassák. Ez nem kerül az államnak egy fillérjébe sem. Kérdezem, lehet-e azt állítani, hogy olyan óriási pedagógiai szempontok és érdekek fűződnek pontosan éppen a szombati tanításhoz, amikor a tanító szívesen osztja be a tantervét és óráit úgy, hogy az előírt anyagot öt nap alatt elvégezhesse, ami által neki és ezeknek a szerencsétlen embereknek lehetőségük 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. kínálkozik arra, hogy a szombati vásárra bejöhessenek s házukat és haromfiaikat, stb. rábízhassák nagyobb gyermekeikre. Micsoda pedagógiai szempont és nyomós érdek fűződhetik ahhoz, hogy ezt tőlük elzárják? A mi lakosságunknak a falun és különösen a tanyai lakosságnak amúgy sincs valami roppant nagy érzéke a kultúra és a továbbképzés szempontjai iránt, nemhogy ilyen intézkedésekkel még azt a kis kedvet is, amely bennünk van, ki kellene ölni. Nem bizonyíthatja azt he senki, hogy nem lehet a tantervet úgy beosztani, hogy öt nap alatt az ismétlőoktatást el ne lehessen látni. Viszont (nyilvánvaló, hogy annak a tanyai lakosságnak, amely 10—15—20, sőt 25 kilométerre lakik a várostól, a legnagyobb érdeke az, hogy bejárhasson a városba. Kérdem, minek megkínozni ezt a lakosságot. Ugyanazt mondom, amit az előbb a helypénzek dolgában. Az államnak nem kerül egy fillérjébe sem, ha eleget tesz a tanítóság jogos igényeinek és ha eleget tehet a tanyai lakosság jogos igényeinek is, akkor^ miért nem teljesíti kérésüket. A mélyen t. államtitkár úr, akinél több izben alkalmatlankodtam ebben <a kérdésben, igen nagy megértéssel fogta fel ezt a kérdést és láttam, hogy nagy szeretettel akarna ezen a dologban segíteni, csodálatosképpen mégis csak azt a választ kaptam, hogy bízzák a tanyai lakosok házukat és jószágukat vagy az ismétlőiskolásnál fiatalabbkorú, vagy az ismétlőiskolát már túlhaladott korú gyermekeikre. Ügy látszik, a statisztika azt bizonyítja, hogy minden családnak vannak; fiatalabb ugyanilyenkorú és idősobib gyermekei és ezért történhetett ez a határozat, de én kénytelen vagyok azt mondani, hogy ha így szól a statisztika, akkor ez téves, mert vannak olyan családok, ahol nincsenek sem fiatalabb, sem idősebb gyermekek, csak éppen ilyenkorúak és ezek azok a családok, amelyek nyugtalanok amiatt, hogy kire bízzák a házukat. Kérdezem, milyen állami érdek fűződik elkerülhetetlenül ahhoz, hogy ezt teljesíteni lehessen? (Béldi Béla: A bürokratikus copf!) A bürokratikus copf, semmi egyéb, és méltóztassanak elhinni, amikor annyit panaszkodunk azon, hogy nem tudunk a népnek szociális és gazdasági igényein segíteni, akkor igen sok ilyen eset fordul elő, mint amilyent az előbb bátor voltam felemlíteni. Amit pedig most említek, az nem kerülne az államnak semmibe sem, csak megtakarítással járna és a szegény népet megnyugtatná. Sajnos azonban, sok esetben nem abból indulunk ki, hogyan lehetne a népen segíteni, hanem ragaszkodunk a a elvi megállapításokhoz, nem törődünk a gyakorlati keresztülvihetőség lehetőségeivel és nein csinálunk semmit. Mi lenne, ha ez a tanyai lakosság azt mondaná, hogy ón állami adót fizetek, de nem tudom miért? Állami iskolám nincs, az állam számomra az én tanyabokraimhoz utat nem épít, az állam nem törődik velem, semmit sem csinál, mert semmiféle kézzelfogható hasznát nem látom annak, hogy az államnak, a városnak ezeket a szörnyű adókat fizetem, amiről Bethlen István megállapította, hogy egy kétholdas gazda 100 pengőt is fizet, olyan terhet, amely elnyomja őket. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) A város polgármestere azt tervezte, hogy tanyabokronkint helyi kirendeltségeket fog létesíteni a város azért, hogy közvetlen összeköttetésben legyen velük. A tanyai lakosság