Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

152 Az országgyűlés képviselőházának Kéthly Anna: Bírói ítélet állapította meg!) Pécsett arról veit szó, bogy 4.000 bányamunkás egy falat kenyérrel többet akart juttatni a családjának és mivel más módja nem volt, le­tette a szerszámot és ezzel akarta kikényszerí­teni (Farkas István: A korábban levont bért!) a korábban levont nyolc százalékot. Mi volt az eredmény? A kormány fenntartás nélkül a ri­deg kapitalistatársaság oldalára állt 4.000 szín­magyar, fajmagyar keresztény bányamunkás érdekei ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Csendőr sortűz, halottak, sebesültek, monstreper, egy csomó fogházbüntetés, most folyik a másik monstreper Pécsett, még nem tudni, mi lesz az eredménye. A kapitalista vál­lalat kalkulátorai pedig minden bizonnyal (Farkas István: A markukba röhögnek!) a posztóval bevont ajtók mögött megelégedetten dörzsölgetik kezüket és számolgatják, hogy mennyi haszon háramlott rájuk a magyar kor­mány munkásellenes állásfoglalásából. (Ügy van! Ügy min! a szélsőbaloldalon.) A többi sztrájk is, amely a legutóbbi időben spontán kitört, mind a jogos elégületlenség kétségtelen tünete volt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Aki ezt látta és aki objektív, annak meg kell ezt állapítania. Komoly és megfontolandó intőjelek ezek a kormányzat számára és az úgynevezett reform­kormány vájjon mit cselekszik? Észreveszi ezt a figyelmeztetést, levonja ennek tanulságait? Nem! Brüszk módon érvényre akarja juttatni a »Herr im Hause« álláspontot, azt a régi el­avult kapitalista álláspontot, amelyet a világ legnagyobb és legöntudatosabb kapitalistája, az amerikai Ford is kénytelen volt legutóbb feladni, (Kertész Miklós: Mert rákényszerült!) midőn elismerte a szakszervezetek tárgyalási jogosultságát és tárgyalóképességét. (Bncninger Manó: Bornemisza miniszter úr is elismerheti!) A magyar kormányzat és a magyar hatóságok részéről azt kell tapasztalnunk, hogy a kor­mány félremagyaráz valamit és büntet vilamit, amit talán nem ismer, vagy nem akar megis­merni. Hatalmi kérdésnek minősíti azt, amit más nyelven, szoöiális nyelven munkásszolida­rításnak neveznek. Nem hatalmi kérdésről van szó akkor, amikor a munkásság kényszerűségből leteszi a szerszámot és egyetlen árucikkének a jobb értékesítését akarja elérni, szolgálni. Nem. Ez a munkásszolidaritás megnyilvánu­lása, (Farkas István: Es nemzeti érdek is!) erre a munkás feltétlenül rászorul, mert énei­kül még sokkal eltiportabb és kizsákmányol­tabb volna, mint amilyen most. Ezzel szemben pedig azt látjuk, hogy a másik oldalon is meg­nyilvánul, a szolidaritás, — mert ilyen is vau — a (kapitalizmus szolidaritása, amelyet a kor­mány nem büntet, hanem támogat. A kapitalizmus szolidaritása a kartelekben jut kifejezésre. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) A kapitalista vállalatok összeáll­nak, kartelt létesítenek, összeülnek és megálla­pítják az árakat, megállapítják az áruelosztás módját, mennyiségét, (Farkas István: A mun­kabért!) sőt a munkabéreket is. Ezeknek a nya­kára nem küldenek csendőrt, rendőrt, ezeket nem szabály ózzák, ezeket nem akarják me­derbe terelni. Ezek szabadon működnek, sza­badón dolgoznak, zsákmányolják ki a munkás­ságot és fosztják ki a fogyasztókat. Ezek felé azonban a kormánynak nincs gesztusa, nincse­nek rendszabályai, de nyomban hangulatkeltő kijelentéseket, miniszteri beszédeket és nyilat­kozatokat hallunk akkor, amikor a munkás­211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. szolidaritás nyilatkozik meg, mint legvégső esaköz. Kormánypárti képviselők egyrészről állandóan hajtogatják az ő nagy munkássze­relmüket, másrészről követelik az úgynevezett munikaszabadságott. (Malasits Géza: Ne szeres­sék a munkást, de fizessék meg!) Munkasza­badságot akarnak., Csik József képviselő úr például a munkaszabadságot sürgette. Hol nincs az országban munkaszabadság? (Malasits Géza: Újpesten a Wolfner-gy árban! Ott rekla­málják!) Nem igaz, hogy nincs itt munkasza­badsag, nem igaz, hogy itt törvényesen kell védeni azt, aki dolgozni akar. Amit Csik József úr az ő fogalmazásában es általában az antiszociális szótárban munka­szabadságnak neveznek, az nem más, mint a sztrájktörők szabadalmazása, támogatása a na­gyobb kenyérért harcoló munkásság ellen. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom és vita­tom, hogy a munkásságnak igenis joga van sztrájkolni. A sztrájkjogot világszerte minden kultúrállamban törvényesítették már és tör­vényes védelemben részesítik (Farkas István: Régen, évtizedekkel ezelőtt!) és a sztrájktörő­ket a munkásság mindenhol úgy, ahogy tudja, (kiközösíti magából. (Kéthly Anna: A sztrájk­törő a legutolsó!) Hát a kartelek garázdálkodása ellen nem kell munkaszabadsági törvény? Hát az a kis­iparos, aki karteten kívül áll és akit kinyom­nak az életből, vagy aki belép a kartelbe és akitől biankó váltót vesznek és ha megszegné a kartelszabályokat és külön utakon járna, ki­töltik, óvatolják és elárvereztetik az utolsó da­rab bútorát, nem szorul védelemre, erre nem kell munkaszabadsági törvény? Csak ha az a szerencsétlen munkás, akinek senkije és sem­mije nincs a világon más, mint a munkaereje és munkakészsége, akarja kartelizálni a maga munkáját, ezáltal emelni annak értékét, akkor kell munkaszabadsági törvény után kiabálni éppen keresztényszocialista részről és éppen a reformkormány ad ennek alapot, erkölcsi lehe­tőséget 1 f (Farkas István: Ellenkezik a pápai enciklikával is Csíknek az álláspontja!) T. Képviselőház! A kartelek ellen vívott harcban nem állunk egyedül. A vita folyamán Éber Antal t. képviselőtársunk mint a keres­kedelmi és iparkamara elnöke, tehát a legille­tékesebb egyén, aki ismeri a kartelek lényegét, volt kénytelen a kartelek ellen itt a Házban felszólalni és megállapítani, hogy a munka­ügyi miniszter úr legutóbbi szereplése egy kartelbizottsági ülésen rá azt a benyomást tette, mintha a munkaügyi miniszter úr is tagja volna annak a bizonyos kartelnek. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ö rosz­szul olvasta el a dolgot, úgylátszik! — Kéthly Anna: Még nem tagja, de még lehet! — Borne­misza Géza iparügyi miniszter: Majd meg­adom rá a választ! Éber képviselő úr is té­vedhet!) Igen t. Ház! Ha a pécsi bányászokat le­csukják azért, mert sztrájkoltak és mert rá akarták beszélni sztrájkolni nem akaró mun­kásbarátaikat arra, hogy szintén sztrájkolja­nak, vájjon mit kellene tenni a kartelekkel és a kartelvezérekkel, akik a karteten kívül álló­kat gazdaságilag egyenesen tönkreteszik? Azok íerrorizálnak csak igazán és nem a megélhe­tésért és nem azért terrorizálnak, hogy 7—8 tagból álló családjuknak a legminimálisabb lét feltételeit biztosíthassák, hanem a plusz­haszonért. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Amit meg sem adóztatnak!)

Next

/
Thumbnails
Contents