Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 2\ Ez ellen azután nincsen kifogása a miniszter úrnak. De, t. Képviselőház, mit beszélünk mi reformokról? Hol van már ez a fogalom, hol van már a reformgondolat és hol vannak a reformerek? Kezdetben voltak és az volt a jellemző vonásuk, hogy átkozódtak. Mindenkit átkoztak, átkozták ,a kapitalizmust, átkozták a zsidókat, de átkozták azokat is, akilb iimimár félévszázad óta üzdenek ebben az országban komolyan és becsületesen a komoly szociálpolitikai reformokért. Mindegyik reformer külön-külön egy Eeb Menachem Cücesbeisser volt, (Derültség.) akinek működése és tevékenysége a közátkczódás,ban merült ki. Es ezt folytatják ma is állandóan. Hogy milyen célból, azt igazán nehéz volna megérteni és főképpen azt nehéz megérteni, hogy a reformgárda,, amely bejött ide a képviselőházba, miért rohamozta meg a baloldalt, miért nem rohamozta meg a karteleket, a bankokat, a bankdiktatúrát, a nagybirtokrendszert. Bennünket rohamoztak meg, akik félévszázada küzdünk a becsületes reformokért és bennünket átkoztak. Most már csendesen emésztenek ők (Reisinger Ferenc: Tollasodnak!) és Hitler felé vetnek szerelmetes, pillantásokat. Akik megmaradtak a gondolat mellett, — vannak egynéhányan, igazságos akarok lenni — azok kénytelenek voltak a kormánypárt kötelékéből kilépni. T. Képviselőház! Összefügg ez a kérdés a munkanélküliséggel és a minimális munkabérekkel. Egyre hívom fel az igen t. iparügyi miniszter úr figyelmét. Azt mondták és azt fogják mondani, hogy a kormány sokat tesz ezen a téren. En kijelentem, hegy a tempó lassú, sokkal gyorsabb tempóra volna szükség és tapasztalatból állítom, hogy amíg egy-egy ilyen intézkedés a végrehajtás stádiumába kerül, akkorra már túl is élte magát és már új intézkedésre volna szükség. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha egyébként is összefoglalom mindazt, ami ezen a téren, a nyolcórai munkaidő kötelező megállapítása és a minimális munkabérek megállapítása terén történt, az csak kis része annak, amire szükség van. A minimális munkabéreket eddig a termelés 15 százalékára, a nyolcórái munkaidőt pedig a termelés területének 18 százalékára terjesztették ki. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Honnan tetszik ezeket a házszámokat venni? — Malasits Géza: Dehogy házszámok!) En boldog leszek, ha a miniszter úr engem az aritmetika cáfolhatatlan adataival fog megcáfolni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Meg fogom cáfolni! — Kéthly Anna: Ne ilyen fölényesen!) En azt mondom, hogy sokkal célszerűbb :• lett volna... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ÏÏW esetet jelentenének be nekem már az urak ! Még egyet sem jelentettek be. — Reisinger Frenc: Egypárszáz darabot fogok mondani. — Zaj. — Elnök csenget.) Tessék miniszter úr először végrehajtani az 1919. évi washingtoni egyezményt, akkor a nyolcórai munkaidőre vonatkozólag megszűnik minden részletkérdés és minden részletnehézség: másodszor: tessék végrehajtani az 1932 :XIX. tc.-et, amely a minimális munkabérekre vonatkozik,, akkor szintén vége lesz itt minden részletproblémának. így azonban, ismétlem, hangsúlyozom és bizonyítani vagyok hajlandó, a hatás lassú és bizonytalan. Hogy egyetlenegy esetet sem jelentettünk be? Hát én elmondok egyetlenegy esetet miniszter úr, amelyen ön is mosolyogni fog. SzeKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XHI. . ülése 1987 május 12-én, szerdán. 153 kesfenérváron egy asztalosmunkás feljelentette a munkaadót, mert nem tartotta he a minima- " lis munkabérre és a 48 órás munkaidőre vonatkozó rendelkezéseket. Egy rendőr ment el a munkással. A munkaadó becsukta a kapukat, a rendőr azonban szemfüles volt, hivatása magaslatán állott, átugrott a kerítésen, bement a gyárba és konstatálta a rendelet megszegését s utána annak rendje-módja szerint megcsinálta a jelentést. Mit csinált a munkáltató? Azonnal kőműveseket hivatott s két és fél méter magasra emeltette fel a gyárfalakat, hogy legközelebb a rendőr ne tudjon rajta átugrani. {Derültség. — Egy hang jobbfelől: Ez kevesebbe került!) Van egy másik munkáltató, — ha a miniszter úr akarja, azt is megmondom, hogy hol — aki kiállt a kapuba és azt mondotta a bibalmiférfinak: fiam, hozza el a büntetőparancsokat, — à 5 vagy 10 pengő — egy csomót előre be fogok váltani, mert ez nekem megéri, ha a rendeletet meg fogom szegni. így csinálják. Azért kelleme tehát a rendeletet tűzzelvassal végrehajtani és azért kellene közérdekből egy kissé szaporább tempóban előremenni ezekben a dolgokban. Azt hiszem,, ez nem túlzott követelés és meg is valósítható. Nem kell félni sem a 48 órai munkaidőtől, sem a becsületes munkabérektől; ne ijedjünk meg, nem igaz, nem felel meg a tényeknek a kapitalizmusnak az a siráma, hogy magasabb munkabérek mellett tönkre fognak menni. Ugyanezt tették két évvel ezelőtt is Újpesten s ezen eset alkalmából jött kii az első rendelet a minisztériumból. Mi történt azóta? A munkások éhez.nek, nyomorognak tovább, legfeljebb valamivel többet ehetnek, mert többet keresnek, de a munkaadók egész utcasorokat vásároltak meg azóta. Nem haltak tehát éhen, nem mentek tönkre. Nem kell félteni az ipari termelést, elbírja az a magasabb munkabéreket, és ha nem bírja el, akkor azt kell mondanunk, hogy a munkások véréből és verejtékéből táplálkozó iparnak nincs semmi létjogosultsága. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Egyetlen példára fogok hivatkozni és ez bizonyítja azt, hogy a 40 órás munkahét és a becsületes ipari bérek nem teszik tönkre az ipart. A Blum-kormány néhány hónapnyi működése alatt bevezette a 40 órás munkahetet és még egy csomó szociálpolitikai javaslatot valósított meg. Most egy konzervatív angol újság, a Times állapította meg, hogy a Blum-kormány által létesített szociápolitikai alkotásoknak az elmúlt 10 hónap alatt mi volt a gazdasági eredményük, mi volt a gazdasági hatásuk. Azt mondja ez az újság, hogy a munkanélküliség 17%-kai csökkent, a vasúti szállítmányok mennyisége 5%-kai növekedett, az adóbevételek jobbak, a francia értékpapiroik árfolyama 70%-kai növekedett a párizsi tőzsdén, a mezőgazdasági cikkek ára tovább növekedik és ezzel a parasztság vásárló ereje olyan nagy, mint amilyen évek óta nem volt és az idegenforgalom rendkívül megnövekedett. Húsvétkor többen voltak Párizsban, mint az 1931-i csúcsesztendőben. Az előállított iparcikkek mennyisége nagyobbodott, ami azt jelenti, hogy a francia munkásság kevesebb munkaidő alatt: többet termel, mert jóllakottan termel, mert vidáman termel, mert örömmel dolgozik, inert öröme van & munkában, többet termel szemben azzal az agyonosigázott munkással, aki csak éppen azért dolgozik, mert kénytölen dol22