Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211, ülése 1937 május 12-én, szerdán. 149 hasonló vágyakkal vannak teletűzdelve; de ajánlhatok neki még sokkal többet, amely^ az ellenkezőjét mondja és rámutathatok néhány olyan tényre, amelyet még Krúdy képviselő úr és párthívei sem tagadhatnak, ha ebben a korban élnek, látnak, hallanak, de legalább is olvasnak napi újságokat. Franciaországban, Dániában, Svédországban, Hollandiában, Belgiumiban, Norvégiában, Finnországban, Csehszlovákiában, Uj-Zeelandban, Mexikóban, az Ausztráliai Egyesült Államokban, — commonwealth — és Svájc egyes kantonjaiban részben vagy^ egészben ma szocialista kormányok kormányoznak. A világ legnagyobb városában, Londonban a Guildhalliban szocialista lordmayor ül és a világ legnagyobb városát, Londont, szocialista többség kormányozza. Angliában a munkáspárt már kétszer volt kormányon, most készül harmadszor a kormány átvételére. A távolkeleten, India 11 tartománya közül 6 tartományban a szocialista vezetés alatt álló kongresszusi párt jutott most legutóbb többségre., (Egy hang a középew: De nem nemzetközi alapon! — Farkas István: A kapitalizmus a nemzetközi!) Sőt szintén a távolkeleten, Japánban a legutóbbi választások alatt a szocialista képviselők több, mint^ kétszeresére emelték mandátumaiknak a számát. A mai Egyesült Államokban, ezen a hatalmas politikai és gazdasági területen, egy egészen új, nagy gazdasági kísérlet folyik. Nem szocializmus ez, de nem is a régi profitkapitalizmus, sőt még a kettő szintnézisének sem mondható, valami egészen más, valami egészen új és a lényegét talán abban lehetne összefoglalnia annak, aki ismeri, hogy az amerikai kapitalizmus a technikai és társadalmi fejlődés hatása alatt kényszerűségből szükségét érzi annak, hogy előjogainak a felét odaadja, hogy a másik felét estleg megtarthassa, szemben az európai és különösen a magyar kapitalizmussal, amely a maga kivételes helyzetét arra használja fel, mert olyan falánk és mohó, hogy még azt is el akarja venni, amit a munkásság magának az évtizedes harcok alatt kivívott a saját erejéből. T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy ez a néhány adat azt bizonyítja, hogy a szociáldemokrácia, amelyet Magyarországon mindennap következetesen eltemetnek, az egész világon guvernementális párttá lépett elő és pedig nem úgy, hogy a szociáldemokrácia hasonult volna •a viszonyokhoz, hanem megfordítva, a viszonyok fejlődtek fel a szociáldemokrata Programm megvalósítása lehetőségének a határáig. (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) T. Képviselőház! Aszerint, hegy kinek mi a világfelfogása és nézete, ezt különféleképpen foghatja fel: derülhet rajta, ha akar, siránkozhat rajta, ha akar, de ha okos és előrelátó, akkor tudomásul kell vennie ezt a megmásíthatatlan tényt és le kell vonnia belőle az egyedül kínálkozó tnulságokat. A magyar kapitalizmus és a kapitalizmusok Európa azon államaiban, ahol diktatúrák uralkodnak, feltétlenül rászolgálnak Úptcn Sinclairnek a megállapítására, aki legújabb könyvében azt mondja, hogy a kapitalizmus elérkezett oda, hogy már nem elégszik meg a kizsarolással, most már kirabolja a munkásokat és ennek tetejébe azt akarja, hogy a munkásság ismerje el, hogy ki akarja magát raboltatni; ez a fasizmus. A kapitalizmus tehát nemcsak gazdasági rabigát ad a munkásságnak, nemcsak kizsákmányolja a munkásságot, hanem meg is ajándékozza egy új világnézettel, a fasizmussal. (Buchinger Manó: Rajniss mondta az előbb ugyanezt. — Br. Vay Miklós: Azt Sztálin mondta! — Buchinger Manó: Ugyanezt mondta az előbb Rajniss és a báró úr helyeselt és tapsolt! — Br. Vay Miklós: Tapsoltam, igen! Lehet, hogyha okosat mond, magának is tapsolok! — Buchinger Manó: Ugyanezt mondta. Rablásról beszélt és akkor a báró úr tapsolt. — Br. Vay Miklós: Szabad!) A fasiszta diktátorok sem mondhatják még, hogy legyőzték a szocializmust. Ez mind csodaművelő Szent György lovag és ezek az urak igen kínos meglepetésnek lesznek majd kitéve, amint éppen a nagy történetíró, Carlyle állapította meg a maga idejében, hogy »a nagy néma néptömegek úgy nyugszanak, mint Encelados, aki ha megmozdul, földrengést okoz«. A nagy földrengés nem fog elmaradni az elnyomott népek részéről és ez a nagy földrengés nem lesz hasznára sem a diktátoroknak, sem az országoknak, ahol a diktátor urak uralamra jutottak. Teljesen objektív, tiszta képet adtam a szocializmus világhelyzetéről és legfeljebb csak azt állapíthatom meg mégegyszer, — nem tudom hányadszor, — talán századszor — hogy mi ezeket a vitatkozásokat nem keressük, nekünk erre itt ebben a teremben nincs szükségünk, r\e ha kihívnak bennünket, ezután is mindig szívesen állunk rendelkezésére mindenkinek. Tessék tehát parancsolni, akinek világnézeti kérdései vannak velünk kapcsolatban, szíveskedjenek jelentkezni, mi mindig szívesen fogunk válaszolni. (Farkas István: Állunk Hóhiík!) Ami már most magát a költségvetést il' leti, sokféle szempontból bírálták itt a vita ' alatt a költségvetést. (Br. Vay Miklós: Nagy visszhangja van a beszédnek!) Elnök: Csendet kérek, képviselő úr! (Reisinger Ferenc: Amint halljuk, még elnöki beavatkozásra is van szükség.) Propper Sándor: Én természetesen az ön részéről nem igénylek semmiféle visszhangot, még egy közbeszólás visszhangjáról is lemondok az ön részéről. (Br. Vay Miklós: A terem visszhangja! — Reisinger Ferenc: A karzatnak nem szabad véleményt nyilvánítani!) T. Képviselőház! Csak egy mondattal ismétlem meg más képviselőtársaimnak azt a sorozatos megállapítását, hogy ez a költségvetés nem reformköltségvetés. Ebből a költségvetésből hiányzik minden szociális tartalom és minden olyan tétel, amely arra engedne következtetni, hogy itt valóban reformtörekvések volnának valahol előtérben. A teherelosztásban és a juttatásban egyaránt tipikusan osztály jellegű ez a költségvetés. Semmiben sem különbözik a megelőző költségvetésektől. Ittott eltolódások jelentkeznek néhányszázezer vagy millió pengő összegben, ez lehetséges, valójában és általánosságban azonban ez a költségvetés éppen olyan, mint amilyenek voltak a megelőzőek. Ez a költségvetés pazarló ott, ahol improduktív kiadásokról van szó, zsugori. ahol szociális kiadásokról lehetne beszélni. Csak egyetlen egy számot mondok például a teherviselés szempontjából: az^ adók, az egyenesadók a költségvetés előirányzata szerint 4-7 százalékkal, a közvetett, fogyasztási és forgalmiadók, illetékek és egyebek 26-5 százalékkal emelkednek, A kormány tehát az államháztartás létét továbbra is a fogyasztáson, a gyönge vállakon akarja meghagyni és