Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

lift Az országgyűlés képviselőházának 2 tott, mihelyt a zsidó szót kimondom. Nem érdemes izgulnia. (Fábián Béla: Nem izgulok!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kétszeri rendreutasítás után figyelmeztetem, hogy legközelebbi t renderutasítása után kénytelen lennék a Háznak a mentelmi bizottság elé utalása iránt indítványt tenni. (Meizler Károly: Mi az, Fábián-nap van? — Zaj. — Elnök csenget.) ííajniss Ferene: T. Ház! A Tébe. fellegvárából a jelentések szerint még 1937-ben is csak jogokat követelnek akkor, amikor a kötelességre kellene szorítani őket. A Tébe. állandóan sír a demagóg Jelszavak miatt, de kérdem, hogy ebben a szörnyű nyomorúságos időben, az utóbbi 10—15 esztendőben mikor adott Magyarországnak egy kibontakozási programmât a Tébe. vagy a GyoszJ Mikor próbált például komolyan segíteni azon a szörnyű munkanélküliségen, amely éveken keresztül rombolta és rombolja még ma is Magyarországot? Ezek a hatalmas gazdasági szervezetek külön életet élnek Magyarországon alkotmányosan, a törvény és a jog szerint — ezt sohasem felejtsük el, mert alkotmányosan, törvényesen és jog szerint élnek — mindaddig, amíg a jelenlegi részvénytársasági jog és gazdasági törvényeink fennállanak. (Meizler Károly: Hallod, Fábián? — Gr. Festetics Domonkos: Fábián szenved!) Ezek a hatalmak kihasználták a magyar deflációt, mert állítom, hogy pénzügyileg még ma is deflációban élünk. A magyar bankjegyforgalom ma is 100—150 millióval egészségesen emelhető volna, ha a tőkének nem lenne érdeke ezt megakadályozni. A tíz vezető pénzintézet 1926-tól 1936-ig alaptőkéjét 211 millióról 336 millióra emelte fel, a pénzmágnások azonban közben nem szegényedtek el. A befagyott hitelek problémáját nagyrészben megoldotta a tőzsdei árfolyam javulás és a bankok kezén lévő ipari és kereskedelmi vállalatok a hatalmas konjunktúrában valósággal öntötték a pénzt a bankokba. Az ipari termékek indexe 1927-ben 100,, 1936-ban 137'6. A Népszövetség adatai szerint 1936-ban mi iparosodtunk a legrohamosabban. A tőzsdevagy on 1937 márciusáig 450 millióval gyarapodott egy esztendő alatt. Az indexszám — 1926-ot száznak véve — 1936-ban 109'7-ről 160-ra emelkedett, 1937 januárjában pedig már 170 "7 volt. A nem lajstromozott vállalatok részvényei 200—250 millióval emelkedtek egy pár hónap alatt és ha nem ijedtek volna meg annyira a velencei találkozótól a tőzsdések, akkor még a nagy lemorzsolódás sem következett volna be. Jellemző, hogy Vázsonyi igen t. képviselőtársunk lapja, a Demokrata Újság, valóságos hősi eposzt írt azokról, akik a mostani Összeomlásban mint nagy kontreminőrök 24 óra alatt milliókat szereztek, illetve harácsoltak össze. Egy hatalmas külön üzlete volt a magyar pénztőkéseknek a záloglevél üzlet, az adómentes óriási tranzakciók, amelyeket az utolsó esztendőkben az országban lebonyolítottak. Ezek folyamata egyszerűen a következő volt: Külföldön lezuhant a kötvények, a záloglevelek értéke. Ezeket olcsó pénzért megvették, Magyarországra becsempészték, a 300/1936. rendelettel lajstromoztatták, felverték a zálog; levelek árát az egekbe, megszüntették a külső olcsó papírok nyomását és a külföldön hagyott, saját papírjaikra kimondották a külföldieket megillető védettséget. A lajstromozás eredménye a mai napig ismeretlen, csak egyet tudunk, azt, hogy ebből az onasi kotvényhaszonból az adósok semmit sem kaptak. 11. ülése 1937 május 12-én, szerdán. Az adósok mind a mai napig állítólag külföldi hitelezőkkel állanak szemben, pedig a küföldi hitelező szót ma már 20% erejéig sem vagyok hajlandó elhinni, mert sok záloglevél sohasem volt külföldön, sőt sok záloggal terhelt kölcsönre soha nem is adtak ki záloglevelet és sok záloglevél más valutára szól, mint amilyen valután beszedik az adósoktól & követeléseket, röviden szólva, sokkal több az idegen valutára szóló jelzálogkölcsön, mint amennyi a jelzáloglevél. Az adósok tehát nem is vásárolhatják vissza a jelzálogleveleket, mert nines is annyi jelzáloglevél, mint amennyi adósság van. Senki sem tudja tulajdonképpen megmondani azt, hogy ebben az országban mennyi külföldi és mennyi belföldi záloglevél van, mert hiszen a külföldi is lehet belföldi, sőt a legtöbbször az. Mi ennek az egész játéknak a lényege? Az egésznek a lényege a nemzeti jövedelem egy sajátságos úton való elszívása a dolgozó tömegektől, egy kicsiny pénzüzletekkel foglalkoizÓ csoport kezébe., Bethlen István azt mondotta a zsidóság védelmére, 'hogy ez a nép többezeréves kultúrával rendelkezik. Sajnos, ez nekünk ezekben a titokzatos pénzüzletekben csak anynyit jelent, hogy az ötezeréves kultúra miatt a magyar tömegek kizsákmányolása ötszörös. (Farkas István: Ehhez nem is kell zsidónak lenni! A papi birtokokon is kizsákmányolás folyik. — Meizler Károly: Ezt azután nem lehet niondani!) T. képviselőtársam tudhatja, hogy legutóbb is családi munkabért vezették be. (Farkas István: Ahol azelőtt harminc cseléd volt, most van tizenkettő, ezt én be tudom bizonyítani.) A nemzet jövedelem megszerzése és ennek r folyamata, nem a parlament színe előtt történik s ez a kizsákmányolás olyan folyamat, amibe a parlamentnek semmi néven nevezendő beavatkozása nem volt és nem lehet. (Zaj a középen. — Farkas István: A kizsákmányolást mindegy, hogy ki csinálja!) Teljesen igaza van képviselőtársamnak, hogy mindegy, ki a kizsákmányoló s elhiszem, hogy ha Magyarországon egyetlenegy zsidó sem volna, mégis volna kizsákmányolás, csak most így szakszerűbb. (Derültség.) Méltóztassanak megnézni a nagybankoknak, a Pk.-nak, a Nemzeti Banknak és a Tébe.nek ezévi jelentéseit, ezekből kiderül, hogy Magyarország szolid paradicsomban él. A Pk. jelentése szerint fokozódik a beruházásokkal a tőketermelő javak előállítása. Ez a legnagyobb veszedelme az országnak. A Pk. jelenti, hogy úttörő nagy munkával a textilipar van az élen, élénk a vas- és a gépipar, új beruházásokra készül a vegyi- és papíripar, a széntermelés emelkedik, az építőipar megélénkül, a szeszipar rentábilis, a bankok helyzete javult, csökkent a perelt és hátralékos kölcsönök állománya, csőikként a leírás szüksége,, ^fokozódott a kamat- és tőketörlesztés, fizetésképtelenség, csőd alig van az országban s a váltóóvatolások száma csökkent. Ezzel szemben nem csökkent a bankok száma, mert egy esztendő alatt csak kettőt olvasztottak 1>e, azután a töméntelen tárgyalás, ígérgetés és izgatás után, hogy a bankszervezeteket egyszer már racionalizálni fogják. Csak a betétek alakulása kedvezőtlen, mert akinek pénze van, aki pénzhez jut, az rögtön építtet vagy vásárol magának, mert a^ mai bankpolitika mellett nem hajlandó pénzét a bankokba tenni. Amikor az iparnak ilyen hatalmas fellen-