Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. 141 annál fontosabb, mert kétségtelenül történnek kísérletek olyan jelszavaknak a német kisebbség körében való elterjesztésére, amelyek maguk után vonhatják ezeknek a lelki kapcsolatoknak meglazulását. A magyarországi németséget évszázados hagyományai bizonyára viszsza fogjak tartani attól, hogy ezeknek a jelszavaknak hitelt adjon. Eziüöszermt a németség nagy többsége — mondhatni, szórványo» kivételektől eltekintve az egész németség — kétségkívül hazafias állásponton áll és ettől nem is lesz könnyen eltántorítható. De lényegesen meg fogja könnyíteni ennek a szellemnek a fennmaradását az, ha a magyar kormány és a magyar társadalom a maguk részéről is egyöntetűen tanújelét fogják adni annak, hogy ők is érzik e lelki kapcsolatok fenntartásának feltétlen szükségességét es hogy ennek érdekében ők a maguk részéről is hajlandók előmozdítani a magyarországi németség kulturális igényeit, — mert hiszen más -igényeik nincsenek és nem is lehetnek. A magyar kormányban — ezt készséggel elismerem — megvan erre a teljes jószándék és a kormánynak ebben a tekintetben tett intézkedései, amelyek különösen az iskolakérdés újabb rendezésére vonatkoznak, minden tekintetben kielégítők. Sajnos, nem mondható ugyanez a magyar társadalom minden részéről. A magyar társadalomban nem mindenki jött még tudatára annak, hogy a kormány intézkedéseinek szabotálására irányuló törekvések nem azt az eredményt szülik, amelyre az illető társadalmi tényezők törekednek, hanem gyakran éppen &L ellenkező eredményre vezetnek, tudniillik alkalmas talajt teremtenek a németségben olyan jelszók befogadására, amelyeknek elterjedése igazán nem lehet érdekünk. Példákkal tudnám igazolni, hogy a túlzott jelszavak, amelyek a németség körében itt-ott elhangzanak, leginkább ott tudnak elterjedni, ahol ilyen egyes társadalmi tényezők, vagy közigazgatási tisztviselők és hatóságok megakadályozzák azt, bogy a kormánynak különösen az iskolakérdés rendezésére irányuló intézkedései a gyakorlatban is megvalósuljanak. Nagyon kívánatosnak tartanám, ha a kormány olykor-olykor alkalmat keresne arra, hogy komoly szót intézzen társadalmunkhoz és igyekeznék azt meggyőzni arról, hogy téves utakon jár az a hazafiság, amely az iskolakerdés megoldásának megnehezítésével, a névmagyanosítások erőltetésével és hasonló intézkedésekkel csak fogékonyságot ébreszt a magyarországi németségben egyes szélsőséges jelszavak iránt, amelyeknek elterjedését, nézetem szerint, feltétlenül meg kell akadályozni. őszintén tártam fel nézeteimet a külpolitikai helyzetről és azokról a következtetésekről, amelyeket abból levonok. Talán pesszimista voltam azoknak a veszélyeknek kifestésében. amelyekkel a magyar külpolitikának mindig számolnia kell. De optimista vagyok abban a tekintetben, hogy ezzel a helyzettel kétségkívül meg tudunk birkózni, hiszen ez az optimizmusom a magyar történelemre támaszkodhatik. A magyar történelem azt mutatja* hogy a magyar nép már ismételten volt hasonlóan súlyos helyzetben, mint amilyen a mostani s mindig meg tudta találni, az abból kivezető utat. mindig meg tudott birkózni az előállott nehézségekkel Mi is meg fogunk tudni küzdeni a veszedelmekkel, ha felemelkedünk a hazafiasságnak és nemzeti érzésnek, a józanságnak és az alkalmazkodóképességnek arra a fokára, amelvnek ez a nemzet sorsdöntő órákban mindig tanújelét adta. A költségvetést ellenzéki pártállásomra való tekintettel nem fogadom el. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — A Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Rajniss Ferenc képviselő úr. Rajniss Ferenc: T. Ház! Gratz Gusztáv t. képviselőtársamnak fejtegetéseiben figyelmemet ez a mondat ragadta meg: aki mindenki barátja, az senkinek sem barátja. Helyes, Igaz és értékes ez a mondat, lényege pedig az, hogy külpolitikailag a magyar nemzet csak azt az utat követheti, amelyen abszolút hűséggel viseltetik barátaihoz, férfias keménységgel ellenségeihez és udvarias barátsággal a semleges államokhoz. Ez az egész külpoliti

u kai célkitűzés a jelenlegi körülmények között. Más módon, balkáni külpolitikával, a mindenkinek való udvarlással lehet pillanatnyi előnyöket szerezni, évtizedes külpolitikában azonban ez^ a módszer csak a nemzet értékének degradálására vezethet az európai politika terén. A külpolitikai kérdések dolgában nagyon meglepett engem az, hogy állítólag angol források szerint Csehország bizonyos ajánlatot tett nekünk, mert ha így van, akkor megértem azokat az ideges, eltitkolt és itt-ott felbukkanó híreket, mintha az utóbbi időben mi Csehország felé orientálódtunk volna. Amennyiben azonban Csehország tényleg a magyar katonai egyenjogúság ellenében óhajtana velünk barátságszerződést kötni, akkor, azt hiszem, az egész magyar nemzetnek csak az lehet, az álláspontja, hogy a magyar katonai egyenjogúság nem csereeszköz semmiért; csak a határrevízió, területi revízió lehet csereeszköz. A katonai egyenjogúság joga ugyanaz, mint az életvédelmi jog. amely megilleti a vízbeesett embert a vízből való kiúszásra. (Helyeslés jobb felől.) Kétségtelen, hogy a revíziónak, a kisebbségi jogvédelemnek és Magyarország teljes egyenjogúságának a biztosítása, sőt legszerényebb biztosítása után is, Magyarország készséggel áll baráti formában rendelkezésre az összes szomszéd államoknak, mert ennek^ a népnek nem a háború, hanem a béke az érdeke. A legjobb külpolitika, mint Gratz Gusztáv t. képviselőtársam is mondotta, a jó belpolitika. Ezen a vonalon óhajtok haladni^ s csak rövid néhány szóval óhajtom nyíltan és egyenesen megmondani véleménvemet Gratz igen t. képviselőtársamnak a királykérdésre vonatkozólag elmondott végső következtetéseiről. Ha valaha nem volt aktuális Magyarországon a restauráció, akkor ma azután tényleg rem aktuális. (Zaj a baloldalon.) Ennek ezer és egy külpolitikai oka van, amelyeket mindenki ismer. (Zaj.) Bár elhiszem, hogy esetleg a szomszédállamok jól felfogott érdeke lenne a restauráció, mégis a legkisebb hajlandóságot sem mutatják saját jólfelfogott érdekeik felismerésére. (Rassay Károly: Pedig ez éppen olyan fontos, mint a katonai egyenjogúság. Éppúgy a szuverenitáshoz tartozik. Éppúgy kellene küzdeni ezért a jogért!) Erre vonatkozólag különböző nézeteink vannak. (Rassay Károly: Errenézve nem lehet különböző vélemény!) Arról beszéltem, t. képviselőtársam, megvan-e a lehetősége, vagy nincs meg a lehetősége a restaurációnak. Megítélésem szerint soha olyan kevés lehetőség a restauráció gyakorlati meg-