Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

142 Az országgyűlés képviselőházának valósítására nem volt, mint ma, de mindenkinek a jogát tiszteletben tartom ahhoz, hogy a királykérdésben meggyőződésének megfelelő propagandát fejtsen ki az országban. (Kassay Károly: A. két kérdés érdemi része különböző, de a szuverenitás szempontjából a kettő egyenértékű! — Gr. Festetics Domonkos: Egyéni felfogás! — Rassay Károly: Ez nem egyéni felfogás, ez elemi közjogi felfogás! — Zaj. — Tildy Zoltán (gr. Festetics Domonkos felé): Felébredt? — Rassay Károly: Szeretem azokat a gróf urakat, akik a királyi jogokat nem védik. A grófok is mondjanak le a címükről! — Horváth Zoltán: De ezt nem teszik, még birtokreformot sem akarnak! — Gr. Festetics Domonkos: Ez a legnagyobb szélsőség! — Zaj.) A költségvetési vitában igen kevés szó esett lényegében magáról a költségvetésről. Minden párt oldaláról kiérződótt az a meggyőződés, hogy a jelen viszonyok között a jelenlegi státusquo védelmében ez a költségvetés a szociális gondoskodásban, takarékosságban és arányosságban megfelelő és jó költségvetés. (Rassay Károly: Én nem annak tartom!) Mondom, a status quo alapján, mert hiszen egészen más az, ha egy megváltozott helyzetről beszélünk. Mivel azonban megfelelő nemzet jövedelmi, vagyonmegoszlási statisztikánk Magyarországon nincs, az adóvallomásokon alapuló kivetéseket hét lakat alatt tartják, az adóalapokat nem ismerik s végeredményben egy bizonyosmértékű statisztikai elmaradottság kényszeríti a t. Házat és a magyar közvéleményt arra, hogy sok kérdésben úgynevezett demagóg álláspontot foglaljon el, azért, mert statisztika hiányában tiszta és egységes álláspontot elfoglalni nem tudunk. Az adott viszonyok között tehát ez a költségvetés reális és jó költségvetés. Ebben a Házban a legtöbben arról beszéltek, hogy milyennek kellene lenni egy költségvetésnek, ha előfeltételei mások lennének, mint a jelen leg-inek és ha ezt a költségvetést más erőviszonyok diktálnák, mint amilyenek jelenleg Magyarországon fennállanak. Fabinyi Tihamér igen t. miniszter úr a legkiválóbb statusquo-pénzügyminiszter. Kétségtelen dolog, hogy mndenkinek a maga ügyesbajos kis dolgában egy pénzügyminiszternél bámulatos jószívűséggel áll rendelkezésre. Ez a költségvetési vita azonban 99%-ban a státusquo-n kívülálló kérdésekre vonatkozó vita volt. Olyan vágyakat és kívánságokat hangoztatott itt mindenki, amelyeket a világ legjohb pénzügyminisztere sem tudna ebbe a költsévetésbe beilleszteni. (Tildy Zoltán: Voltak azért reális kívánságok is.) Ebből következik az, hogy a költségvetés struktúrája, amint azt ma Eckhardt Tibor mondotta, végtelenül merev. Angliában vitatkozhatnak arról a jelenlegi költségvetési vitában, hogy a munka nélkül szerzett jövedelmekből hány százalékot vigyenek még át bizonyos szociális intézkedésekkel munkaszociális, jóléti intézményekre. Mi erről nem beszélhetünk, mert nálunk senki sem tudja komolyan megállapítani, hogy mennyi Magyarországon a munkanélküli jövedelem, szemben a munkával szerzett jövedelmekkel. Mindennek determinált helye van ebben a költségvetésiben, évtizedes fejlődés eredménye a költségvetés és legfeljebb a költségvetés összegének ezrelékeit lehetne ide- vagy odatologatni. A költségvetés úgy, ahogy áll, zárt és rendíthetetlen, senki máskép meg nem oldhatja, 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. egyik párt sem, amely jelenleg a képviselőházban van. Ha végignézzük a fősommázatnak 27 tételét, az állami közigazgatásnak, az állami üzemeknek 1260 millió pengőben megszabott összkiadását és azután a kiadások részletezésére térünk át, akkor rájövünk arra, hogy a rendes kiadások rovata 1192 pengős tételt jelent és csupán 30 millió pengő van átmeneti kiadásokra és 44 millió pengő beruházási célokra felvéve, tehát vitatkozni tulajdonképpen csak 74,500.000 pengő felett lehet, mert a költségvetésben ez az egyetlen likvid tétel, amelynek rendeltetése felett rendelkezhetünk. Az álamadósságok, a minisztériumok kötségei, a nyugellátások, az állami üzemek terhei az évtizedeken át folytatólagosan működő kormányoktól azt mondhatnám független tendenciák következtében előálló költségvetési terheket jelentenek. A szónokok közül tuljdonképpen senki nem mutatta meg, hol lehetne pár száz millió pengőt valamilyen tételekből megtakarítani, mert ebből a költségvetésből nem is lehet. (Rassay Károly: Pár nem lehet, de egypárat lehetne! — Propper Sándor: Pár tucatot lehetne! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Igen t. képviselőtársaim tehát nyilvánvalóan egy teljesen új költségvetésről beszéltek, nem erről a költségvetésről, amely előttük fekszik. Azt az xij költségvetést, amelyben a maguk beszédeiben különböző követeléseket állítottak fel, csak egy teljesen új,, radikálisan más gazdasági, társadalmi és politikai előfeltételü magyar világ teremthetné meg. Ebből a megállapításból következik, hogy a költségvetés szempontjából a most következő pénzügyi évre ez a sok parlamenti szónoklás semmiféle hatást nem gyakorolhat, (Fábián Béla: Az egész kormánypárt tapsolt Eekhardtnak!) A kormányzatot mindenki becsületesnek ismeri el, elismerjük, hogy arra a célra fogják felhasználni a költségvetésben megszavazott összegeket, amelyekre beállítjuk. (Zaj.) Beszédeink azonban örökéletűek, mert teljesen mindegy, hogy most mondjuk-e el. vagy egy esztendő múlva, mert a költségvetés fájáról egy levél sem hullhat le beszédeink következtében a legnagyobb kormányzati jószándék mellett sem. (Fábián Béla: Na Jurcsek képviselő úr, Mocsáry képviselő úr, hiába a beszéd! A kormány nem hallgat legjobb támogatóira"? — Gr. Festetics Domonkos: Hallgat az, csak legyünk türelmesek. — Fábián Béla: Most mondja Raj niss. — Propper Sándor: Remélem,, a cukoradót eltörlik! — Kun Béla: Meg az őrlési adót! — Fábián Béla: Hiába beszélnek szegények! Reformer akarok lenni, de azt mondják, hiába! - Zaj.) A költségvetési vita politikai részét illetőleg (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) le óhajtom szögezni azt, hogy mindaz a szörnyű teher, amely a költségvetésben jelentkezik, tényleg annak a. folyamatnak következménye, amely 1867-től 1914-ig tartott, s amely kor főtendenciáiban a kommunizmus után, a forradalom után mind a mai napig ugyanazokon a vágányokon tartotta a magyar életet. Az a nagy kérdés, hogy az ország nyugalmát, rendjét és fejlődését ezekkel a folytatólagos determinált költségvetésekkel éveken vagy évtizedeken át fenn tudjuk-e tartanig vagy sem. (Mozgás.) Ha fenn tudjuk tartani ilyen költségvetésekkel és ezekben a determinált keretekben a magyar életet, akkor azok-