Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

128 Az országgyűlés képviselőházának latát hozom most ide, mert emlékszem arra, üogy évekkel ezelőtt Vay Miklós t. képviselőtársam, majd über Antal t. képviselőtársam már tettek idevonatkozólag indítványokat, amelyekben a rendkívüli mezőgazdasági beruházásoknak bizonyos adókedvezményekben v,aló részesítését jkjván-ták. Kérdem, hogy ha a budapesti tatarozási hitel már 80 millió pengő adókedvezményig emelkedett, akkor a magyar mezőgazdaságnak nem lehet ugyanilyen kedvezményeket biztosítani? (Taps a Ház minden oldalán.) T. Ház! Ha a mezőgazdaság megkapná ugyanazt a kedvezményt, amelyet a budapesti háztulajdonosok, vagyis ha invesztíciójának 50 szazaiékát 5 év alatt 10 százalékos adókedvezmény formájában leírnák, akkor megindulhatnának a mezőgazdasági cselédlakás építés sek, megindulhatna a digózás, a fásítás, megindulna az élet faluhelyen, ha, amint mondom, a helyett, hogy minden erőt Budapestre koncentrálnak, a falut fejlesztenék. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Éber Antal: Megélhetnének a vidéki kisiparosok is! — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Pár szóval beszélnem kell arról, hogy főleg a falusi ember számára a javuló mezőgazdasági terményárakat sok esetben nem lehetne-e biztosítani. Tavaly ugyanis azt láttam, hogy a 14 pengős minimális (búzaárból például Mátészalkán a kisgazda nem kapott többet 11 pengőnél. Miért? Azért, mert a kis tételeket csak közvetítők útján lehet értékesíteni, mert a minőségi jótállást a kisember nem tudja megadni és főleg azért, mert a 18 pengős búzaárat nem volt ideje kivárni, amikor hajtották rajta az adót. (Ügy van! Ügy van! half elől.) T. Ház! Az a szerencsétlen helyzet van ebben az országban, hogy a legkisebb és leggyengébb kezek a legrosszabb árat kapják, mert akkor kénytelenek áruba bocsátani porté- . kájukat, amikor úgyszólván csak kínálat van és nincs semmi kereslet. Ez vonatkozik a búzára, vonatkozik a kukoricára, vonatkozik a borra, vonatkozik a kisgazdának úgyszólván minden termeivényére. Hát itt okvetlenül kell a szövetkezeti hálózat kiépítésével (Élénk helyeslés.), tárházak emelésével (ügy van! Ugy van!), megefelelő varrans-hitelek biztosításával gondoskodni arról, hogy legalább az az ár, amelyet Magyarországon átlagban megkap az eladó, a kisgazda számára ne menjen veszendőbe. (Helyeslés.) Pár szóval akarom csak említeni azt is, hogy amelioriációkra, digózásra, a Tiszántúl öntözésére, az erdősítésre, nem elég azokat a tőkéket igénybe venni, amelyeket az állam a budgetbe beállít. Itt múlhatatlanul szükség van olyan olcsó kamatozású, hosszúlejáratú kölcsönlehetőségek biztosítására, amelyek magánosoknak nyújtva, feltétlenül meg fogják sokszorozni azoknak az állami erőfeszítéseknek az eredményességét, amiket az állam magában nem képes kellő mértékben teljesíteni. Csak arra utalok, hogy a biztosítási díjtartalékok egy részét ilyen aranyszegélyű papírokba befektetve, nagyon sok hasznos és nagy munkát lehetne az Alföldön és általában a magyar faluban végezni. {Elénk helyeslés. — vitéz Várady László: Különösen a Tiszántúlon!) T. Ház ! Miután időm letelt, méltóztassék megengedni, hogy összefoglalásként azt mondjam el, hogy évek óta komoly aggodalommal látom, hogy ebben az országban úgy a középosztály, mint a falusi kisember, egyre inkább proletár sorsba süllyed. (Ugy van! Ugy van!) 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. ., Egy elproletárosodó országnak a képét kapom, 1 főleg ha a fejlődés utóbbi éveit veszem figyelembe. Ennek a gazdasági lecsúszásnak, a társadalom széles rétegei elpauperizálódásának előbb vagy utóbb meg fognak jönni a politikai konzekvenciái is. (Ugy van! Ugy van!) Ezt nem lehet elkerülni. Egy darabig küzd az a lecsúszó ember az árral, de előbb-utóbb a proletársors a proletárpoütikát fogja ebben az «országban kiváltani. (Rakovszky Tibor: Azért kell foldbirtokreform!) Nincs íontosabb kötelessége ennek a nemzetnek, mint az ellenkező folyamatot, az elpolgáriasítás folyamatát megindítani és keresztülvinni. (Elénk helyeslés a jobbes u baloldalon.) Amikor én a magyar föld kérdését egy észszerű kisbirtokpolitika eredményes szolgálatában tartom megoldandónak, (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) akkor én ennek a nagy nemzeti szempontnak a szolgálatába akarom állítani minden erőmet, mert tudom, hogy ez az egyetlen útja annak, hogy ez a nemzet a maga múlt hagyományainak, a maga magasabb kultúrájának, a maga fejlettebb politikai 'érzékének megfelelő jövendőt tudjon magának biztosítani. (Elénk helyeslés. — Rakovszky Tibor: A proletárból polgárt kell csinálni!) Szenté az egész világom zajlanak a forradalmaik, nagyjelentőségű forradalmak és akár balról, aíkár jobbról indítják el ezeket a forradalmakat, végeredményben mindenütt valamilyen szociális igaziság felé tendálnak ezelk a nagy népi megmozdulások. Ezeknek a nagy szociális igazságotknaík a lényege: a demokráciát nem a jogi, nemi ,a politikai, hanem a gazdasági életben minél inkább megvalósítani: becsületesebb, jobb jövedelemimegoszlást és a munkanélküli kereseteiknek teljes megszüntetését. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Ha ebben a golndolatban nem tudunk építő munikát végezni, el fog jönni az idő, amikor megszámláltatunk s könny űnefe találtatunk és pehely imódjára fojgmak mindent elsepertni, mert nem végeztük el kötelességünket. Ezelk a giondolatók az \eigész világot bejárták már, polgárjogot szereztek és itt dörömbölnek nálunlk, isi aa ajtókon. Kérve kérem az igen t. kormányt, amelynek közelmúlt intézkedéseiben nagyoin solk becsületes jószándék van — csak hármat akarok mondani: az O. F. B-e házhelyeik és földek rendezése, azután aza állásnélkül diplotmás fiatalságról való gondoskodás és az egyszobakonyhás házadómentesség, három komoly és szép intézkedés — ezen az úton járljiom (Helyeslés a jobboldalon), és ha ezen az úton jár, akikor ki fog alakulni az. a nemzeti egyetértés, amelyet nem erőszak és fefcjbeverés, hanem eredményes szoiciálpolitüka mozdíthat csak elő. A költségvetést nem fogadóira el. (Altalános élénk helyeslés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Kornis Gyula képviselő úr. (Halljuk Halljuk!) Kornis Gyula: T. Ház! Eckhardt t. képviselőtársam fejtegetései és pedig nagyszabású fejtegetései a gazdaságpolitikára szorítkoztak. A Ház minden oldalról tapssal kísérte az ő gondolatalt, azonban bizonyára az idő rövidsége miatt — amint különben ki is fejezte — nem foglalkozott a külpolitikával, bár ebben is világszerte elismert szakember. En pedig főkép a külpolitikával óhajtok foglalkozni s éppen ezért nincs fogódzási pontom, hogy