Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szeidán. 127 '^^S^t 8 Gayda főszerkesztője, aki a Gior­naied Italában a közismert cikkeket írja, azt mondotta, hogy Mussolini az adóieszállitásbói csinálja az invesztíciókat. On most nevet — mondotta, — pedig ez igaz: mert leszállítottuk ugyan az adókulcsokat, de az alacsonyabb adó­kat irgalmatlanul bevasaljuk mindenkin és ez Itáliában az adóhozamok 50—60 százalékos emel­kedését jelentette. (Erődi-Harrach Tihamér: Emeli az adómorált.) A társulati adónál is ezt kérem. Nem bánom még azt sem, ha leszállít­juk az adókulcsot, de 15 milliós összbevétel tár­sulati adó címén adófizetési botrány, (Taps a Ház minden oldalán.) amit nem lehet tovább tűrni. (Patacsi Dénes: A nagy vagyonokat szétparcellázzák és nem fizetnék adót! — Czir­ják Antal: Lásd Krauszékat, Moskovicsékat, Gsehwindéket!) A tavalyi adóadatokat nézve, & következő­ket látom. A múlt esztendőben 119 gyárvállalat 133-féle adókedvezményt élvezett. 1936-ban 12 gyár kapott teljes adómentességet. Van olyan gyár, amelynek Budapesten a 15 éves adóked­vezménye lejár, itt lebontja a gyárat, elmegy vidékre és ott mint új gyár újból megkapja az adókedvezményt. (Kun Béla: Kartelország va­gyunk! — Kassa y Károly: Engem csak az igazgatósági tagok érdekelnének. — Jurcsek Béla: Gyerünk az összeférhetetlenségi törvény­nyel. — Felkiáltások! Gyerünk! Gyerünk! Miért nem csinálják meg. — Kun Béla: A kar­telvezéreket tessékeljük ki a Házból! — Erődi­Harrach Tihamér: Halljuk a szónokot, letelik az idő!) Van olyan gyár vállalat, amelynek nagyon rentábilis eladási üzletei vannak. Az eladási üz­let hasznát természetesen az adómentes gyá­raknál könyvelik és számolják el. így aztán adóbevétel nincs. Annakidején a gyáripari adómentességet még a régi osztrák-magyar monarchiában az iparfejlesztési törvény alapján adták a gyárak­nak. Miért? (Kassay Károly: A költségvetésben kitüntették, hogy ki mit kapott!) Azért, hogy a fejlett osztrák és cseh gyáriparral szemben valamilyen kedvezőbb handicap-je legyen a törvény szerint is vérszegénynek nevezett ma­gyar iparnak. Ha azonban aizt látom, hogy a nemzeti vagyonnak igen nagy százalékát tu­lajdonként birtokló legerősebb vállalatok szere­pelnek a 119 teljes adómentességet élvező vál­lalat közt, akkor azt mondom, hogy lehetetlen­ség adófizetési morált követelni a többi adózók­tól. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Far­kas István: Halljuk a gyárak nevét! — Rassay Károly: Halljuk a gyárak és az igazgatósági tagok neveit! — Farkas István: Az igazgató­sági tagok neveit «halljuk!) Én tehát az igen t. kormányt arra kérem, hogy ezeknek az antiszociális adónemeknek törlésével fogja meg, vegye revízió alá ezeket az adókedvezményeket, amelyeket az ország leggazdagabb polgárainak ad. (ügy vàn! Ügy van! a baloldalon. — Peyer Károly: 14 filléres órabérekkel!) T. Ház! Rövid az idő, pedig a legfontosabb kérdésekre most szerettem volna rátérni. (Hall­juk! Halljuk!) Ezek a mezőgazdasági immobi­lizáció megszüntetése és a mezőgazdasági ter­melés intenzívvé tétele, amelyek nélkül a mun­kanélküliség problémáját Magyarországon megoldani nem lehet, mert falsum, sőt részben hamisítás az az állítás, hogy a fejlődő gyár­ipar képes az ország túlnépesedésének felvéte­lére. Ez nem igaz! (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) A gyáripari fejlődéssel sohasem all arányban a gyáriparban foglalkoztatott mun­káskezek száma. (Némethy Vilmos: Fordított arányban áü!) Egyedül a mezőgazdasági kul­túra intenzitásának fejlődése fokozza mér­tani arányoan az illető ágazatban foglalkozta­tott munkások számát, (fatacsi Denes: iNagyon helyes! Így van!) Éppen ezért, amikor nagy szociális bajaink orvoslásáról gondolkozom, a íeiongyoiódott és pusztuló magyar mezőgazda­ság labraáüításában látom az egyedül lehet­séges kivezető utat. (Ügy van! ügy van! — Taps a baloldalon. — üassay Károly: Becsü­letes földreform! Ez keli!) IN agy baj « a me­zőgazdasági termelés intenzívebbé tételének legnagyobD akadálya az az, immobilizáció, amelybe a magyar mezőgazdaság belejutott, nemcsak a védett birtokosok, nemcsak azok, akik eladósodtak, hanem — hála istennek, hiszen még van 9 millió hold tehermentes íöld is Magyarországon — a tehermentes birruKo­sok is immobilizálva vannak, mert hitellehető­ség ebben az országban nincs, (ügy van! Ügy van! Ez a baj!) Ezt a mostani megkönnyebbe­dését a gazdasági és pénzügyi helyzetnek a mezőgazdasági immobilizáció fokozatos meg­szüntetésére tehát sürgősen fel kell használni. (Elénk helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy utaljak arra, hogy a közel két évvel ezelőtt megszava­zott gazdavédelmi törvénynek végrehajtási utasítása részben a mai napig sem történt meg. ősszel már lejár a törvény hatálya és még mindig nincs itt a végrehajtási utasítás. (Hor­váth Zoltán: Abszurdum!) Ha azt keresem, hogy mi lehet ennek az oka, akkor világosan látom, hogy azért nem jön ki a végrehajtási utasítás, mert időközben emelkednek a földárak és a hitelintézetek ki akarják várni, míg a fedezet emelkedése nekik a gazdaközönség minél ered­ményesebb megsarcolását jelenti. (Taps a Ház minden oldalán. — Rakovszky Tibor: Micsoda kormány ez? — Rassay Károly: Micsoda kor­mány ez, hogy ezt tűri!) Ha azt nézem, hogy immár negyedik esztendeje vagyunk benne... (Jurcsek Béla: Az előző kormányok is hibásak! — Fábián Béla: A Gömbös-kormány is? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Peyer Károly: Kettőt tudnak, tapsolni és hallgatni!) Üjból idekerül tehát a Ház elé a gazda­adósság rendezése, mert lejár a törvény ha­tálya. (Helyeslés.) Arra kérem a most he­lyeslő t. túloldalon ülő t. képviselőtársaimat és a kormányt is. hogy ne moratoriális, na­gyon drága intézkedések elhúzásával és fenn­tartásával, hanem úgy, ahogy végre megtettek a tíz holdig terjedő birtokoknál, alulról kezdve megfelelő liikvidációs intézkedések fokozatos megtételével keressék meg ennek a kérdésnek becsületes megoldását. (Helyeslés a jobbolda­lon és a középen.) Emlékszem arra, hogy ami­kor két évvel ezelőtt ugyanerről a helyről fel­szólaltam a gazdavédelmi törvény tárgyalása alkalmával; az akkor már pénzügyminiszteri székben ülő Fabinyi pénzügyminiszter úr kí­vánságomra kijelentette, hogy a záloglevél­kérdés rendezése elmarad ugyan, de hat hóna­pon belül gondoskodni fog arról, hogy ez a kérdés is rendeztessék. (Horváth Zoltán: Elfe­lejtette!) Eltelt azóta háromszor hat hónap, de a miniszteri ígéret nem teljesedett és én az osztó igazság, de a gazdasági érdekek teljes mérlegelése alapján is azt mondom, hogy azt a pénzt, melyet az árfolyamveszteségen a bel­földi hitelező elveszített, ne keresse meg a bel­földi közvetítő. (Altalános helyeslés.) De itt van a gazdaadésság rendezésén ki vül egy másik kérdés. Nem a magam gondo-

Next

/
Thumbnails
Contents