Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

.122 Az országgyűlés képviselőházának , erkölcsi, mint a gazdasági világban és büntetlenül a józan ész ellenére az emberiség nem folytathat semmiféle politikát. (Ügy van! Ügy van!) Ha nézem ezt a mostani javulást, — mert kétségtelenül erős javulás van, sőt egyes, nálunknál szerencsésebb országokban valóságos konjunktúra, magasan csapkodó konjunktúra észlelhető — akkor azt kell mondanom, hogy ezzel a konjunktúrával szemben bizalmatlan vagyok több oknál fogva is. Elsősorban azért, mert az organikus bajokon sehol, de sehol javítás vagy változtatás még nem történt (Rakovszky Tibor: Ez a lényeg!); ez az elaprózódása, atomizálódása a termelésnek és a piacoknak, ez az irracionális befektetési politika, ez a tiílhajtott egyoldalú autarchiás törekvés az emberiségnek valóságos átikává nőtte ki magát. (Ügy van! Ügy van!) És ha ma mégis van bizonyos könnyebbség, az csak olyan megkönnyebbedés, — sajnos, ezt kell mondanom — mint a beteg embernek a morfium. Kaptunk mesterséges dopingokat, de hogyi ez a morfium nem fog-e végeredményben a szervezetben romboló méregként hatni, azt ma még nagyon nehéz megállapítani, mert a konjunktúrát, amely főleg a fegyverkezési versenyben és a fegyverkezési verseny következtében a nyersanyagpiacokon beállott áremelkedésekre támaszkodik, egészséges fejlődési folyamatnak" a világ szempontjából megítélni nem tudom. (Helyeslés.) Sőt egészen bizonyos, hogy azok az elvont tőkék, azok a befektetések, amelyek a világon a fegyverkezési versenyen keresztül meddő módon használtatnak fel, valahol, valamikor hiányzani fognák s ezeket valamikor valakiknek meg fog kelleni keservesen fizetni. (Úgy van! Úgy van!) Hogy ez az idő menynyire van közel, vagy mennyire esik távol, azt nem lehet tudni, de hogy így van, abban ne kern semmi kétségem nincs. A másik szempont, amelyről beszélnem kell. az, ami Magyarországon az elmúlt esztendőben könnyebbedést idézett elő: a tavalyi termésnek lényegesen jobb eredménye s a lényegesen jobb értékesítési árak és lehetőségek is. Én az értékesítési lehetőségeket illetőleg még néhány évre inkább ontimisztikusan ítélem meg a helyzetet. Azt hiszem, hogy a kormányzatnak a jövőben sokkal kevesebb gondii T

esz a külföldi értékesítéssel, sokkal könnyebh lesz a magyar mezőgazdaság produktumait illő áron vagv kevesebb veszteséggel exportálni- értékesíteni- mint eddijr. mert kétségtelenül nasrv kereslet van mindenféle nyersre nya*?. mindenféle élelmiszer után s az általános árszínvonal emelkedése kihat még azokra * piacokra is. amelyeken magukban véve t

nHn ilyen fokozott kereslet nem is jelentkezik. Pe ami a maervar terméseredményeket illeti. eltekintve attól a bizonvtalansáe-tóL, amit a szeszélyes ésrhajlat és időjárás, főlesr a szöruvű vízhiány, a fokozódó csapadékhiány a? ^rszá^ban jelent, azt kell mondanom: attól tartok, hoq-y az elmúlt 5—6 esztendő mezőgazrlasáíri dekonjunktúrájának súlyos konzekvenciái majd még csak ezután fognak jelentkezne mert — sajnos — nagyon sok gazda volt kénytelen — magyarán mondva — rablógazdálkodást folytatni. (Úgy van! a, baloldalon.^ Az adóvégrehajtások, a kamatbehajtások. azok a szörnyű terhek. < amelvek a gazdákon -iTnifalt s az a csekély jövedelem, amelyre a —-zda sze^t tudott tenni, végeredményben az ;

"otrnkciónak. a felszerelesnek részbeni eladására, a jobbminőségű marhaállománynak 11. ülése 1937 május 12-én, szerdán. öilányabb minőségű marhaállománnyal való pótlására, a gazdasági berendezések pótlásának, az elpusztult gépberendezések pótlásának lehetetlenülésére vezetett. A magyar föld, főleg a Tiszántúlon, nem rendelkezik azzal a trágyaerővel, de az az igavonó állat sem áll a gazdáknak rendelkezésére, amelyet ott sokszor a nehéz sziken a föld helyes megművelése érdekében fel kellene használni. Ahogyan a háború és a forradalmak után éveken keresztül küzködött ez a nemzet az akkor elkövetett mulasztások konzekvenciájaképpen, amelyeket a földdel szemben kény telelenek voltunk akkor elkövetni, sajnos, félő, hogy ugyanez a helyzet sok vonatkozásban jelentkezni fog az elkövetkezendő esztendőkben, még pedig minél mostohább lesz az időjárás, a rossz munka konzekvenciái annál intenzívebben fognak jelentkezni. Itt is olyan nehézségeket és veszedelmeket látok, hogy főleg akkor, amikor az új kiadásoknak a költségvetésbe való beállításáról van szó, talán ellenzéki oldalról népszerűbb dolok lenne a kiadások fokozását és különböző célokra való könynyű költekezést javasolni, azonban sem én, sem ez a párt soha ilyen útra lépni nem fog. (Felkiáltások a jobboldalon: Mi sem!) Mi tudjuk nagyon jól, hogy a magyar gazdasági életnek közterhekkel való megterhelése oly rendkívül magas (Ugy van! a jobboldalon.) hogy nem a közterhek fokozása, hanem egyedül azok észszerű leszállítása lehet a helyes kormányzati politika. (Felkiáltások a jobboldalon: Ebben találkozunk, ezt mondjuk mi is! — Horváth Zoltán: De nem csinálják!) T. Ház! Én ebben a perspektívába állítom be a költségvetést, amely előttünk fekszik s ebbe a perspektívába beállítva, azt mondom, hogy a költségvetés reális, a költségvetés feltétlenül meg fog állani úgy, ahogy ma előttünk fekszik s még nehéz esztendőben sem félünk attól, hogy az előirányzott bevételek ne folynának be, mert az 1935—36-os tényleges zárszámadási eredmény képezi nagyjából a jelenlegi előirányzat összegeit. Én tehát attól, hogv a bevételek kellő mértékben nem folynának be ennek a költségvetésnek keretében, nem tartok; mégis azt mondom, hogy a költségvetési helyzet túl van feszítve, költségvetésünkben nincs már semmi rugalmasság, költségvetésünk nem bír el semmiféle újabb feladatot, amely váratlanul is prezentálódhatik és azonkívül nem engedi meg azoknak a konstruktív reformoknak, azoknak a szociális javításoknak a szükséges mértékben való keresztülvitelét sem, amely reformokra pedig nemcsak gazdasági, nemcsak népi, de azt mondhatnám, az ország legnagyobb politikai érdekét jelentő belsőrend és biztonság szempontjából is múlhatatlanul szükség van. (Ugy van! a baloldalon.) T. Ház Én ebben a költségvetésben apt látomi, hoigy a gazdaságii és pénzügyi válság leküzdése érdekében felvett rendkívüli megterhelések, rendkívüli megadóztatások, különadók boletta-aláp stb., mindenféle ilyen céladó és rendkívüli megterhelés úgyszólván változatlanul bentmaradt a költségvetésben, viszont egyidejűleg a költségvetés tételeinek olyan megduzzadását és emelkedéséit is látóim, amely már alig marad az 1920-as évek legmagasabb költségvetései mögött. Azt kérdezem, micsoda helyzet, micsoda szörnyű nehézség vár erre az országra abban az esetben, ha az imént említett bizonytalan gazdasági konjunktúra imáról holnapra, esetleg traedkus [hirtelenséggel meg talál szűnni ós ha az előző válság szanálási, rendkívüli ter-