Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211 heivel a vállumíkon találunk belejutni egy második újabb gazdasági és pénzügyi válságba! Ez olyan veszedelem, amelyre nagyon komolyan fcell mindenkinek gondolnia, mert ha van egy ilyen átmeneti gazdasági konjunktúrának a nemzet szempontjából értéke és jelentősége, úgy az csak egyben állhat: nem tovább nyujtóizni, mint aJmeddig a takaró ér, (Helyeslés balfelöl) hanem okos, óvatos gazdasági politikával, mind az állami mind a magángazdálkodás erőtarta- Î lókainaJk fokozásával megadni a nemzetnek azt a biztonságot, hogy ha egy újabb válság talál bekövetkezni, azt a válságot h» ki foigjuk tudni heverni. De ebben a mai szituációban, ezzel a költségvetési (konstrukcióval, a mailt válság rendkívüli terheivel hátunkon, semmiíéle biztonságot nem látdk, semmiféle technikai lehetőséget sem látok arranézve, hogy ha egy újabb válság talál bekövetkezni, az azion válság által a magyar áll amiháztartáson ütött réseket minő eszközökkel fogtjuk tudni majd betömni. (Ügy van! Ügy van! abaloldalon. — Fábián Béla: A fizetéseket nem lehet majd megunt leszállítani!) T. Ház! Ezek előrebocsátása után méltóztassék megengedni, hogy ne egy organikus tervet hozzak fel, ton pan. fölsoroljam azokat a gondolatokait, amelyeket anost mindjárt, nem egy távoli jövőben, hanem minél előbb, lehetőleg azonnal, inkább tegnap, mint holnap, kellene munkába vennünk, hoigy ezeket a veszélyeket elkerüljük és hogy meglehetős 'biztonsággal tekinthessünk a jövő íelé. Ebbőll a szempontból a kormányzat figyelmét a legnyomatékosabban szeretném felhívni a belföldi árszínvonal problémájának komoly, az eddiginél sokkal intenzívebb figyelemmel kísérésére és ha kell, a beavatkozásira is. (Helyeslés a balközépen és a középen.) Azt látóim,, hogy az utóbbi időben úgy agrároldalon, mint ipari oldalon eléggé lényeges áremelkedések következtek be. (Ügy van! a balközépen.) Nem akarok elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni, de kétségtelen, hogy az árszínvonal és a pengőérték ugyanannak az éremnek két különböző oldala. (Ügy van! half elöl) Ha az árszínvonal — pláne esetleg inokolatlanul — elszalad, az végeredményben a pengő depreciáció- I ját jelenti, akárhogyan magyarázzuk isi. (Ügy \ van bal felől.) Nem* szabad az árszínvonal ál ta- . lános alakulását egyformán bírálnunk a mező- j gazdaság és a gyáripar szempontjából. (Ügv \ van! Ügy van! Helyeslés.) Ismét hangsúlyozni i akarom, semmiféle animozitás engem ezekben j a kérdésekben nem vezet, de az egyforma el- ; bánás elvénél fogva kell" felállítanunk azt. a | £&f?4f- hogy amíg valamely termelési ág az ön- j költséget nem tudja megkeresni, addig az ár- ' emelkedés abban a termelési ágban nemcsak indokolt, de szükséges és előmozdítandó is. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps.) Abban a pillanatban azonban, • amint valamely termelési ág a maga önköltségét megkeresi és illő haszonhoz jut. (Zaj a baloldalon.) az illő hasznon túl menő illegális, konjunkturális, vagy pláne a jelenlegi — nemcsak vámvédelemről van szó — behozatali tilalmi rendszer mellett, (Ügy van! Ügy van! Tetszés.) a jelenlegii — mondjuk — devizakorlátozások következtében teljesen lehetetlenné vált külföldi verseny eliminálásából előálló mértéktelen konjunkturális nyereségeket -nem szabad érvényesülni engedni. (Ügy van! Ügy van! — Ta/os a jobbés a baloldalon. — Jurcsek Béla: Szélsnsép-ps lesz már Eckhardt Tibor is. — Rakovszky Ti- i bor: Ebben a kérdésben az is volt! — Jurcsek . ülése 1937 május 12-én, szerdán. 123 Béla: Megértem ezt a szélsőséget. — Zaj. — Elnök csenget.) Sajnálattal látom, hogy az árszínvonal az egész vonalon, tehát mind a mezőgazdasági, mind az ipari vonalon 'határozottan emelkedőben van. Már most mi az igazság? Az állatáraknál a jelenlegi árszínvonalat a mezőgazdaságra nézve már teljesen kielégítőnek tartom. En, aki elsősorban a magyar falu érdekeit vagyok hivatva itt képviselni, azt mondom, hogy az állatárak további emelkedését nem tartjuk szükségesnek, de a szemes termelés, általában a gabonatermelés terén az árak még mindig az elfogadható árszínvonal alatt állanak. (Ügy van! Ügy van! a Jobb- és a baloldalon.) Itt a szemes-, a gabonatermeléssel szemben tehát nem lehet ugyanolyan pénzügyi vagy gazdasági rendszabályokkal fellépni, (Pataesi Dénes: Igaz! Meg a bortermelésre!) mint amilyenekkel fel kellett volna lépni a gyáripar bizonyos vonatkozásaiban. En azt a veszedelmet látom, hogy ha az árak fokozatos vagy pláne gyors emelkedése bekövetkezik, akkor a jelenlegi költségvetés irreáliássá válik, mert túlkiadások fognak bekövetkezni. Hiszen, ha azt látom, hogy például az állami csizmarendeléseknél tavaly 40, az idén pedig 60 pengő volt az állam által adott egységár, a kisiparos pedig egyáltalában nem keresett többet, mint tavaly, (Kun Béla: A bőrgyárak gyártják a cipőt, meg a csizmát!) akkor egy év alatt ilyen 50%-os áremelkedést súlyosan aggályosnak tartok, úgy az ország fogyasztó közönségének helytelen és^ káros megterhelése, mint az agrárolló szárainak újabb kinyílása, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de az államháztartás egyensúlyának biztosítása szempontjából is. (Jurcsek Béla: Sok bőrt szedtek a bőrgyárosok magukra. — Zaj.) De azt kérdezem: ha ilyen általános^ áremelkedés bekövetkezik, akkor a szanált és lecsökkent fizetésű tisztviselői illetményekkel kapcsolatban is beállanak előreláthatólag a nehézségek, mert végeredményben tökéletesen mindegy, hogy a 20%-ot levonják-e a fizetésből, vagy pedig ugyanazért a fizetésért 20%-kai kevesebb árut bocsátanak az illető rendelkezésére. (Jurcsek Béla: Mindakettő megtörtént.) A pengő stabilitása, az államháztartási egyensúly, a termelési ágak közötti összhang, vagyis a nemzetgazdaság és pénzügy legfőbb érdekei parancsolóan követelik, hogy megálljt kiáltsunk az indokolatlan ip^ri áremelkedésnek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobb- és baloldalon. — Peyer Károly: Mi lesz a választasi kasszával odaát? Valamiből csak kell élni! — Zaj. - Elnök csenget. — Peyer Károly: A kartelek kegyelméből ülnek itt! Ha a kartelek nem volnának itt, nem ülnének itt. bennt szidjak a kartelt, hátul pedig elfogadják a pénzt. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! — Zaj. - Halljuk! Halljuk! - balfelől.) - Peyjr Károly: A kis ártatlan báránykák! — Horvatn Zoltán: Mindenki visszafizeti a választási költségeket a kasszába! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Eckhardt Tibor: T Ház! (Halljuk! Halljuk! — Dulin Jenő: Halljuk az okos szót!) Szeretnék néhány konkrét intézkedést is

r felsorolni, amelyek segítségével ezt a nem kiyana.os áremelkedési folyamatot meg lehet állítani. Esősorban arra utalok itt, amit évekkel ezelőtt 18