Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. 121 rem a kormányt, hogy igenis, legyen szíves ; elsősorban a fővárosi vámokat egyszersmindenkorra megszüntetni, (Taps a jobboldalon.) a borfogyasztási adót törölje el, a cukor kincstári haszonrészesedését szállítsa le 50 százalékkal. J Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Fábián Béla: Szavazzunk! — Farkas István: Nem szavazzák meg, csak beszélnek! — Elnök csenget.) Talán nem vagyok olyan gyakorlott sem közgazdasági, sem politikai kérdésekben, de higyje el nekem a miniszterelnök úr, hogy ezek azok a kérdések, amelyek a falu nyugalmát leginkább zavarják. (Ügy van! Ügy van!, - ~ Eakovszky Tibor: Tessék követelni! — Zsindely Ferenc előadó: Azt teszi! — Rakovszky Tibor: És tessék kilépni, ha a kormány nem teljesíti! — Nagy zaj.) Annak a reményében, hogy a miniszterelnök úr ezeket a kéréseket magáévá teszi és miután ezek a kérések nincsenek ellentétben a kormányzat célkitűzéseivel, hanem kizárólag csak egyes gazdaságpolitikai kérdések sürgős megoldására vonatkoznak, a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. — Nagy zaj, mozgás a Ház minden oldalán. — Rakovszky Tibor: Ez porhintés! Tessék levonni a konzekvenciát! — Fábián Béla: Vagy megvalósítani, vagy ellenzékbe jönni! — Br. Berg M^ksa^ Szavazzunk! — Rakovszky Tibor: Tessék leszavazni a kormányt, ha nem csinálja megl — Naay zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj mozgás.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni! (Peyer Károly: Demagógia beszélni és mást csinálni! — Folytonos zaj.) Szólásra következik Eckhardt Tibor képviselő úr. Eckhardt Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Taps a baloldalon.) Előttem szólott Mocsáry Dániel i képviselőtársam megkönynyítette helyzetemet, mert nagyon sok tekintetben ugyanazokat fogom innen, ezekről a padokról elmondani, amelyeket ő onnan mondott el és egyáltalában nem tartom szerencsétlenségnek, ha a túlsó oldalon és ezen az oldalon kongruens felfogások vannak. (Élénk helyeslés a, jobboldalon és a középen, — Rakovszky Tibor: (a jobboldal felé): Tessék levonni a konzekvenciákat! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen. — Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Nemcsak, hogy nem tartom ezt szerencsétlenségnek, hanem a magyar falu sokatszenvedett népének érdekében egyenesen szerencsés jelenségnek tartom azt, hogy azok n gondolatok, azok a nézetek, amelyeket mi bizony itt sokszor a túloldal zajos ellenkezése mellett éveken keresztül elmondottunk, végre kezdenek közvéleménnyé válni. (Felkiáltások j

r

bbfelől: Mi kezdeményeztük ezeket! — Zaj, — Halljuk! Halljuk!) Ebből a tényből azt a biztató reménységet szűröm le, hogy a közvélemény meg fogja találni a technikai módját és ] ehetőségét annak, hogy az, ami a nemzet gonrMkodó tagjainak lelkében, mint közkívánság é

1 gyakorlatilag is megvalósítható legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Abban a tekintetben is teljesen Mocsáry Dániel t. barátom nyomdokaiban fogok járni, boey miost itt a költségvetés tárgyalása során, irzárólag gazdasági és pénzügyi természetű ]érdesekkel szándékozom foelalkozni, hiszen mind a kül-, mind a belpolitika nagy, általános szemnontiai szerintem inkább az appropriáció vitájához, a poliaikai bizalom vagy biKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. XIII. zalmatlanság megindokolásának körébe tartoznak s ezt az órácskát, ami rendelkezésemre áll, gazdasági és pénzügyi kérdéseknek felfogásom szerinti kifejtésére akarom felhasználni. (Halljuk! Halljuk!) Magát a költségvetést vizsgálva, óva szeretném inteni a Házat is, a kormányt is és az egész országot is a túlzott optimizmustól. (Helyeslés,) Az a körülmény ugyanis, hogy az idén bizonyos mértékig megkönnyebbedett a gazdiasági és pénzügyi helyzet, felfogásom szerint két tényre vezethető vissza. Az egyik a világgazdasági konjunktúra — tehát nem a világgazdaság organikus helyzetének megjavulása — másik pedig, a tavalyi jó termés, lamely ideiglenesen kétségtelenül bizonyos könnyebbséget jelentett az országnak. Ha azonban azt vizsgálom, hogy organikusak-e azok az okok, amelyek ezidőszerint bizonyos könnyebbséget jelentenek és mondjuk, a költségvetés összeállítását megkönnyítették a pénzügyminiszter úrnak, akkor sajnos azt kell mondanom, — és a politikusnak, aki felelősséggel gondolkozik, nem a legjobb, hanem a legrosszabb alternatívára kell felkészülnie és különben az egész nemzet sorsát érintő költségvetés bírálatánál abból a szempontból kell kiindulnia, hogy milyen lesz a helyezt, ha a kedvező lehetőségek nem következnek be és megint a rideg tények alapján kell kalkulációinkat felépíteni — mondom, ha így nézem az egész világkonstellációt, akkor azt kell mondanom, hogy azok a mélyenszántó okok, amelyek a világgazdasági válságot 1930-ban és 1931-ben elindították, kivétel nélkül mind fennállanak még ma is. Mert mi indította el ezt a szörnyű világkrízist? Elindította a nemzetközi pol'itkai és gazdasági ügyek hibás rendezése, elindította valiamikor a reparációs kérdés túlfeszítése, azután a szövetségközi háborús adósságok rendezetlensége és az a kényszer,, amely Európára nehezedett akkor, amikor Amerikával szemben áruszállításokkal fedezték azokat a kamat- és egyéb törlesztési kötelezettségeiket, amelyeket arannyal fedezni nem lehetett; ezzel szemben már Amerika 1921-ben egy mértéktelen védővámos rendszerre állította be a maga közgazdaságát, — akkor a dömping szó még ismeretlen fogalom volt, de már érezhető volt lényegében — hogv ezzel az európai versennyel szemben megvédje belföldi termelését, piíieait és magas munkabéreit. Az 1921-ben elindított amerikai védővámos politika^ azután, mint ahogyan a pocsolyába dobott kő, hullámokat ver, szétterjedt laz egész földgömbön. Mindenütt egy mértéktelen védővámos irányzat kerekedett felül. A védővámos irányzatok következtében a nemzetközi forgalom volumenje rendkívül lecsökkent, az áruk és javak szabad cseréié rengeteg akadályba ütközik. (Ügy van! Ügy van!) Ennek konzekvenciája újból az egyes országokban az életszínvonal leszállása, a mindennapi r élet költségeinek megdrágulása, az irracionális termelés, a tőkék felesleges és káros pocsékolása olyan befektetésekbe, amelyeket csak egy mondvacsinált és mesterkélt autarchiának a szempontjai indokolhatnak meg. Mindez az irracionális cselekvés végeredményben logikusan ahhoz az összeomláshoz kellett hogy vezessen, amely 1930-ban és 1931ben bekövetkezett. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ez elkerülhetetlen konzekvencia volt, mert a bűnt nyomon követi a bűnhődés úgy az 18