Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1987 május 12-én, szerdán. 119 invesztíciókat. Az átértékelés elmaradása — valljuk meg őszintén — pénzintézeteink érdekében történt. Az összes, mintegy 2200 milliót kitevő gazdaadósság átértébelése megbontotta volna hitelintézeteink egyensúlyát és különösen a vidéki hitelintézetek és a keresztény altruistaalapon álló, állami támogatással működő intézetek biztos f összeomlását jelentette volna, biztosítván néhány nagy pénzintézetünk kizárólagos egyeduralmát a jövőre , nézve a magyar hitelélet terén. Ha értékesítési problémáink megoldódnak, a mezőgazdaság és a falusi lakosság egyéb terhein — amelyekről még bátor leszek szólni — rövidesen tudunk segíteni, akkor tagadhatatlan, hogy az a tény, hogy a mezőgazdaság adósságterhe az 1932. évi 222 millió -pengőről 82 millió pengőre csökkent, olyan jelentős eredményt jelent, amelyet tárgyilagos .kritikával lebecsülni nem lehet. Termelésünk és értékesítésünk fejlődését hibás, közteherviselési rendszerünk akadályozza. Egész adórendszerünket, amelyre költségvetésünk felénü 1 ! falu ellenesnek, mczőgazdaságellenesnek és kisexlsztenciaellenesnek tartom. Az utóbbi évtizedben a legnatrvpbbrészt részvénytársasági formában működő gyáripari és hiteléleti fellendülés óriási mérték ber erőre kapott és felülmulta a békebeli alánotokat. Ezzel szemben a mezőgazdaság, a kisipar és a kistisztviselők körében lerongyolódási folyamat indult meg. Ez a tény sehol • ".m int kifejezésre adóztatásunkban. A sta*TR7*ikai adntok szerint egy 5^ tagú munkáscsalád heti szükséglete 1934 januárjában 58 pengőre rúgott. Ezzel szemben az, akinek a keresete heti 20 pengőt meghalad, már fizet kereseti adót. A telepítéssel kapcsolatban több oldalról hallottuk, hogy egy kisgazdacsalád megélhetési minimuma 15 hold jól felszerelt mezőgazdasági ingatlan. Kisgazda vagy földmunkás, aki csak akár egy-két holdat is bérel, már fizet kereseti adót. Az ipari munkás évi 960 pengős jövedelme mint létminimum-jövedelem, adómentes. Egy 30 holdas gazda, akinek bruttó bevétele az országos 80 pengős holdankénti átlagbevételt számítva 2400 pengő, és nettó jövedelme a 60 százalékos rezsikulcsot leszámítva 960 penerő, holdauként legalább 12 pengő adót fizet, pedig a hivatkozott statisztika szerint az ipari munkás adómentes létminimuma is úgy van megállapítva, hogy abból nagyobb családdal megélni képtelen. Azok a megsegítések, amelyeket a kormányzat 100 korona kataszteri tiszta jövodelmü birtokú t kisgazdák földadó-megtérítése címen a mezőgazdaságot megsegítő alapból visszatérítésként nyújt, nem tekinthető az adómentes létminimum megállapításának, mprt ennek a gazdának még fizetnie kell mezőgazdasági ingatlanához tartozó lakrészének hf>md6iàï fis az ossz?« községi, vármegyei, egyházi stb. pótadókat. Ilven kisemberek adóíveit mecrnézve azt láfiuk, hogy adójuk úgyszólván semmit sem csökkent, mert a vármegyék, köz^éívpk és pgyházak lefékeztek adókulcsuk felemelésével a kieső adót pótoltatni. Az adómentes létminimum- nem a valóságos létminimumra van építve. Súlyosbítja a helyzetet még az, hogy a fogyasztási adók zömp szintén a kisexisztenciákat sújtja legjobban. A cukor kincstári árhas^nn-részpspdp«'? «i* á^ár'"rnj-yt-fifin. iTV^itoszerT^o. bp^'t.nl- p«; h" <5 ^0°'^' 1 R7tási adó, a lisztforgalmi adó még csak fokozzák ennek a nem adómentes létminimumból élő, legtöbbször nagy családdal rendelkező kisexisztenciáknak a megterhelését. A cukor kincstári árhaszonrészsesedéséből a magyar állam háromszor annyit vesz he, .mint például a társulati adóból, ezért tartozunk Európa legkevesebb cukrot fogyasztó államai közé 9 és V2 kilogram fejadagunkkal; sőt azzal a fejadaggal, melyet mezőgazdasági népességünk fogyaszt és amely megbízható becslések szerint 2—3 kilogrammot tesz ki, agrárnépességünk az utolsó cukorfogyasztó a világon. A cukor kincstári árhaszonrészesedésének jelentős leszállításával remélhető, hogy cukorfogyasztásunk európai nívóra emelkedik. A világháború előtt a cukor kiskereskedelmi ára 88 fillér volt. Ebből az adó kitett 38 fillért. Jelenleg a cukor kiskereskedemi ára 1 pengő 36 filer, amelyből iaz adó 52 fillér. Tehát nemcsak az adó emelkedett, hanem maga az adó nélküli cukorár is. a háború előtti 50 filléres árról 84 fillérre. Ebből az árból fedezi a gyár a kivitel deficitjét. Hogy ez a deficit mit jelent, arra példa a hatvani eDutsch-család cukorgyárának 1935 évi mérlege, amely 9 millió alaptőke mellett 2% millió nyereséget mutat ki. (Fábián Béla: Vájjon ki miatt van ez így? — Jurcsek Béla: a Gvosz. miatt! — Fábián Béla: A Gyosz. nagyobb hatalom, mint a maeryar korín án y ? — Felkiáltások középen: — Ügy van! Ügy van! — Fábián Béla: Akkor nem szabad olvan kormányt támogatni, amelv tűri. hogv a Gyosz. nagyobb úr legyen! Ellenzékbe kell menni vele szemben! — Mozaán és zaj. Halljuk! Halljuk! a középen. — Fábián Béla: Gyerünk ellenzékbe!) Elnök: Fá.bián Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Fábián Béla: Csak hívogatom őket!) Fábián Béla képviselő nrat másodszor figyelmeztetem. Mocsáry Dániel: Adórendszerünk, mint a felsoroltakból látjuk, kisemberellfnes, de ezenfelül mezőgazdaság- és faluellenes is. A magyarországi részvénytársaságoknak 1933-ban a nem részvénytársasági formában működő pénzintézetekkel együtt 2.300,000.000 pengő bruttó bevétele volt. Az adóstatisztika tanusàsra szerint társulati adóban összesen 11,338.000 pengőt fizettek a részvénytársaságok, míg a társulatokat terhelő^ öszszes egyenes adó 15,335.000 pengőt tett ki. Ezzel szemben a magyar agrárnépesség bruttó bevételei 1933-ban a statisztikai évkönyv adatai szerint körülbelül 1.200 000.000 pengőt tettek ki. Ebből a, bruttó bevételből fizetett a magvar agrárnépesség a részvénvtársaságokkal ellentétben 30,815.000 pengő földadót, 20,500.000 pengő házadót. 8,881.000 pengő pótlékolt jövedelemadót. 379.000 pengő haszonbérlő jövedelmi adót, 8.632.000 pengő pótlékolt vagyonadót. 106-000 upns-ő haszonbérlők pótlékolt vagyonadódat, 1,702.000 pengő haszonbérlők kereseti, adoiat, 3*535.000 penEfő rokkantellátási /»dót, ? 650 nenerő nvilvános betegánolási pótdíjat. V fizetett állami egyenesadókban 1200 millió 1 t bruttó .bevételből 76.900.000 pengőt- a részvénytársaságok 2300 millió pengő brutto bevételének 15,335.000 pengős adózásával szemben. r Ebből látható, hogy a mezőgazdaság es az agrártársadalom ifren súlyos hátrányban van adózási szempontból a nagyrészt részvénytársaságokba tömörült bánya és gyáriparral, hitelintézetekkel, nagy közlekedési s keresfee : delmi vállalatokkal szemben. Csak az állaim egyenes adókat számítva, az arány körülbelül agyis pengő
