Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

Az országgyűlés képviselőházának 211 szerű kezelése által ma inkább a nagybirtoknak van megadva és ma inkább a nagybirtok képes ezekkel az anyagi és táigyi vonatkozásokkal a horizontális terjeszkedés helyett vertikálisan terjeszkedni: a mélyebb szántással, a jobb istállótrágyázással, a gazdaságosabb műtrágyahasználattal a mezőgazdasági föterményeknél, mint ahogy statisztikailag ez kimutatható, nagyobb terméseredményt tud produkálni, mint a kisbirtok, ami által természetszerű, hogy általánosságban a mezőgazdaságilag művelt területeknél ma a nagybirtok több munkást tart el, mint a kisbirtok. Ezen természetes, okos és céltudatos agrárpolitikával, az általános mezőgazdasági műveltség fejlesztésével, az értékesítési és fogyasztási szövetkezetek mellett termelési szövetekzetek alakításával lényegesen lehet segíteni. Csak eggyel nem lehet segíteni: azzal, ha azt hirdetik, ha azt a tudatot viszik bele a lelkekbe, hogy a mezőgazdasági munkásság részleges, vagy teljes munkanélkülisége folytán előállott szociális nyomor enyhítése egy olyan átfogó nagy földreform keresztülvitelével lehetséges, amely a mezőgazdaság mai helyzetében csakis a földosztás jellegével bírhat. Egy ilyen átfogó nagy földreform megvalósításához tárgyi feltételek szükségesek: elegendő föld és az új birtokosok gazdasági felszerelése. Valószínű, hogy azok a szociografusok és agrárpolitikai írók,, akik a nemzetgazdaság alapismereteit nem ismerik, vagy pedig a gyakorlati életet nem ismerve, eltévedtek a statisztikai számok rengetegében, nem tudják, hogy egy átfogó földreformhoz csonka hazánkban elegendő föld nem áll rendelkezésre és hogy azoknak az új birtokosoknak gazdasági felszerelésük egyáltalán nincs és a mezőgazdaság mai rentabilitása mellett nincs is meg a reményük arra, hogy ilyen gazdasági felszerelést valaha meg tudjanak szerezni. Még ha abból az alpelvből indulnánk is ki, amelyből egyes agrárpolitikai írók kiindulnak, hogy 500 katasztrális hold szántóföldi maximum felett minden szántóföld igénybeveendő a földreform céljaira, — s ez ma csakis földosztás alapján lehetséges — ilyen esetben is a körülbelül egymillióra tehető kereső nincstelen mezőgazdasági cseléd, munkás, napszámos és az öt katasztrális holdon aluli törpebirtokosok közül az így rendelkezésre álló, körülbelül 3 millió katasztrális hold teruetből életképes mezőgazdasági kisbirtok, legföljebb 250.000-nek jutna, mert hiszen azt a birtokminimumot, amelyen a kisbirtokos a maga és családja munkaerejét racionálisan ki tudja használni, családját el tudja tartani, a helyi körülmények figyelembevételével, általában 15 holdra teszik a magyar agrárpolitikusok. A számok tengerében való eltévedést mi sem bizonytíja jobban, mint az, hogy ezeket az agrárszociológusokat néha dilettáns jóindulat, sokszor azonban a saját jogtalan erdekeiket védő más érdekeltésegek sugalmazasa vezeti, (Ügy van! a közéven.) mert hiszen akkor gondolkoznának azon is, hogy mi lesz azzal a mintegy félmillióra tehető mezőgazdasági cseléddel, munkással és törpebirtokossal, akik egy földreform ilyen megvalósítása esetén nagyrészt eddigi nyomorult részesmunkajuktól is elesnének. Az ipar, még ha a szaporodás teljesen megállna is, nem volna képes ezeket felvenni, és nem várható az sem, hogy felszerelés es kellő anyagi tőke nélkül ezek az új mezogaz. ülése 1937 május 12-én, szerdán. 11Ő das ági egységek vagy egyedek az intenzitást olyan fokra emeljék, hogy az intenzitás több munkaalkalmat adjon, mint a nagybirtok eddigi intenzitása. Annak az agrárnyomorúságnak, amely csonka hazánkban van, főbb okai, hogy sűrűn lakott ország vagyunk és hogy kellő ipari nyersanyagok híján megtartottuk az agrárjellegünket; a mezőgazdasági terület a mezőgazdasági népességhez viszonyítva kevés; a lakossághoz viszonyítva kevés területen extenzív termelés folyik és az intenzív és olcsó termelést gátolja helytelen, túlzottan iparpártoló vám- és adópolitikánk. Extenzív termelésű, sűrű agrárnépességgel lakott ország iparának nyersanyaggal való ellátása érdekében kénytelen túlzott mértékben mezőigazdasági nyersterményeit feldolgozatlanul exportálni. Ezek azok a determinációk, amelyek megmagyarázzák agrárnépességünk életszínvonalának hihetetlen lesüllyedését, kis-, közép- és nagybirtokosságunk eladósodását és azt a körülményt, hogy sem mezőgazdasági munkásságunk, sem kis- és középbirtokosaink, még ha eladó is egy nagyobb birtok, azt felszívni képtelenek, mert nincs még hozzá a legminimálisabb anyagi erejük, szűkös gazdasági felszerelésük. (Gr. Festetics Domonkos: Sokszoa* a közigazgatás is megakadályozza ! ) Magyarország népsűrűsége négyzetkilométerenkint csaknem 97 lélek, az őstermeléshez tartozó kereső népesség 52%, Németország 139 négyzetkilométerenkinti népsűrűségéből 25%, Csehszlovákia 105 négyzetkilométerenkinti népsűrűségéből 40%, Dánia 84 négyzetkilométerenkinti népsűrűségéből 35%, Belgium négyzetkilométerenkinti 296 népsűrűségéből 19% az őstermelő kereső népesség. Ebből láthatjuk, hogy a kereső népességet tekintve, csonka hazánk őstermelő jellege relatíve a legnagyobb, vagyis Csonka-Magyarország földjének több agrárnépességet kell eltartania, mint akár a sokkal nagyobb lélekszámú Németországnak, Belgiumnak, akár a nagyobb lélekszámú Csehszlovákiának, de több agrárnépességet kell eltartania még mint a százalékszámban lekinkább^ agrárjellegű Bulgáriának is, ahol az agrárnépesség az öszszes kereső népességhez képest 82%, viszont négyzetkilométerenkint a lakosság sűrűsége csak 57 lélek. Ha pedig azt vesszük^ hogy terméseredményeink az említett országoké^ alatt maradnak úgyszólván minden vonatkozásban, akkor megközelítő képet kapunk arról, hogy a mai magas szociális terhek mellett mi az oka agrárnyomorús águnknak, amely a földnélküli agrár tömegeknél a legnagyobb nyomodban jelentkezik. Állatállományunk elégtelensége és az a csont- és bőrkondició, amely különösen az Alföldön tapasztalható, magyarázata annak, hogy alacsony termésátlagaink ellenére, tudunk külföldi piacokra mezőgazdasági terményeket exportálni. Magyarországon az 1930. évi statisz^ tika szerint 203 darab szarvasmarha^ esik 1000 lakosra, ellentétben az ipari Ausztriával, ahol 434 darab, Franciaországgal, ahol 396 darab és Németországgal, ahol 285 darab szarvasmarha esik 1000 lakosra, pedig az előbbinek 40%-a, Németországnak pedig csak a 25- % a az agrárnépesség az összes kereső népességből. Ennek természetes következménye az, hogy a talajok termőereje hanyatlik, szélsőséges klimatiKus viszonyainkat a gyenge termőerejű szántóföldek még jobban megsínylik, s ezért bizonyta17*