Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.
Ülésnapok - 1935-211
Î16 Az országgyűlés képviselőházának 211. ülése 1937 május 12-én, szerdán. lanok és annyira változók terméseredményeink. Elemi csapások, hőguta, rozsra, rovarkártevők, de még a jégeső is nagyobb kárt tesz a gyenge termőerejű talajok terméseiben. Szarvasmarhaállományunk az 1930. év óta tovább csökkent. Talán némi emelkedést a Junes sertésállomány mutat. Az 1934. évi állomány a békebeli 1911. évi állatösszeírás ótia ezer lakosra számítva, csaknem 100-zal csökkent; 1911ben volt 282 darab, 1934-ben 188 darab, 1935-ben már egy kis emelkedést látunk: ezer lakosra 196 darab szarvasmarha esett. Négyzetkilométerenkint a csökkenés hasonló. Mindez mezőgazdaságunk általános elszegényedését mutatja. Ha szántóföldjeink kimerülése fokozódik, fokozódni fog a termelés bizonytalansága, népélelmezésünk tovább romlik, a mezőgazdasági export nem fogja elláthatni hiányzó szükségleteinket, népünk minőségi és mennyiségi tápláléka tovább fog romlani. A most élő generáció nyomora tovább fokozódik, a tartósan nyomorban sínylődő embert korcs utódok követik és a harmadik generáció már meg sem születik. Ahhoz, hogy népességünket kellő és elegendő táplálékkal ellássuk, hogy nem lévő nyersanyagainkat külföldről beszerezhessük, intenzív mezőgazdasági munka kell. Ennek az intenzív munkának a nagyobb birtokkategóriák nemhogy ellenállnának, de a mai helyzetben nagyrészt ők a letéteményesei. Ebből azonban nem arra kell következtetni, hogyha nagybirtokkategória az abszolúte jó, sőt céltudatos birtokpolitikával, a mezőgazdaság, főleg a kisés középbirtokosság megsegítésével olyan gazdaságpolitikát kell inaugurálni, hogy h,a a nagybirtok eladó, akkor magas árakra való hivatkozással, a mezőgazdasági munkásság ninostelenségére és a törpe- és kisbirtokosság fizetési képtelenségére hivatkozva, ne legyen kénytelen az állam elővásárlási jogától elállni és azt a birtokot a bankvevőnek birtokában hagyni. (Helyelés jobbfelől.) A hitbizományi törvény részben lebontotta azokat az akadályokat, amelyek a kisbirtokosság terjeszkedése elé, mintegy áthághatatlan kőfal meredtek. Lehet, és nézetem szerint is túlelővigyázatos és konzervatív ez a törvény, de rést ütött azokon az elavult törvényeken, amelyeket 1848 óta hiába igyekeztek megváltoztatni legnagyobb államférfiaink. A telepítési törvény szerény keretek között lehetővé teszi, hogy az állam elővásárlási joggal és támogatással az egyedül helyes szelekció, a gazdasági szelekció figyelembevételével segítse elő a kisbirtokosság^ birtokvásárlását, ami megszünteti a föld vételnél azt a hátrányt, amelyben eddig a kisbirtokosságnak volt része, azt, hogy bankparcellázásokiiál kétszeres árakat kénytelen fizetni azért a földért, amelyet a bank egészben megvett. (Rakovszky Tibor: Láttuk most Békésben! 20 százalékát nem tudják megfizetni!) Egy evolúciós birtokpolitikának alapjai tehát Magyarországon már le vannak fektetve. Az egyedüli helyes út csak az lehet, hogy a gyakorlati kivitelt kell hatékonnyá tenni. Kutatni kell azokat az akadályokat,, amelyek a helyes birtokpolitikai célkitűzéseket hatálytalanokká teszik. Nézetem szerint inkább akarja és inkább elősegíti a földbirtok helyesebb megoszlását az, aki a gazdaságpolitikai összefüggéseket keresi, mint azok, akik a nyomorban meghasonlott emberek vágyait és igényeit keltik fel arra, hogy az 1918. év őszének szellemét ideidézzék, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amelyet másképpen nem lehetett akkor sem levezetni, mint a proletárdiktatúra kikiáltásával. Czettler Jenő szavait idézem »Agrárpolitika« című művéből (olvassa): »Az antant erőszakos és a megállapodásokat sértő magatartásával, a belső kormányzat gyengeségével, majdnem egyenrangú oka volt a kommunizmus kikiáltásának az a félelem, hogy ha a birtokreform a néptörvényben foglalt módon yégrehajtátik, ez az ipar csődjét és a városok éhínségét jelenti.« Az a sajtó, amely nap-nap mellett képzelt diktatúrák ellen folytatja szélmalomharcát, testvérvállalkozásával, bár szépirodalmi köpenybe burkolva, a lelkekben olyan téveszméket hint el^ és terjeszt, amelyek, ha fogékony talajra találnának, olyan szellemet idéznének elő, amely vagy az egész ország, és nemzet gyors pusztulását vonná maga után, vagy pedig lehetetlenné tenné egy evolúciós agrárpolitika továbbfejlesztését és továbbfejlődését és menthetetlenül valamilyen diktatúrába hajszolná az országot. Szerintem ezeknek az irodalmi részvénytársaságoknak szellemi és anyagi vezetői szoros lelki és anyagi kapcsolatban állanak azokkal a bank- és ipari érdekeltségekkel, amelyeknek összes gesztiói falu-, kisember-, nép- és nemzetellenesek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Miként 1917-ben és 1918-han, most is kezdenek egyesek az ezek javára történő egyenlőtlen teherviselésről, a nemzeti vagyon kisíbolásáról, a kibírhatatlan vámterhekről, az eltitkolt, megadózatlan vagyonokról. a kartelmegállapod ások Önzéséiől és ikiuzsorázásáról, a meg nem érdemelt és meg nem szolgált mammutjövedelmekről beszélni. (Rakovszky Tibor: Meg kell rendszabályozni őket!) Akik ilyenekről beszélni mernek, azokat alkotmányellenes, szélsőséges jobboldali elemeknek állítják be és ők, mint egykor az önálló, független Magyarország követelői, most pedig az alkotmányosság hívatlan őrei, napisajtójukban a tények és a beszédek elferdítésével vagy tendenciózus beállításával a keresztény polgári pártok között (egyenlőtlenséget szítva, (Ügy van! Ügy van! Taps jobbfelől és középen!) a lelkekben más úton olyan ábrándokat ébresztenek^ amelyeknek reális mederbe való szorítása majdan tényleg csak egy diktatúrával lehetséges. (Igaz! Ügy van! jobbfelől és középen.) Minden agrárpoiitijkának nagyon sokoldalú a feladata. A magyar agrárpolitikának sokoldalúsága mellett éppen évtizedes elhanyagoltsága miatt kicsiny országhatáraink ellenére is óriási a terjedelme. Az agrárpolitkának csak egy része a földbirtokpolitika. Ugyanolyan fontosságú és hogy az elmulasztottakat behozzuk, szerintem .megelőzően fontosabb a mezőgazdasági szakoktatás kérdése. Ugyancsak fontos része az agrárpolitikának a mezőgazdasági termelési, értékesítési, adó, hitel és szövetkezeti mozgalom kérdése. A birtokpolitika helyes és áldásos eredményekre csak akkor vezethet, ha az agrárpolitikai kérdések összességével harmóniában van, narmióniában fejlődik, mert ellenkező esetben anarchiához vezet. A mezőgazdaság és a falu szemszögéből ! igyekezem .megvizsgálni ezeket a kérdéseket. I Igyekezem megnézni azt, hogy a falu lakossága és a falu érdekében kormányzatunk eddig mit tett és mit tehet még, hogy a nemzeti szem-