Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-211

114 Az országgyűlés képviselőházának szellemtől, hogy ebben az időben főleg a feudális arisztokrata családok és főleg a 'régi nemesi családból származó középbirtokas-osztály, tisztviselőtársadalom és tisztikar ellen, ma pedig az egész birtokososztály ellen és az egész tisztviselőtársadalom ellen szitódik ez az animozitás és egy új tipus is vonult be ebbe a szerintük átkos nép- és nemzetrontó társadalmi rétegbe a feudalizmus végvárának védelmezője gyanánt, ia magyar »kulák«, a vagyonosabb kisgazda.társadalom. ; {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A cél, a tendencia ugyanaz, mint volt 1918ban. Ugyanazok az érdekeltségek irányítják ezt a tendenciát úgy anyagilag, mint szellemileg, akik a, mai, talán a világháborúnál is több áldozatot igénylő gazdasági háború nyomorának vámszedői. Mint ahogyan 1918 elején a közhangulat hangosan követelte a hadseregszállítók magas megadóztatását, éppen a mai közhangulat a részvénytársaságod vállalkozásainak egyenlőtlen és igazságtalan teherviselése ellen fotrdult és ez a közhangulat ismerte fel azt is, hogy az adó-, vám- és valutakedvezmények birtokában levő ipari hankkapitalizmus nem az észszerű munka és termelés racionalizálása miatt alakította meg kartelmegállapodásait, hanem egyesegyedül azért, hogy a vállalkozásokba fektetett tőke minél nagyobb hozadéka az összezsugorodott fogyasztás ellenére is változatlanul biztosítva legyen. (Jurcsek Béla: Hitbizományok ezek!) A magyar mezőgazdaság az 1925. évi autonom vámtarifa megalkotásánál, bár az ellen már akkor is ellenvetéssel élt, nagy szociális terhet vállalt magára. Vállalta ezt, mert úgy látta, hogy a világszerte jelentkező autarchiás törekvéseknek ellenállni úgysem tudna és szaporodó munkásfeleslegeit csakis egy kellő és észszerű iparosodási folyamat tudja felszívni. Az iparral ellentétben nagyobbmérvű adóterhet viselt, visçlte ezt szó nélkül, noha annak nagyrészét hitelből volt kénytelen fedezni, és viseli ma is, bár ma egyre gyakrabban emeli fel szavát az egyenlőtlen és igazságtalan adózás rendszere ellen. Kénytelen azonban ; a legerélyesebben tiltakozni az ellen, hogy noha a vámtarifa, az adópolitika és a valutapolitika folytán talán sokszor helytelen és kellő erély nélküli állásfoglalása miatt a mezőigazdaság túlzott terheket visel és noha munkabér-rendszerét sem racionalizálással, sem különféle munkarendszerekkel nem változtatta, — nem vette például igénybe a sokkal olcsóbb .gépi munkaerőt, hanem nagyrészt megmaradt a legdrágább részes művelés mellett — a mezőgazdaságnak ma már birtoknagyság-kategória nélkül rovására írják és ellene való hangulatkeltés céljából terhére róják a magyar mezőgazdasági munkásság és törpebirtokosság szivettépő nyomorát és a létért és fennmaradásáért való emberfeletti küzdelmét. Kétségtelen, hogy mezőgazdasági f népességünk azon rétegei, kik kizárólag két kezük munkájából élnek, valamint azok a törpebirtokosok, akiknek birtoknagysága sem elegendő munkaterületet, sem a legprimitívebb megélhetést nem adja meg, a mai mezőgazdasági részes munkabérek áralakulásai mellett olyan lehetetlenül csekély összeget keresnek, hogy azok a legprimitívebb élet legelemibb szükségleteit sem képesek fedezni. (Ügy van! Ügy van!) Ebből azonban a mezőgazdasági birtokosság szívtelenségére, a mezőgazdasági birtokosság feudális, népnyúzó és nemzetrontó törekvéseire 211. illése 1937 május 12-én, szerdán. következtetni nem tervszerűtlen propaganda annak a céljából, hogy ennek a nép- és nemzetrontó nyomorúságnak igazi okait: vám-, adó-, valuta- és hitelügyi politikánk helytelenségét és ferdeségeit elpalástolják. (Ügy van! Ügy vun! a jobboldalon és a középen.) Annak

f az f

egyszerű munkásembernek, akinek a leghalványabb sejtelmei sincsenek a közgazdaság legelemibb alapismereteiről és öszszefüggéseiről, természetesen sokkal könnyebb megmagyarázni azt, hogy nyomorúságának legfőbb oka a birtokos osztály által fizetett akár részes-, akár készpénzfizetés csekélysége és mivel ennek a munkásságnak látóköre szűk, nem kutatja az okozati összefüggéseket, hanem aszerint, hogy községe határában milyen ajbirtokmegoszlás, a nagy- és a középbirtokban, sőt ahol ilyen nincsen, a kisbirtokosságban, a szépirodalomban kulak-nak nevezett kisgazdatársadalomban fogja látni nyomorának indító[ okát és azoktól az aszfalt apostoloktól, akik az országot felfedezni indulnak, meg is kapják nyomorúságuk enyhítésére a magyar szociális nyomorúság kuruzslói által kiállított receptet, a birtokos osztály elleni izgatást, a földosztás és földreform követeléseket. (Fábián Béla: Mindenki ott izgat, ahol tud, az egyik itt lép | fel, a másik ott. — Hertelendy Miklós: Egészen szükségtelen az izgatás! — Fábián Béla: Az I egyik erre izgat, a másik arra! — Hertelendy Miklós: Nincs rá szükség. — Halljuk! Halljuk! a középen!) Megmondom egészen őszintén és nyíltan, I hogy nem vagyok a nagybirtoknak sem barátja, j sem védelmezője, sem szószólója. Azokat az j érveket, amelyeket gazdaságpolitikai vagy nem' zetpolitikai szempontból rendszerint a nagybirJ tokok védelmére szoktak a statisztikai adatok j különféle .beállítottsága mellett felhozni, — hogy például a nagybirtok többet és jobb minőséget termel s hogy a nagyibirtokon élő cselédek szaporasága nagyobb — tendenciózusoknak és nem teljesen helytállóknak találom. Mert hiszen, ha ezek az érvek helyesek volnának, akkor az agrárpolitikusoknak nem arra kellene törekednie, hogy mentől több életképes mezőgazdasági kisexisztenciákat teremtsen, hanem hogy mentől nagyobb gazdasági egységeket tömörítsen. A nagybirtok minőségi termelési előnyének különösen exportviszonylatban élesen ellene szól az, hogy a gyümölcs- és zöldségfélék, a tojás ési a baromfi, amelyek mezőgazdasági exportunknak jelentős hányadát képezik, a kisbirtok termeivényei. A nagybirtok több termelésének, dacára egyes nagyobb terméseredményeinek, amelyek által kétségtelen, hogy egy szegény ország anyagi javait gyarapítja, ellene szól az, hogy egyes üzemstatisztikai felvételek azt bizonyítják, hogy a kisbirtok egy holdjára 10—15%-kal több készpénzbevétel esett, mint a nagybirtokéra. Statisztikailag alig mutathaíó k>. hogy a nagybirtok vagy a kisbirtok tart-e el több embert. Ez minden esetben a birtok művelésének intenzivitásától függ. Vannak egészen kisterjedelmű birtokok, — például a hagymakertészetek, a .szőlőbirtokok — amelyeknek munkáslétszámát a legintenzívebb nagybirtok munkáslétszáma sem közelítheti meg. (Ügy van! jobbfelől.) Az intenzív mezőgazdasági munkának előfeltétele, ha a munka anyagi és tárgyi vonatkozásait nézzük, a gőzeke, a traktor,^ a műtrágyaszóró, a vetőgép és az istálló trágya ok-