Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

ÍÖ8 Àz országgyűlés képviselőházának Ê nem tudják, hogy mindezek ezen a törvényen sarkallanak, hogy ez a törvény, ez az egyszerű kis néhány sor, amelyet olyan diszkréten ke­zelnek, amelyre sohasem hivatkoznak odakint az életben, ez a 33-as bizottságról szóló tör­vény adja meg a jogot, a módot és a lehetősé­get a kormánynak arra, hogy az egykéz-rend­szer szörnyű veszedelmét, kártevését az or­szágra rázúdítsa, folytonosan újból és újból kiterjessze az egykéz területét. Akik odakint a gazdasági szabadság kor­látozása, a kötött gazdálkodás, a devizagazdál­kodás korlátai ellen panaszkodnak, emlékez­zenek erre a törvényre, tekintsenek erre a tör­vényre, ez ellen a törvény ellen kell országos meetingeket összehívni, ennek a törvénynek el­seprését kell követelni, ennek a törvénynek évről-évre való megújítását kell megakadá­lyozni, akkor vége lesz a gazdasági kötöttség­nek, az egykézrendszernek és egyéb visszaélé­seknek. Mert még sem megy az, hogy most már ennek a törvénynek alapján a lótól kezdve a csiga-bigáig, a kamilláig minden egy kézbe kerül, leginkább a Hangyáéba. Megöli az or­szágot ez az egyk ezren dszer, mert sok ember­nek, tízezreknek, százezreknek veszi ki a ke­reseti alkalmat és egyúttal megkárosítja az államot is, mert a közterhek alól való kibújást vagy mentességet jelenti. Egyébként minden, ami ilyen állami ked­vezmény, monopólium, privilégium alapján történik, egyenes megtámadása az ország köz­teherviselési érdekeinek is, amire, hogy egy példát említsek, itt van a Hangya esete. A Hangya 69 millió forgalom mellett összesen 170.000 pengő adót fizet. Ha ez a 69 millió a magánkereskedelemben, kisebb-nagyobb keres­kedők kezén fut végig, meg nem menti a jó Isten sem attól, hogy a 69 millióból 15—20 millió adóként a kincstár kezére ne jussom Ez végig így megy és ha önök azt panaszolják, hogy a bankok, a kartelek és más ilyen nagy alakulatok nem adóznak megfelelően, vagy ilyenféleképpen adóznak, — bár ahhoz fog­ható, mint ahogy a Hangya bújik ki az adó alól, nincs — akkor nem kell azt mondani, hogy nem bánjuk a Hangyát, hanem azt kell mondani: tessék a Hangyánál is, a többinél is, valamennyinél az adókat számonkérni, tessék teherbíróképességükhöz, forgalmukhoz képest őket adóval arányosan sújtani, ne viselje helyettük a terhet a szegény! Nem lehetséges az, hogy a Külkereskedelmi Hivatal, annak különféle ágazatai, különféle ilyen érdekcso­portok alakúnak s fölöznek ma és holnap, az állam részéről a legmesszebbmenő adókedvez­ményekben részesedjenek és odajussunk, hogy az ország összes terheit az ország 8,700.000-et kitevő népessége viselje, míg a Hangyák s az az egy pár százezer ember, aki viszonylag jó­létben él, minden adótól meneküljön. Nem­csali: az állam adóztat, hanem a Hangya, a kartelek és az összes eféle alakulatok, az Omtk., az Okh., mind valamennyi megadóz­tatja a közönséget és miután megadóztatta, ő maga nem adózik, hanem helyette is a mil­lióknak kell megfizetniök az adót. T. Ház! Vissza kell térnünk a gazdasági szabadság útjára, mint azt ma Bethlen István szájából is hallottuk és vissza lehetett volna rég térni, ha okosabb külpolitikai, gazdasági rendszert vezettünk volna be. Megvolt nekünk a módunk nem egyszer rá, meglenne most is, hogy Angliával lépjünk olyan csereviszonyba, mint más államokkal vagyunk, mert Anglia, I 10, ülése 19$ f május 11-én, kedden. ahogy vajunkat, pulykánkat és sok egyebet átvett és átvesz minden terménykész­letünket átvette volna. Mindenért jó va­lutát kaptunk volna és nem kellett volna szájharmonikákat, szemüvegeket, monoklikat, fényképezőgépeket importálni és nem kellett volna terményeinket mindenáron és fölös mennyiségben is kivinni, hogy valutát tud­junk szerezni. Ez a kivitel is akként megy, hogy külön megadóztatják érdekében is a magyar népet, hiszen méltóztatnak tudni, hogy ha egy kiló vajat ki viszünk» a kincstár megtérít utána 1 ' 80 pengőt, ha kiviszünk egy vágón paprikát, a kincstár megtérít érte 12.000 pengőt, és vé­gig az egész vonalon igy megy. A magyar népnek kell a maga adójával megfizetni azt, hogy mi ol­csón tudjuk odaadni cukrunkat, húsunkat, tojá­sunkat, minden élelmicikkünket annak a külföld­nek, amely külfölddel való gazdasági össze­köttetésünk, ez a híres és ránk nézve állítólag nagyon előnyös összeköttetés azzal jár, hogy egy jottányit sem tudunk szabadulni a kötött gazdálkodástól, a kötött devizarendszertől. T. Ház! A külföld felé bizony máskép kel­lene keresgélnünk és nem kellene magunkat eladnunk egyetlenegy orientációnak. Minden­esetre mindent meg kellene tennünk abban az irányban is, hogy a külföld figyelme és áram­lása még inkább felénk terelődjön. Súlyos százezreket költünk például az idegenforga­lomra» reklámra és arra az egyszerű kérdésre nem gondol a t. kormány, hogy eltörölje a ví­zumot, (Horváth Zoltán: Ügy van!) minden irányban eltörölje a vízumrendszert s akkor az idegenáramlás is jobban megindul. Ez az idegenáramlás jó lesz nekünk nemcsak gazda­sági szempontból, mert hiszen a legértékesebb export az idegenforgalom; itthon viszünk ki, mert itt etetjük meg a terményeinket és itt fi­zettetjük meg, amit nem lehet pénzzé tenni, a sok látnivalót, egyebet. Nincs ennél egészsé­gesebb, életrevalóbb export. Elő kell moz­dítani és ezért voltam bátor allúziót tenni arra, hogy volna nekünk külkereskedelmi szempont­ból másirányu orientációnk és összekötteté­sünk is, amikor nemcsak egyes nemzetek, ha­nem az egész világ felé fordulva azt mondhat­nánk, hogy íme. eltöröltük a vízumrendszert, szabad az út. Erre nézve is határozati javas­latot nyújtok be, mely a következőkép szól (ol­vassa): »A képviselőház utasítja a kormányt a vízumrendszer teljes eltörlésére«. (Horváth Zoltán: Helyes! — Malasits Géza: Elfogadjuk! Szavazzunk!) Sok panasz hangzik el itt a nyugdíj kérdés­ben, hogy milyen rengeteg a nyugdíj., Hát nem csoda: a nyugdíj vízözönt ránkzúdította többek közt az 1934 : 1. törvénycikk is, a guil­lotin-törvény. Ez is gyártja folyton a nyugdí­jasokat, mert hiszen ha kell valami rokonnak a hely, vagy nem tetszik valaki, akkor elza­varják az illető közszolgálati alkalmazottat, ha nem előbb, 10—15 évi szolgálat után és^ így egyre másra szaporodik a nyugdíjasok száma. Ezt a törvényt is. amely szintén alkotmányel­lenes törvény, mert hiszen nagyon is sérti, ál­landóan kockáztatja, — hogy úgy mondjam — a személyes biztonságot, a hivatali független­séget, el kell törölni. Ezt javaslom a követ­kező határoztai javaslatommal, (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az 1934 : 1. törvénycikkben intézményesített vég­elbánás alá vonás rendszerének megszüntetése s a közalkalmazottak szolgálati pragmatikájá­nak megalkotása tárgyában sürgős törvényho-

Next

/
Thumbnails
Contents