Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

106 Az orêzâggyûles képviselőházának i akkor erre iá költségvetésre csak a legnagyobb kárhoztatást mondhatjuk és még inkább követelhetjük és sürgethetjük annak az ígéretnek a beváltását, hogy tessék már egyszer végre a helyes adórendszer és a helyes illetékrendszer revíziójával jönni. Megígérte a t. pénzügyminiszter úr is, ígértek előtte is számosan, de nem hozzák, pedig ha nemzeti irányzatról beszélünk, akkor talán a nemzeti vívmány, a legbecsületesebb nemzeti világnézet volna: a helyes, igazságos, szociálpolitikát jelentő adó- és illetékrendszer megvalósítása. Ezt az álláspontomat is hangsúlyozom és alátámasztom. Ennélfogva benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy alkottassa meg sürgősen a törvényhozással az egységes adó- és illetékkódexet, amely a közteherviselést és a hatósági szolgáltatásokért, vagy ügyletekért, okiratokért, vagyonátszállásokért kiróható illetékeket — helyes közgazdasági és szociálpolitikai alapon — igazságosan, fokozatos emelkedéssel úgy valósítja meg, hogy a közterhek 1000 pengő adómentes létminimumon felül, minden adóalanyt teherbíróképessége szerint arányosan terheljenek, illetve a fizetendő illetékek mindenkor fokozatosan emelkedő arányban legyenek a nyert hatósági szolgáltatások, illetve kötött ügyletek, vagyonátszállások értékével.« T. Ház! Az illetékek kérdését is rendezni kellene végre, mégpedig különösen az örökösödési illetékeket, hogy az örökösödési illeték helyes szabályozásával a vagyoneloszlást és a jövedelemeloszlást jobbá tehessük, s annak segítségével helyes szociálpolitikai bázist tudjunk teremteni a jövő érdekében. Nem várhatunk azonban addig, amíg az egységes adókódex elkészül, hanem addig is kell valamit cselekednünk. Mindenesetre cselekednünk kell abban az irányban, hogy a költségvetések realitása biztosíttassák, mert nincsen reális költségvetésünk. Nagyon is illik a főelőadó úr jel-;: lemzése erre a költségvetésre, aki azt mondotta, hogy voltaképpen pénzügyi kozmetika a költségvetés eredménye, a deficit, a kiadásoknak és a bevételeknek a szembeállítása valóban egyszerű könyvelési technikai ügyeskedés ez, hiszen a számokkal úgy játszunk, ahogyan akarunk. Egyébként is kitűnik a pénzügyminiszter úr beszédéből is, hogy maga sem veszi komolyan a költségvetés számadatait, rovatait, tételeit, mert pl. azt mondja, hogy Ő kellő óvatossággal irányozta elő a bevételeket és ezek a bevételek majd többre rúgnak. Ha úgy irányozta elő a bevételeket, hogy szerinte is többre fognak rúgni, akkor viszont nem érti meg az ember, hogy kellő lelkiismeretességgel hogyan lehetett mégis deficitet kimutatni, mert hiszen akkor a deficit szempontjából ezeket a várható emelkedéseket mind figyelembe kellett volna venni, illetőleg a gladstonei elvet kellett volna alkalmazni, mert Gladstone szerint nem szabad a kötségvetésben a bevételi oldalon többet kiszabni, mint amennyi éppen feltétlenül szükséges és már eleve aszerint kell megállapítani az adókulcsokat, hogy több adó ne is folyjék be, mint amennyit előirányoznak. Az a költségvetési rendszer nem ér semmit, amely lehetővé teszi, hogy az előirányzottnál nagyobb jövedelem folyjék be, mert a szükségesnél nagyobb jövedelem beszedése a közgazdaságnak a megkárosítása, többet von el az élettől, mint amennyi a közkiadások fedezésére szükséges. Ellenkezőleg, a gladstonei elv szetó. ülése Í9Et május li-én, kedden. rint, ha »meglepetésekkel kell operálnunk, «vagy ezeket számításba kell vennünk, ez csak a kiadási oldalon lehetséges, A kiadási oldalt oly módon kell megkonstruálni, előirányozni, hogy a megtakarítások lehetőségét magában hordja és a végén, mire a zárszámadásra kerül a sor, kellemes meglepetés legyen, hogy kevesebb lett a kiadás, mint amennyire számítottak. De az nem kunszt, amit a pénzügyminiszter úr éppen fordítva cselekszik, hogy a kiadásokat előirányozza úgy, 'hogy azoknál kevesebb nem lesz, mert hiszen még külön törvényekkel is termel kiadásokat, ellenben a bevételeket irányozza elő olyan módon, hogy sokkal többet fognak kitenni, mint amennyi az előirányzás. Ez káros és antiszociális, a pénzügyi tudomány elveibe is beleütköző eljárás azért, mert minden költségvetésnek a bevételi oldala a fontos. A költségvetés bevételi oldala jelenti tulajdonképpen az adózó polgárok kiadását, mert ami az állam szempontjából bevétel, tlZ HZ adózók szempontjából kiadás. Amikor tehát a bevételekről van szó, amikor a bevételeket határozzuk meg, irányozzuk elő, akkor ezt csak teljesen igazságos és erkölcsös gazdasági alapon cselekedhetjük meg, az országnak és a népmillióknak józanul és, szívvel felfogott érdekei szerint. T. Képviselőház! Az olyan költségvetés tehát, amely éppen megfordítja a gladstonei elvet, semmiképpen sem lehet helyes. Nem helyes ez a költségvetés és nem lehetünk iránta bizalommal, nem lehet reális alapnak elfogadni azért sem, mert látjuk azt is, hogy keretén kívül pótköltségvetési intézkedések történnek, fiókköltségvetések keletkeznek. A költségvetés valósággal mint fiastyúk jelenik meg a csirkéivel. Már azon a napon, amikor a főköltségvetést benyújtották, benyújtottak egy másik költségvetést is egyes beruházásokról. Ebben 46 millió pengőt igényel a pénzügyminiszter úr beruházásokra, 40 milliót a pénztári készletekből, 6 milliót pedig hitelművelet útján. Nem tudom megérteni, hogy ez a 46 millió miért ne lett volna beállítható magába a költségvetésbe és egyáltalán nem tudom megérteni, hogyan lehetséges, hogy évről-évre pénztári készleteink vannak és ezek a pénztári készletek soha áthozâtként és átvitelként nincsenek beállítva a költségvetésbe., (Farkas István: Ez igaz!) Hogyan lehet akkor ezen az alapon megállapítani, hogy az ország pénzügyi éve deficittel, vagy sufficittel végződött-e és egyáltalán mihez tartsa magát az ország? (Farkas István: A parlament ki van kapcsolva az ellenőrzésből!) Más alkalmakkor is többször megtörtént, hogy a kormány ilyen külön kis költségvetési kodicilluisokat nyújtott be, különösen hiteligénylések szempontjából. Ennek véget kell vetni, az államháztartás minden bevételi és kiadási tételét, egész hiteléletét, minden pénztárkészlet-tételét is tessék az egységes költségvetésbe belefoglalni, hogy teljes képet lássunk, amely nélkül nem lehet megítélni a kormánynak sem gazdasági, sem pénzügyi politikáját. (Petainek József: Ez a zárszámadásokba való, kérem!) Mire a zárszámadásokra kerül a sor, akkorra befejezett tények után vagyunk és akkor már segíteni nem lehet. Nincs ellenőrzés, mert hiszen utólagosan akármit csinálunk is, eső után köpenyeg, ahogyan a magyar szokta mondani. (Farkas István: A zárszámadásokban mindig több a kiadás, mint a költségvetési előirányzat!) Azt szeretném, hogy a kormány rátérjen erre a helyes költ-