Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1937 május 11-én, kedden. 99 szedet nem lehet megérteni. — vitéz Somogyváry Gyula: Dehogy is nem! — Gr. Festetics Sándor: Én nagyon jól értem!) T. képviselőtár sam közbeszólása szerint beszédemet nem lehet megérteni. Ez valószínűleg arra vonatkozik ... (Rupert Rezső: Várom, hogy mire méltóztatik kilyukadni?) Akkor tehát várja meg. Mindebből csak azt a következtetést tudom levonni, hogy beszéddel, szavakkal, azzal, hogy mi itt a parlamentben mindnyájan egyesülünk arra, hogy az alkotmányosságot és a parlamentarizmust megtartjuk és megőrizzük, a kívánt eredményt elérni nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) A beszédből, szavakból a nagy tömegeknek már untig elég volt. A nagy tömegek abszolút cselekvő politikát várnak gazdasági és szociális téren egyaránt. (Rupert Rezső: Csináljuk meg!) Az a kérdés, hogy lehetetlen-e ez, megvan-e a lehetőség a gazdasági újjáépítésre és a szociális megújhodásra? Az én meggyőződésem az, hogy megvan. Ha itt a közfelfogás az, hogy a parlamentarizmus nem élte ki magát, hanem ma is hatalmas hatóerő, ha reformpolitikát sürget a közvélemény, abban az esetben ezt meg kell csinálni késedelem nélkül. Ennek a parlamentnek az 1848-i reformparlament utódjának kell lennie. Ha 1848-ban öt nap alatt csodálatos és hatalma® programmot tudott megvalósítani az országház, ha 1848-ban öt nap alatt meg tudta valósítani a törvények olyan hatalmas sorozatát, amely a polgári egyenlőséget, az egyenlő teherviselést, az úrbériség megszüntetését hozta, szóval egy új világ egész alapzatát rakta le, akkor meggyőződésem az, hogy ennek a parlamentnek is, amely szintén a reformpolitika és a reformprogramm alapján ült össze, kell olyan erejének lennie, hogy lassúság és habozás nélkül a cselekvő, újjáépítő gazdasági és szociális politika útjára lépjen. (Ügy van! a középen.) Ez annyival is inkább szükséges, mert hiszen hallottuk itt a legkülönbözőbb szónokoktól, hogy a falusi lakosság, az agrártársadalom a legsúlyosabb helyzetben van. (vitéz Várady László: Különösen a kubikosok!) Hallottunk milliók óriási nyomoráról, hallottunk arról a szociális feszültségről, amely az Alföldön a legerősebb, (vitéz Várady László: A Tiszántúl!) de egyébként az egész országban mindenütt érezhető. (Dulin Jenő: Mindenütt megvan!) Méltóztassék ehhez hozzávenni a városi lakosság rendkívül nehéz helyzetét is. Annak a tisztviselői osztálynak a lelkében is, amely régi jövedelmének egy jelentékeny részét vesztette el a szanálás során és amely ma a drágulás emelkedése következtében rendkívül nehezen tudja életstandardját fenntartani, nyugtalanság és elégedetlenség él, ami emberileg és gazdaságilag teljesen érthető. Amikor a tisztviselői osztály, az intelligencia, a nemzet vezetésében egyik legfontosabb réteg, akkor az én véleményem szerint, abszolút szükség van arra, hogy ez a réteg nyugodt gazdasági körülmények között és nyugodt lelkiállapotban, vagyis anyagi és erkölcsi függetlenségben tudja elvégezni nemcsak hivatalos munkáját, hanem a nemzet irányítása tekintetében kifejtendő intellektuális munkáját is. (Pinezich István: Helyes!) En elfogadom, hogy a mai gazdasági körülmények között, illetőleg az államháztartás mai helyzetében ezt a kérdést nem lehet máról-holnapra megoldani, rá kell azonban lépnünk erre az útra. Ha az olasz kormány, Mussolini képes volt arra, hogy a Ms alkalmazottak fizetését 1500 lírás fizetésig a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ, XHI. drágaság emelkedése miatt felemelte, akkor nekünk is, minthogy nálunk is kétségtelenül megállapíthatók a drágulás tényei, legalább a kisfizetési kategóriáknál meg kell kezdeni a régi tisztviselői fizetések visszaállítását és a levonások megszüntetését. A városi lakosság, amely szintén jelentékeny réteg, mert az ország lakosságának egyharmad részét teszi ki, szintén a legsúlyosabb és a legnehezebb helyzetben van. Senki vitássá nem teheti, hogy a háztulajdon terhei az elviselhetőség határán ma már túl vannak. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Méltóztatnak ismerni a kisiparnak és a kiskereskedelemnek rendkívül nehéz, sanyarú helyzetét. Ha ezeket figyelembe méltóztatnak venni és úgy a falusi, a mezőgazdasági, mint az ipari munkásságnak is a gazdasági és szociális helyzetét és sanyarúságát, akkor észre kell venni, hogy biába a polgári egység, a polgári frontnak az egysége, hiába itt minden összefogás, légüres térbe jut a kormányzat,, légüres térbe jut a parlament, mert hiszen nem lesznek olyan tömegerők, amelyek e mögé az irányzat mögé állnának akkor, amikor megnyilatkozásra és az akarat nyilvánítására sor kerül. Ha az általános elégedetlenséget^ és nyugtalanságot a megfelelő gazdasági újjáépítéssel és a szociális politika leggyorsabb inaugurálásával le nem vezetjük és a népet alkalmassá nem teszszük arra, hogy a konzervatív, de lüktetőén haladó irányzatnak híve legyen, akkor boldogulását a szélsőséges irányzatokban keresi. Mélyen t. Ház! Amikor azt látom, hogy az általános elégedetlenség, nyugtalanság, lelki izgalom és gyötrődöttség fogja el a lakosság összes kategóriáit és rétegeit, akkor önkénytelenül felvetődik bennem a gondolat: hát hogyan fogunk mi titkos választójoggal választani ilyen gazdasági és lelki atmoszférában? Az én véleményem az, hogy vagy meg kell szüntetni a nagy tömegeknél azokat az okokat, amelyek elégedetlenségre, nyugtalanságra és elkeseredésre vezetnek (Rupert Rezső: Ez helyes!) és akkor lehet nyugodtan és a nemzet jövőjéért való felelősség érzése mellett titkos választáson választani vagy ha erre nem vagyunk képesek, akkor nincs más hátra, mint letompítani, annyira leszedni a titkos választójognak a tömeg szabad akaratának megnyilvánulására való alkalmatosságát, (Ellenmondások a baloldalon.) vagyis annyira meg kell hamisítani magát a választójogot... (Rupert Rezső: Szóval megfosztani a népet attól, hogy segítsen magán?) Nem lehet máskép; vagy meg kell a tömegek nyugtalanságát szüntetni és akkor lehet titkos választójog mellett választani ... (Dulin Jenő: Vagy elsvindlizni! — Rupert Rezső: Vagy meg kellene engedni a népnek, hogy maga alkossa meg a reformokat\) És a nép, a nagy tömegek ennek tudatában vannak, mert hiszen nap-nap után nem tudnak újságot venni a kezükbe anélkül, hogy ne olvasnának mindig a legkülönbözőbb tárgyalásokról, konferenciákról, a titkos választójogról a választójog előkészítéséről és a legkülönfé

: lébb biztosítékokról, (Rupert Rezső: Ha nem adjuk meg a népnek a választójogot, nem tud segíteni magán!) ez pedig nyugalmat és bizalmat már a titkos választójog tekintetében sem kelthet a tömeg soraiban. (Dulin Jenő: Hát akármilyen titkos, de titkosan megcsinálni nem lehet, az biztos! Nem lehet titokban tartani, hogyan csinálják!) 14