Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-210

Az országgyűlés képviselőházának 2. időkben nálunk és más államokban előtérbe kerülnek. De meg kell találnunk az együttműködés lehetőségét a munkássággal is. A munkásság hatalmas értéket képvisel az ő jóformán már évszázados küzdelmeivel és évszázados összefogásával, de egyúttal meg kell állapítanunk a munkásságról azt is, hogy a nemzetnek és a társadalomnak az a rétege, amely önzetlenül, eszmei célokért a legnagyobb áldozatokra hajlamos és képes. Ha a munkásságnak ezt az ideális sajátságát helyes irányba tudjuk terelni, abban az esetben ez a munkásság a társadalomnak legértékesebb rétege lesz és az is marad. Ellenben azzal tisztában kell lennünk, hogy a munkásságot csakis a megélhetésen keresztül lehet megfogni és ha a társadalomnak e téren nagy mulasztásai vannak, akkor ezeket a mulasztásokat csak ellenkező tettekkel lehet jóvátenni, nem pedig azáltal, hogy mi a baloldalt vagy a baloldal egyes képviselőit vagy a baloldalhoz tartozó egyes rétegeket a nemzet testéből ki akarnánk zárni, amint az itt a Házban egy ízben elhangzott. (Dulin Jenő: Helyes!) Ezzel szemben legyen szabad felemlítenem egy másik képviselőtársunknak szintén a túloldalon elhangzott nyilatkozatát, amelyet magamévá teszek. (Olvassa): »A jobb társadalom a jobb politikai atmoszféra, a több belátás és a több jóakarat révén alakul majd ki.« Sokat beszélünk a nemzeti szocializmusról, de sokszor magam is felvetem a kérdést: mit jelent ez a szó? Ha van ennek a szónak értelme, akkor csakis az lehet, hogy aki szocialista volt, az váljék nacionalistává. Csakhogy éppen ebbe az elgondolásba egy igen nagy tévedés csúszott be. Ahhoz, hogy ez lehetővé váljék, a gummibot, a törvényszék és a koncentrációs tábor a lehető legrosszabb eszköz. Gummibottal sohasem fognak szocialista munkásból nacionalista munkást formálni, ellenben az elkeseredést, az ellentéteket ki lehet vele élezni oly fokig, amely fokot ma Spanyolországban észlelünk. A szociális jólétet nem a gyárak nyereségei és nem a nagybirtok hozama határozza meg, az nem a szerint igazodik, hanem a munkásjólét foka szerint, a legszegényebb rétegek jóléte^ szerint. A belső társadalmi egyensúly és a jólét stabilitása is ezzel arányos, sőt egy nemzet igazi kultúrfokát is az alsó rétegek kultúrája, azok kultúrvilága és szellemi beállítottsága állapítja meg. Ezt az eredményt másképpen, mint szociális tettekkel, nem leihet elérni. A munkásság élni fog a szervezkedési szabadsággal, élni fog akkor is. ha azt nyilas utakon engedik meg. Azzal azonban legyünk tisztában: a munkásság a maga érdekét fogja végeredményben szolgálni és amennyiben a maga érdekét nem fogja megtalálni, zúzni és rombolni fog. Végül legyen szabad áttérnem a külpolitikával kapcsolatos egy-két kérdésre. Vannak még országok, ahol az eseményeknek nemcsak az egyik oldalát lehet megismerni a sajtóból, hanem a másik oldalát is. • Mélyen t. Ház, én a nyáron több hónapon át külföldön betegen feküdtem, csak külföldi lapokat olvastam és amikor hónapok multán visszajöttem ebbe az országba és az első magyar lapok a kezembe kerültek, mondhatom, megdöbbentem. Főleg külpolitikai kérdésekben és minden kérdésben, ami a külpolitikával kapcsolatos, olyan egyoldalú beállítottságot találtam, amilyent semilyen más nemzetnél sem észleltem. Különös jelenség, hogy amikor a rádió, h ülése 1937 május 11-én, kedden. 95 atudósító irodák, a nagy technikai felkészültség

; megvannak, mindez egyes irányok szolgálatában áll és ha mi meg akarjuk tudni, hogy mi az igazság, akkor vissza kell térnünk ahhoz a régi recepthez, hogy elküldünk egy megbizható embert Oroszországba, ^ Spanyolországba, Mexikóba, aki nekünk azután megadja a felvilágosításokat. Nálunk a magyar külpolitikai elgondolásokban mindent a jobboldal és a baloldal szemszögéből, sokat az an ti bolsevista liga képzelt nagy jelentőségű szemszögéből, a rómaherlini tengely szemszögéből látunk és valahogyan minden egyéb szempont elmarad, a közönség tájékozatlan marad éppen az egyoldalú beállítás következtében és nem tud kialakítani egy egészséges, független külpolitikai közvéleményt. Pedig t. Ház, az igazság az, amely felszabadít, amely képesíti a nemzetet arra, hogy súlyos viszonyok között helyt álljon. Mert kérdem: ha az egyik tengely nem áll majd helyt, mit fogunk annak helyébe tenni! Ha látják, hogy a vezetők elgondolása összeomlott, akkor a csalódás a népeknél is annál súlyosabb. A helyett, hogy mi mindig csak a Róma—berlini tengellyel gondolkoznánk, foglalkozzunk egyszer azzal a kérdéssel, hogy vájjon Budapest—Bécs nem szintén olyan tengely-e, amelyből ki lehet indulni és amelyből kifolyólag a nemzet számára igen nagy értékeket és erőforrásokat lehet megnyitni. Bár több problémát akartam még felvetni külpolitikai téren, ezekkel a kérdésekkel most nem foglalkozom külön, mert megígértem, hogy hamarosan befejezem beszédemet. Mindamellett két momentumot akarok még felvetni. Az egyik — remélni akarom — sajnálatos félreértés, .hogy a Rákóczi-ünnepségekre^ éppen annak a francia nemzetnek a megbízottját nem hívták meg, amely francia nemzettel a vezérlő fejedelemnek kétségtelenül a legtöbb kapcsolata volt. A másik jelenség pedig, amely még nagyobb szomorúsággal tölt el engem, az a különböző elbánás, amellyel a nemrégen megjelent két pápai enciklikát a kormány sa jtó^ fogadta. Míg az egyik enciklikát dulci jubilóval fogadták, addig a másikat a szó legszorosabb értelmében agyonhallgatták. Erre azt mondják, hogy azok a lapok, amelyeket mi kormánylapoknak tartunk, nincsenek a kormány kezében. Mi azonban úgy tudjuk, hogy ezeket a kormány vásárolta meg vagy alapította es ha ki is adta kezéből, bizonyára olyan módon adta ki, hogy egyúttal gondoskodott arról, hogy továbbra is rendelkezhessék velük. T. Ház! Nem akarok a további problémákra kitérni. Röviden, dióhéjban összefoglalva elmondottam azokat az elgondolásokat, amelyeket szükségeseknek tartok ahhoz, hogy ez a költségvetés szervesebbé váljék, az egész nemzet érdekét felkarolja és ezáltal a mai súlyos időkben elérje azt az eredményt, amelyet egy költségvetésnek a nemzet fenntartása és a nemzeti erők gyarapítása szempontjából el kell érnie. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Jenes András! Jenes András: Mélyen t. Képviselőház; (Halljuk! Halljuk!) Az idő rövidsége miatt nem kapcsolódhatom bele gróf Széchenyi t. kepvi-