Képviselőházi napló, 1935. XIII. kötet • 1937. május 10. - 1937. május 26.

Ülésnapok - 1935-209

4 Az országgyűlés képviselőházának $09. ülése 1937 május 10-én, hétfon. T. Ház! A kormányzat kereskedelempolitikai tevékenységével kapcsolatban támadják a kormányzatot és támadják azt a szervet, a m. kir. Külkereskedelmi Hivatalt is, amely végeredményben a kormány kereskedelemügyi politikájának gyakorlati megvalósítója. Azt hangoztatják, hogy a Külkereskedelmi Hivatal állam az államban, amelynek végeredményben senkisem parancsol, s amely önállóan intézi — szerintük elég rosszul — Magyarország kereskedelempolitikai tevékenységét. Méltóztassák megengedni éppen ezért, hogy a m. kir. Külkereskedelmi Hivatallal is foglalkozzam, nem a hivatal érdekében, hanem azért, mert végeredményben ez a hivatal a letéteményese, illetőleg exponense külkereskedelmi vonatkozásban a kormányzatnak. En, mint mezőgazda, a legteljesebb elismeréssel adózom a Külkereskedelmi Hivatal iránt és annaik vezetősége iránt is, mert minden^ gesztiójában azt látom, hogy a mezőgazdasági termeivények jobb értékesítésének elősegítésére törekszik és pedig eredményesen törekszik erre. Itt is készséggel elismerem, hogy a Külkereskedelmi Hivatal működése folytán néhány kereskedő, amelynél talán egyik-másik mezőgazdasági termeivénnyel való kereskedés hitbizományszerű, nem tesz zsebre olyan nagy hasznot, mint tett a múltban, azonban itt sokkal fontosaBb a mezőgazdaság egyetemének érdeke, mint egy pár kereskedőcsalád meggazdagodása. Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. '— Éber Antal: Csakhogy éppen ellenkező az eredmény!) Méltóztassék megengedni, hogy én ezekre az eredményekre is hivatkozzam. Az utóbbi időben ezek a támadások a Külkereskedelmi Hivatallal szemben éppen azért hangzottak el, mert a Külkereskedelmi Hivatal elnöke is lekötötte volna magát a kötött gazdálkodási rendszer mellett, sőt amint Éber Antal igen t. képviselőtársam említette, nagy megdöbbenéssel olvasta, hogy a Külkereskedelmi Hivatal elnöke mint egy olyan intézmény vezetője, amely végeredményben a kormány gazdasági és kereskedelmi politikájának letéteményese, mereven a kötött kereskedelmi rendszer mellett foglalt állást és ennek fenntartását kívánta. Ahogyan Éber igen t. képviselőtársam költségvetési beszédében emiitette, megdöbbent, mert abból a cikkből azt látja, hogy (olvassa): »... Kunder Antalnak múlt évi karácsonyi cikke, egy Ömlengő szerelmi kirobbanás volt a gazdaságpolitikai korlátozások mellett és egy élő tiltakozás ezeknek a korlátozásoknak mindennemű lebontása ellen.« Amint ő szószerint mondj a, a cikkben ez lett volna benne: »Mindennek meg kell történnie, ami a kötött gazdaság rendszerét stabilizálhatja.« | Eltekintve attól, — mint már említettem, — hogy a jelen adottságok mellett föltétlenül a kötött gazdálkodási és kereskedelmi rendszer irányában kell haladnunk, én magam sem tartottam volna helyesnek, hogy a Külkereskedelmi Hivatal elnöke egy ilyen cikket tett volna közzé, mert hiszen ez bizonyos vonatkozásban ellenkezett volna és ellenkezik is a kormányzat külkereskedelmi politikájával. Ezért megszereztem azt az újságcikket, amelyben a : Külkereskedelmi Hivatal elnöke ezzel a kérdéssel foglalkozik, és ebben a cikkben egészen mást találtam. A cikk itt van és méltóztassék megengedni, hogy felolvassam azt az inkriml- i nált részt, amelyre Éber t. képviselőtársam hivatkozott. A cikk ezeket mondja (olvassa): »Mindent el kell követnünk tehát, hogy a kötött gazdálkodás rendszerét olyan formában stabilizáljuk, amely a gazdasági élethez való alkalmazkodását alkalmassá teszi» — (Éber Antal: Stabilizáljuk!«) — »s amely az egész gazdasági tevékenységet legkevésbbé zavaró módon valósítja meg a kitűzött célokat.« Toyábbmenőleg azt mondja (olvassa): »Az állam feladata nem lehet az, hogy az egyén gazdasági tevékenységét minden legapróbb vonatkozásban szabályozza, csupán nagy vonatkozásban jelölheti ki a fejlődés irányát.« Ez egészen más, mint amit Éber igen t. képviselőtársam ebből a cikkből kiolvasott. Ebben a vonatkozásban a magam részéről is feltétlenül helyesnek tartom a Külkereskedelmi Hivatal elnökének ezt a cikkét, mert hiszen erre tendál végeredményben nemcsak Magyar1 ország, hanem valamennyi környező állam is és elsősorban azoknak az államoknak külkereskedelmi politikája, amelyekkel mi kereskedelmi szerződést kötöttünk. (Éber Antal: Stabilizálásról van szó!) Engedelmet kérek, az idő nagyon halad előre, nem tudom a szavakat megmagyarázni,, a cikk azonban itt van, nagyon szívesen rendelkezésre bocsátom. Ami pedig azt a felfogását illeti, hogy a kormányzat politikája káros, amiért magát a Külkereskedelmi Hivatalt fenntartja, mert arra semmi szükség nincs, erre én csak, ezt válaszolhatom: Ebben a kérdésben egészen .bizonyos, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara igen t. elnöke nem a kereskedőtársadalom egyetemességének nevében beszélt. Mert ha megkérdezzük a ikereskedőtársadalmat, hogy milyen nehézségekkel küzdött akkor, amikor a Külkeresedelmi Hivatal még nem volt meg és amikor a ikülömböző szomszédos államokban, amelyekkel kereskedelmi kapcsolataink voltak, már kötött gazlálkodási rendszer volt, vagyis ha az 1930., 1931. és 1932. éveket nézzük és tekintetbe vesszük azt, hogy ma a Külkereskedelmi Hivatal ottlévő exponense és delegáltjai segítségével mennyivel könnyebb a helyzetük és menynyivel jobb eredményeket tudnak elérni, de ha ezenkívül még azt is figyelembe vesszük, hogy belföldi vonatkozásokban is milyen nehézségekkel állt szemben a kereskedő, hogy le tudja .bonyolítani helyben a bürokráciával a dolgait és mennyivel gyorsabb, mennyivel egyszerűbb ez ma: akkor feltétlenül igazat kell adnia nekem mindenkinek, illetőleg mindenkinek he kell látnia a Külkereskedelmi Hivatal fennállásának szükségességét. (Éber Antal: Próbáljuk meg titkos szavazással!) Ezt a kérdést szíves készséggel bocsátanám titkos szavazás alá, (Éber Antal: Próbáljuk meg!) mert egészen bizonyos, hogy a kereskedelmi érdekeltségek nem a^ Kereskedelmi és Iparkamara igen t. elnökének, hanem a Külkereskedelmi Hivatal jelenlegi rendszerének adnának igazat. (Éber Antal: Próbáljuk meg!) T. Ház! Még igen sok kérdést szeretnék a kötött gazdálkodás rendszerével kapcsolatban megemlíteni, az idő azonban annyira telik, hogy méltózassék 'megengedni, hogy még csak egypár olyan ikérdést tegyek szóvá, amelyet a kormányzat kereskedelempolitikai tevékenységével kapcsolatban ugyancsak a kereskedőtársadalom kifogásol. Éber igen t. képviselőtárköltségvetési beszédében azt említette, hegy ibe • kell rendezkednünk arra az időre, amikor a v