Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

70 Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1937 március 5-én, pénteken. zett törvényjavaslat a tárgyalások folyamán bizonyos metamorfózison ment keresztül és végül az a szanálásig törvény lett az eredménye, amelynek végrehajtásáról szóló jelentést van szerencsénk most itt a plénum előtt tárgyalni. Előrebocsátom, hogy a jelentést a magam részéről tudomásul veszem, mert az semmi mást nem állapít meg, minit iazt, hogy iá fővárosi szanálási törvény teljesen csődbe jutott és igazunk lett nekünk,, itt az ellenzéki padsor okban ülőiknek, akik előre megjósoltuk mindezeket, megjósoltuk, hogy a fővárosi szanálás nem, fog másban kimerülni, — laminthogy nem is merült kii másban — miint egy ilyen számokkal való zsionglőrösködésben, aminthogy valóban egy számtani művelet, számtani akrobatika az, ami ebben a jelentésben van. Megjósoltuk, hogy a szanálási nem fog kimerülni máslban, miint .abban, hogy ismét fizetéseket fognak leszállítani, viteldíjakat emelnek és hogy a vámokat fel fogják emelni. Amikor iá szanálási -törvényjavaslatot tárgyaltuk, akkor az autonómiáikra rossz idők jártaik és akkor az uralmon lévők keresve keresték, ~7,'jha szabad ezt a kifejezést 'használnom — jóformán apróihirdetés útján keresték az olyan Okokat, olyan [tényeket és {mulasztásokat, amelyeknek következtében a főváros autonómiáját véglegesen meg lehetett volna szüntetni. Sajnos, ezeket az okokat nem tudták felmutatni. Ez az autónóimiaeUenes hangulat — meg kell állapítanunk — napjainkban imár hanyatlóiban "van és maga a kormányzat, a mostani belügyi kormányzat is rájött arra a régi igazságra, hogy a főváros, de más 'törvénythatóságok, más autonóm testülettek is a sajátmaguk ügyét sajátmaguk tudják legjobban intézni és én a magam részéről szántén teljes, mentékben azon az állásponton vagyok, hogy nagyon helyesnek tartanám, ha a belügyi 'kormányzat, mely az autonómiáknak felügyeleti szerve, amiként a vármegyékből be szokott hívni a belügyminisztériumba várme-" gyei embereket, akik a vármegyei életet ismerik, ugyanígy behívott volna fővárosi embereket 'is. Nem tudom, történtek-e már lilyen behívások, illetőleg átminősítések, de helyes volna, ha a főváros életében működött,'

v ott dolgozott embereket, tisztviselőket átivinnének a belügyi sátusba, hogy ott is olyan emberek üljenek és mint referensek., a belügyi kormányzat rendelkezésére állhassanak, akik a fővárosi életet minden tekintetben ismerik. T. Képviselőház! Említettem, hogy három dolog volt, amit előre megjósoltunk és ami be is következett. A fizetések leszállítása volt a. szanálás első lépése. Különböző jogcímeken történitek fazetésleszállítások, valami falrengető eredményt azonban a 'magasabb státusba tartozó áldás okiban nem igen láthattunk. Ellenben meg kell állapítanunk azt, hogy a főváros adminisztrációja bürokrácia dolgában az egyik vezetőihelyen áll, ímert nem találhatjuk meg és nem is találtuk meg sehol azt az előzékenységet, 'amelyet a fővárosnál tapasztalhatunk, akiknek ott néha dolgunk van, akár a vidéki ügyfeleknek, vagy magának a fővárosi lakosságnak is; annyi előzékenységet nem tapasztalhatunk sok más állami hivatalban vagy vármegyei hivatalokban. Bizonyos túldimenzionáltság itt is észlelhető, azonban egy aktának az elintézése gyorsabb, tökéleteselbb és— ami a, legfontosabb — az illető tisztviselők valahogy érzik azt a magasabb etikai kötelezettséget, laaneliyel a feleiknek 'tartoznak és valami úton-módon inkább tudatában vannak annak, hogy ők vannak a közért, a polgáriságért és nem a polgárok vannak éntük. Az érintkezési hang mindenesetre sokkal különb, udvariasabb, tapintatosaiblb, szolgálatkészebb, minit másutt. Ha már a belügyi kormányzat szanálni akart a múltban, a szellemet szanálta volna a saját hiivatalailban, a vármegyében, a vidéki szolgabíróságoknál. Ha szanálni akarta volna ezt a miai érintkezési módot, vagy példát akart volna statuálná, akkor vidéken kezdte volna meg ezt a szanálást budapesti mintára. T. Ház! A másik dolog volt, amire hivatkoztak s amiért a szanálást végrehajtották a Bszkrt., a Hév. és ezzel kapcsolatban az Autóbuszüzem szanálása. Ez egy sokat felhánytorgatott, fájó pont volt és alapul szolgált arra, bogy a fővárost szanálni kell, mert ezek a közlekedési vállalatok, különösen a Hév. nagy deficittel dolgozott. Emlékszem még arra, amikor itt a képviselőházban szóvátétték a' Hév. megváltását. A legfontosabb ok az volt, hogy azért kell megvenni, hogy egységesíteni tudjuk a közlekedést, közelebb tudjuk hozni Budapest környékét a fővároshoz és viszont. Hallottunk itt olyan elgondolásokat akkor, hogy a Hév.áiiomások közt, ha nem is a városon keresztül, de a város perifériáin összekötő vonalakat fognak létesíteni. Például hallottunk a következőről. A Keleti pályaudvarhoz jön be Gödöllő és vidékének, valamint a Váctól egészen Rákosligetig terjedő vidéknek a közönsége. Csinálnak majd olyan hajnali járatokat, amelyek be fognak menni egészen a nagyvásártelepig és így mindazokat a kis kofákat, kis vidéki embereket, akik oda akarnak menni árut eladni vagy venni, minden nagyobb vexatura nélkül gyorsan oda tudja szállítani a Hév. Ezzel szemben azt látjuk, hogy mióta a főváros megvette a Hév.-et, minden maradt a régiben. Csak egy rossz üzlet volt. (Bródy Ernő: Kossz üzlet! Ráfizettek! Elleneztük!) És ami a legfontosabb: a közönség kiszolgálásában semmi néven nevezendő javulást nem lehet megállapítani. Mindössze van egy kombinált átszállójegy, de az a fontcs probléma, a pestkörnyéki, a gödöllő- ós vácvidéki lakosoknak az a múltban is fontos kérése, hogy legalább a reggeli járatoknál ne kelljen átszállni, ne legyen torlódás, ne kelljen batyujukkal és csomagjaikkal átszállniok, hanem közvetlenül tudjanak menni a vásártelephez, nem oldódott meg s ezen a téren mind a mai napig semmi néven nevezendő javulás nincs. Hasonlóan ehhez, Budapest környéke állandóan deputációzik, állandóan kéri azt, hogy azokba a pestkörnyéki községekbe, amelyek itt vannak Budapest tőszomszédságában, jóformán összeépülve Budapesttel, éjjeli járatokat rendszeresítsen a Hév., hogy a közönségnek ne kelljen éjszaka folyamán gyalog, biciklin vagy mas Közlekedési eszközzel munkahelyéről hazamenni. Süket fülekre talál ez a kérés és kénytelen az a sok ember, itt bent dolgozó munkás, tisztviselő, akinek hivatala, szolgálata 10 óra után ér véget, kutyagolni, biciklit venni vagy bármi más közlekedési eszközt igénybevenni, hogy haza tudjon menni. Legyen szabad a t. Ház figyelmét felhívnom arra, hogy ma Budapest környékén megint azt tapasztaljuk, hogy a bicikliforgalom soha nem látott méretekben nőtt meg. Mi ennek az oka? Semmi más, mint az, hogy a munkásság keresete olyan alacsony ma, hogy nem bírja a felemeitárú hetikártyát megvenni, hanem inkább biciklit vesz részletre. (Antal István köz-