Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

Áz országgyűlés képviselőházának . beszól. — Zaj.) Bármennyire nem tetszik igen tisztelt képviselőtársamnak, ez így van, ezt számadatokkal tudom igazolni. (Antal István: Dániában és Hollandiában sokkal nagyobb a bicikliforgalom!) Engedje meg t, képviselő társam, hogy ebből a szempontból ne hivatkoz­zam Bániára és más országokra, nagyon jól tudom, hogy ott nagyon sok a bicikli. (Antal István: Sokkal több!) Tudom, de itt Magyar­országon nem volt sokkal több a bicikli. Ez tisztán és kizárólag a Hév. és a Bszkrt. rossz üzletpolitikájának az eredménye, hogy rákény­szeríti az embereket a biciklire. Tessék meg­érdeklődni a bicikliforgalom és a biciklieladás statisztikáját, tessék megnézni a szakkereske­dőknél, minden villamos- és Hév. tarifaemelés­kor fantasztikus méretekben vesznek biciklit, mert a (heti részlettel olcsóbban jönnek ki, azon­felül a biciklit más körülmények között is tud­ják használni, másfelé is tudnak vele menni. Azt hiszem, hogy a Bszkrt}. ós a főváros közle­kedési vállalatainak üzletpolitikája nem lehet az, hogy a közönséget elszoktassa az illető köz­lekedési eszköz, villamos használatától, hanem éppen az, amit a külföldön látunk, hogy rászok­tassa a közönséget annak a közlekedési eszköz­nek a használatára, megkedveltesse vele közle­kedési rendszerét és módszerét. Ezzel szemben éppen azt látjuk, hogy itt leszoktatják a közön­séget arról, hogy a villamosokat használja, mert nem beszélve most már a Hév. vonalairól, benn a székesfőváros területén is olyan csapnivalóan rossz a villaanosösszeköttetés, hogy ezen feltét­lenül segíteni kellene. Itt imindig csak arról van szó, hogy .mekkora legyen a kisszakasz, mekkora a magysaakasz, itt lehet felszállni, ott lelhet feLszállni, de az utazóközönséig kényelmére iazt a keveset sem hajlandók megcsinálni, hogy reggel, amikor ia munkásoík és tisztviselők hiva­talba mennek, szaporítanák a kocsikat, hanem ilyenkor reggel zsúfolt villamosok járnak, vi­szont egész nap ugyanolyan rendszeriben megy toválbb a közlekedés és üres villamosok szalad­gálnak szerte a városban. Tessék megnézni a Bszkirt. igen t. vezetőségének akár Bécset, lakár — íbiszen folyton hivatkozunk Németországra — a német városi villamosok rendszerét és közle­íkedési beosztását. Ott a legfontosabb az, hogy az utazóközönség íkényelmiót mindenképpen megadják; erre kelleme törekednie a Bszkrt.­naik is* ha már (mindemképpen ráfizet üzem­vitelére. A harmadik fontos kérdés, amelyben azt vártuk, hogy végre-valahára a szanálás intéz­kedni fog, \— de ha intézkedett is, nem úgy in­tézkedett, ahogyan vártuk, hanem még inkább súlyosbította ezt a kérdést — a vám kérdése volt. Ez a kérdés az, amely a falut a főváros­tól és általában egyes kiváltságos városoktol mindig elkülöníti. Itt már több kerekasztal­konferencia volt, anagam is résztvettem egy­páron, amelyek iparkodtak ezeket az ellentétes érdekeket összeegyeztetni. (Bródy Ernő: Meg kell oldani!) Végtelenül csodálkozom azon, hogy a főváros pénzügyi bizottságának elnöke, La­motte Károly ebben a kérdésben a tegnapi nap folyamán egy délutáni lapban olyan értelem­ben nyilatkozott, hogy a pestkörnyéki városok és iközségek nem kevesebbet kívánnak, mint­hogy a városi vámokat egyszerűen szüntessük meg, ezt a kívánságot pedig így egyszerűen el­intézni lehetetlen, mert a főváros erről & bevé­telről nem fog lemondani. Megegyezésről csak akor lehetne szó, — mondotta Lamotte Károly — ha á környező községek ettől a kívánságuk­tól elállanának. . 5. ülése 1937 március 5-én, pénteken. jl T. Képviselőház! A tegnapi nap folyamán közbeszólás alakjában azt (mondottam, hogy a vámok rendszere államot jelent az államban. (A beszédidő végét jelző lámpa kigyullad.) Tiszteletel kérem beszédidőmnek negyed­órával való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadja. Dinnyés Lajos: Azt mondottam, hogy ez abesszin rendszer. Demeter Károly, hazánk fia, aki ezelőtt 10 évvel Abessziniában járván, uta­zásáról egy nagyon érdekes útleírást adott ki, azt mondotta ebben a munkájában, hogy amíg Addis-Abebába érkezett Dzsibutiból karaván­úton, valami 18 helyen állították meg és szed­tek tőle vámot. Ezt úgy hívták, hogy kellák­rendszer, most szüntették meg Mussoliniék. Nemcsak Budapestről beszélek, hanem ilyen kiváltságos helyzetben van Magyarországnak 21 városa. Nem beszélek a fogyasztási adókról és vámokról, egyszerűen csak a következő vá­mot említem. Ezek a imagyar íkelláikok — tessék megnézni *— fekete foltokat, sötét foltokat je­lentenek életünkben. Lehetetlennek tartom, hogy a pénzügyi kormány és általában a kor­mányzat eltűri, hogy itt ebben az országban államok legyenek az államban. Ha például el akarok menni autóval — autóról beszélek első­sorban — Lillafüredre, három ilyen abeszim kellákon kell keresztülmennem. Ha én Lillafü­redre megyek, nem érdekel engem sem Gyön­gyös, sem Hatvan, sem Miskolc szépsége. Ha valakinek autója van, adóját lefizeti, adójegye van, mégis megállítják, vexálják (Bródy Ernő: Ha nem állsz meg, kihágást követsz el!), ha nem áll meg, kihágásért megbüntetik és itt vannak egyes községek, amelyek az autók után egy pengőket szednek, (vitéz Martsekényi Im­re: Nem egyesek! Mindegyik!) Pardon, nem, csak 21 ilyen város van. < Itt van a Balatonhoz vezető másik állomás, Székesfehérvár. Állandóan idegenforgalomról beszélünk és beszélünk arról, hogy a magyar tengert fel kell virágoztatni és mindenkinek el kell oda mennie. Székesfehérvárnak borzalma­san rossz útja volt a legutóbbi időkig. Vasár­naponkint megállnak ott a jármüvek, autó autó hatan, (motorkerékpár motorkerékpár há­tam Nem vagyok kíváncsi Székesfehérvárra, többször láttam már, inkább a Balatonhoz aka­rok eljutni. Ha a kormányzat (eltűri ezeket az abesszin kellákokat, akkor gondoskodjék arról, hogy például Székesfehérvárnál legyen egy ki­térő út abból a célból, hogyha a Balaton vidé­kére akarok menni, akkor hagyjanak békében odamenni, (vitéz Martsekényi Imre: Nem a kormányzat tűri! Ott meg azt mondják azok az urak a városban, hogy a kormány ne avatkoz­zék bele!) Ezen az alapon akkor azt lehetne mondani, hogyha ennek a 21 városnak joga van kövezetvámot szedni, akkor joguk van a többi városoknak is, sőt tovább megyek, még a fal­vaknak is. (Petrovácz Gyula: Aki a kövezetet csinálja!) Igen, annak van joga, aki a köveze­tet csinálja, ez renben van. De fizetünk közle­kedési adókat és a vidéki községek is éppen­anyit áldoznak az útjaikra, mint a főváros. Hi szén tranzitó-forgalom van ezekben a városok­ban és így ezek a városok megtalálják szépen a maguk számítását, mert hiszen az ott átvonuló közönség ott fogyaszt és költi a pénzét. Lehetet­lennek, abesszin-állapotnak tartom, hogy vám­határok legyenek az országban. Most egyelőre a kövezetvámokról beszélek. Nagyon kérem a 10*

Next

/
Thumbnails
Contents