Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

90 Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1937 "március 5-én f pénteken. Országos Mezőgazdasági Kamara fenntartásá­nak fele kiadásait. Ez természetesen nem volt helyes azért, mert az egyes kamarák illeték­bevételei igen különbözők. Méltóztassék meg­engedni, hogy felsoroljam az 1935. évi zárszá­madási adatokat annak kimutatására, hogy milyen különbségek állnak elő e tekintetben. Ezekből az adatokból azt látjuk, hogy például a kamarák 1935. évi zárszámadási adatai sze­rinti, vagyis a ténylegesen befolyt kamarai illeték az egyes kamarák között a következő­képpen alakult: az alsódunántúli kamaránál 201.000 pengő volt aiz illetékbevétel, a Duna­Tisza-közi kamaránál 193.000 pengő, a felső­dunántúli kamaránál 169.000 pengő, a tiszán­túli kamaránál 196.000 pengő, a tiszajobbparti kamaránál pedig csak 97.000 pengő volt az illetékbevétel; nem igazságos és nem méltá­nyos tehát, hogy ebben az esetben az Országos Mezőgazdasági Kamara fenntartási költségei­nek felét az egyes mezőgazdasági kamarák egyforma arányban viseljék. Ezért a törvény­javaslat nagyon helyesen kimondja, hogy a jövő'ben a hozzájárulás költségeiben való # ré­szesedés mértékét a kamaránként kivetett ille­ték összegének arányában kell megállapítani. T. Ház! Nincs ugyan a törvényjavaslattal szoros összefüggésben, de mégis szükségesnek és indokoltnak tartom a kamarai illeték kér­désével is foglalkozni. Amíg a kamarai illeték kérdését, helyesebben amíg a mezőgazdasági kamarák anyagi ügyeit nem fogják rendezni, addig a mezőgazdasági kamarák megfelelő eredményes és céljaiknak szolgálatában álló nagyarányú munkásságot nem tudnak kifej­teni. Hiszen az előbb felsorolt adatokból is lát­hatjuk, hogy igen alacsony, igen kevés az a bevétel, amely az egyes kamarákhoz illeték címén befolyik. Nálunk Magyarországon úgy­szólván szokássá vált, ha a mezőgazdasági ka­marák munkásságáról beszélünk, hogy össze­hasonlítást teszünk a német, például a porosz vagy más kamarák munkásságával. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Kétségtelen, hogy ezek a külföldi, különö­sen a nénW mezőgazdasági kamarák sokkal intenzívebb, nagyobbméryű munkásságot fej­tenek ki, nagyobb átütőerővel rendelkeznek, de méltóztassék megengedni, hogy azt mondjam, hou'v viszont sokkal magasabb és nagyobb az illetékbevételük is. Hiszen, hogy csak egypár példát említsek, itt van például az alsóausztriai mezőgazdasági kamara, amelynek 5,600.000 schilling az évi illetékbevétele, tehát hatszo­rosa az összes magyar mezőgazdasági kamarák illetékbevételének. (Meizler Károly: Tessék több segélyt adni a kamaráknak! Ez a helyes!) Nálunk a segély csak 80.000 pengő, nem is lehet tehát kívánni, hogy ebből az összegből egy ilyen nagy, több vármegyére kiterjedő hatás­körű mezőgazdasági kamara a törvényben elő­írt f«• 1 adatait, céljait tényleg el tudja érni és a mezőgazdaságnak tényleg életerős érdek­védelmi szerve lehessen. Állandóan a német mezőgazdasági kamarákkal hasonlítjuk össze a mi kamaráinkat. Itt van egypár adat. A pome­rániai mezőgazdasági r kamarának 4,490.000 márka az évi költségvetése igaz. hogy ebből csak 1,400.000 márka a kamarai illeték, a többi állami hozzájárulásból, illetőleg segélyből fe­deztetik. A legnagyobb német kamara, illetve. amelyet lee jobban ismerünk, a hal lei mezőgaz­dasági kamara több mint hétmillió márkás költségvetéssel dolgozik, az illetékbevétel azon­ban itt is csak egyharmadrésze a költségvetési Összegnek, a többi állami hozzájárulásból fedez­tetik. Igaz, hogy ezzel szemben a mezőgazda­sági kamarák Németországban több olyan irányú és olyanfajta munkát fejtenek ki, ame­lyet ma még a földmívelésügyi igazgatás végez nálunk. Abban az esetben, ha több állami hoz­zájárulást adnak a mezőgazdasági kamarák­nak, több olyan feladatot tudnak vállalni, amely végeredményben érdekképviseleti feladat, amelyet azonban ma a kormányzat, il­letőleg a kormányzat megfelelő szerve lát el. T. Ház! Itt feltétlenül fel kell vetni nem­csak az állami hozzájárulás, vagy segély fel­emelésének, hanem magának az illetékkulcs fel­emelésének kérdését is, hiszen érdekes, hogy a ma^ar agrártársadalom részéről, amely ezzel a kérdéssel végeredményben még nem is fog­lalkozott, de más oldalról is éppen az illeték­kulcs felemelése ellen beszélnek, mondván, hogy a magyar agrártársadalomra nagyobb terheket nem lehet már ráróni. Ezt készséggel koncedálom, de engedelmet kérek, inkább más adókat és más súlyos terheket kell a mezőgaz­daságról levenni, mert ezt az illetékterhei a mezőgazdaság nagyon szívesen vállalja, hiszen végeredményben a saját érdekében teszi. (Gyö­mörey Sándor: Adminisztrációra megy el!) Nincs is szó illetékfelemelés esetén valami nagy összegről, amint a tisztántúli viszonyokra vonatkozóan ki is számítottam. Ma a tiszántúli mezőgazdasági kamara illetékbevétele kat. hol­danként elosztva körülbelül hat fillért tesz ki és egy mondjuk. 100%-os, tehát a kétszeresére történő illetékfelemelés esetén sem haladná meg a 12 fillért. Ez semmiesetre sem olyan nagy összeg, amit a mezőgazdaság saját érdeké­ben nem tudna elviselni. Abban az esetben, ha a mezőgazdasággal foglalkozók, a mezőgazda­sági érdekeltségek azt látják, hosry a mezőgaz­dasági kamarák megfelelő működést feitenek ki és tényleg életerős szervei a mezőgazdaság­nak, igenis azt hiszem, hogy szívesen és önként fosnák ezt az illetékfelemelést vállalni. Mindig össze szoktuk hasonlítani a mező­gazdasági kamarák '• munkásságát a kereske­delmi és iparkamarák, vagv más érdekképvi­seletnek munkásságával. Méltóztassanak meg­engedni, még az ország határán belül is azt látjuk, hogy ezeknek a különböző társadalmi osztályoknak érdekképviseletei sokkal nagyobb költségvetésekkel dolgoznak, mint a mező­e-íw.rifisáéi kamarák, nedig a legnagyobb töme­gekkel és R legnagyobb területen éppen a me­zőgazdasági kamarák dolgoznak. T. Ház! A vegyes és záró rendelkezések közt csak a 21. l-t kívánom megemlíteni. A 21. § sz-erint a mezőgazdasági törvényes érdek­képviselet bármely tagozatából magasabb ta­gozat csoportjába csak olyan tagokat lehet vá­lasztani, akik az alacsonyabb tagozatban is ugyanannak a csoportnak választott tagjai voltak. Ezt azért kellett bevenni a törvénybe, mert az alaptörvény kétségre adott okot, amennyiben igen gyakran megtörtént, hogy valakit megválasztottak a községi mezőgazda­sági bizottság első kúriájába és ugyanakkor a vármegyei mezőgazdasági bizottságban már a második kúriát képviselte. De megtörtént az is, hogy a kamarák keretén belül, a kamarák tagjai sorában az első kúriát képviselte^ az, aki a vármegyei mezőgazdasági bizottságban a negyedik kúria képviseletében volt megvá­lasztva. A törvényjavaslatnak ezt a rendelke­zését tehát helyesnek tartom, mert az alaptör­vényben kétségre adott okot. T. Ház! Ezekben voltam bátor nagy vo­násokban vázolni a szóbanforgó törvényjavas-

Next

/
Thumbnails
Contents