Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

84 Az országgyűlés képviselőházának 1 sása iránt napirendi javaslatomnál fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik a menekült bűntettesek kölcsönös kiadatásának további rendezése tárgyában Budapesten kelt magyarbrit pótszerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 344., 352. sz.) Vojnits Miklós báró képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Br. Vojnits Miklós előadó: T. Ház! Az 1874. évi II. tc.-ben iktatott nemzetközi szerződés szabályozza Nagy-Britanniával szemben a menekült bűntettesek kölcsönös kiadását azzal a módosítással, amelyet a 1902 : XVIII. tc.-be iktatott pótnyilatkozat foglal magában. A háború után a trianoni békeszerződés 224. §-a a szövetséges és társult hatalmaknak azt a jogot (biztosította, (hogy a békeszerződés életbelépésétől számított 6 hónapon belül nyilatkozhattak a tekintetben, hogy a háború előtt kötött kétoldalú államszerződések ós nemzetközi egyezmények közül melyeknek fenntartását óhajtják. A brit kormány a . békeszerződés előbb idézett szakasza alapján tett nyilatkozatával mind az 1874 : II. tc.-be iktatott államszerződést, mind az 1902 : XVIII. tc.-be iktatott pótnyilatkozatot fenntartotta. Ez az 1874. évi II. tc.-be iktatott, tehát 65 évvel ezelőtt kötött állami szerződés azonban a kiadatást igen szűk körre korlátozza, nevezetesen azokra a bűncselekményeikre, amelyeket az idézett törvénycikk taxatíve felsorol. Ilyen körülmények között a brit kormánynak azt a javaslatát, hogy tétessék lehetővé a kiadatás oly cselekmények miatt is, amelyékre az 1874:11. tc.-be iktatott államszerződés' inem terjed ki, de ilyen esetben a kiadatás a megkeresett állam szabad elhatározásától függjön, a magyar kormány készséggel fogadta és az ez alapon megindult tárgyalások eredményeiként jött létre a most becikkelyezni javasolt pótszerződés. (Az elnöki széket Komis Gyula foglalja el.) Minthogy a törvényjavaslat újabb láncszeme annak az egyezményhálózatnak, amely a kriminalitás elleni küzdelmünket előmozdítani és tökéletesíteni hivatott, azt mind általánosságban, mind részleteiben elfogadásra ajánlom. (Éljenzés jobb felől.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki netm kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Veress Zoltán jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. §-aít

f amelyeket les Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatomnál fogok a t. HáznaJk előterjesztést tenni. Napirend szerint következük a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló 1920 : XVIII. te. kiegészítéséről és módosításáról benyújtott törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 295., 301. sz.) Mielőtt a szót az előadó úrnak megadnám, a t. Ház tudomására hozom, hogy a földmívelésügyi miniisiztérium vezetésével megbízott midi>. ülése Í9B7 március 5-én, pénteken. niszterelnök úr a házszabályok 142. §-ában foglalt rendelkezésekre való utalással .a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Marschall Ferenc államtitkár urat miniszteri megbízottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Most pedig' Megay Meisstner Károly előadó urat illeti a szó. Megay Meissner Károjy előadó: T. Ház! Ismeretes; tény, hoigy a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló tötrvény megalkotását, helyesebben a mezőgazdasági kamairák létesítését már évtizedeik óta [sürgették a hazai agrártársadalom legkiválóbb vezetői. Maga az a körülmény, hogy ez a törekvés húsz évig nem tudott életre ébredni, illetőleg a mezőgazdasági kamarák inem tudtak megvalósulni, a legjobban bizonyította és bizonyítja ina is a mezőgazdasági kamarák szükségességét. A magyar agrártársadalom a maga szervezetlenségében kiváló és nagytekintélyű agrárvezérek munkássága ellenére sem tudott érdekvédelmével, fejlődéstörekvésével, panaszaival, kívánságaival olyan egységes erővel fellépni, amint ez a cél érdekében kívánatos lett volna és ami végeredményiben alapfeltétele egy társadalmi osztály b ol dugulásának. T. Ház! Itt, e helyen is, a kamarai szervezettel kapcsolatos törvényjavaslat tárgyalásanál,. szükségesnek ós indokoltnak tartom megemlíteni, hogy nagy elismeréssel vagyok a szabad társulás alapján létrejött gazdasági egyesületek iránt — legyenek azok akár országos, akár helyi alakulatok. Hivatott tudás, áldozatos munka és nagy erkölcsi érték volt és van ma is bennük, sőt nekem, mint kamarai •szervezetben munkálkodónak, meg kell állapítanom, hogy további feladat is vár rájuk és éppen ezért a gazdasági egyesületeket minden közérdekű munkásságukban szükséges támogatnunlk. Vitán felül áll azonban az, hogy ha szükség volt a múltban, akkor fokozott szükség van a jelenben is arra, hogy az egész egyetemes magyar agrártársiadalmat, sőt azokat is, aikik bár földnélküliek, de életük munkájával a anagyair anyaföldhöz kapcsolódnak — tehát a (kicsinyeket és a nagyokat egyaránt — egy szerves egységbe kapcsoljuk össze és erre csak a mindeneket összefűző törvényes érdekképviselet, a mezőigazdasági kamarai rendszer adhatott ési ad módot. T. Ház! Ez a gondolat vezette a törvényhozást akkor, amikor az 1920. évben megalkotta a mezőgazdasági érdekképviseletről szóló törvényt. Tárgyilagosan bírálva a helyzetet, meg kell állapítanom, hogy az 1920 .-XVIII. tc.-et bizonyos vonatkozásban rendkívüli időben és rendkívüli körülmények között szavazta meg annakidején a nemzetgyűlés. Vitán felül áll az a tény is, hogy a szóbanforgó törvény megalkotásánál nem rendelkeztünk — mint ahogyan nem is rendelkezhettünk — olyan hazai gyakorlati tapasztalatokkal, amelyek egy jó és megfelelő törvény megalkotásának elengedhetetlen feltételei. Köztudomású, hogy annakidején a törvény megalkotói előtt a porosz mezőgazdasági kamarák képe és mintája lebegett. Az is kétségtelen, hogy az elmúlt 17 óv óta mind mezőgazdasági üzemi viszonyainkban, mind pedig gazdatársadalmunk tagoltságában olyan változások következtek be, amelyek szükségessé és indokolttá teszik a szóbanforgó törvény revízióját. De mindezektől a körülményektől eltekintve, a mezőgazdasági kamarák fennállásuk óta olyan tapasztalatokra tettek szert, ame-