Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

§2 Az országgyűlés képviselőházának 1 tőinek jövedelmeit csökkenti ós saját adófizetőinek, a székesfőváros kisiparának teremi konkunrénciát a kisebb termelési költséggel dolgozó vidéki iparban. Mindenesetre jóakarattal kell ezt a kérdést megoldani, mert a megoldás módja nem lehet az, hogy a főváros piacairól kizárjuk a vidéki kisipart, hanem meg kell találni azt a módot, amely mindkét oldal felé kiegyenlítéssel jár. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztatott utalni arra, hogy ebben a tekintetben mind a főváros vezetősége, mind a vármegye, a székesfőváros közvetlen környéke, tárgyalásokat folytat. Nekem meggyőződésem az, hogy nyugodt légkörben s nem kifelé beszélve ós tárgyalva ezeket a kérdéseket, (Ügy van! balfelöl.) meg lehet találni a szükséges és célszerű megoldásokat. Ezek a kérdéseik célszerűségi (kérdések, (Ügy van! Ügy van!) ós nem a főváros Vagy vidék hatalmi kérdései, mert abban a percben, amikor a presztízs kérdést vagy ihataími momentumokat méltóztatnak belevetni ebbe a kérdésbe, nagyon nehéz a gyakorlati megoldásokat megtalálni. A magam részéről és azt íbiszem, a belügyminiszter úr részéről is ,a legnagyobb figyelemmel kívánjuk ezt a kérdést kísérni. Ismételten kértem a polgármester urat, s a főpolgármester urat is utasítani kívánnám, hogy a vármegyei

1 érdekeltségekkel bizalmas ós nyugodt légköriben lefolytatandó tanácskozásokban ezeket a függő kérdéseket akként oldják meg, hogy az egészséges kompromisszum legyen a főváros ós a főváros közvetlen környéke érdekében (Élénk helyeslés. — Krúdy Ferene: Országos érdek! Közgazdasági kérdés.) Ez kétségtelenül az egész országot érdekli, de méltóztassék elhinni, hogy a főváros mint fogyasztópiac, olyan probléma, amelyet ilyen szanálási javaslat tárgyalása közben megoldani nem lehet, hiszen a főváros fogyasztásának kérdése má a mezőgazdasági árak nívójának fenntartása tekintetében nagyobb jelentőségű, mint exportunk ügye. (Ügy van! Ügy van!) A kettőt együtt kell tekinteni és nem lehet exportunkat odáig fejleszteni, hogy ez az export egyoldalú legyen és szükségtelenül áruhiányt idézzen elő. (Müller Antal: Nagyon helyes!) Viszont nem lehet a fővárosi fogyasztás ámivellálása szempontjából kiszolgáltatni a mezőgazdasági termeló]? rétegét. Ezeknél a kérdéseknél tehát lehetőleg gyakorlati ós igazságos megoldásra kell törekedni a nélkül, hogy hatalmi vagy más szempontokat vetnénk fel. Néhány szóval rá kell még térnem a községi élelmiszerüzem kérdésére is, amely üzem tekintetében éppen a kormány volt az, amely az üzem üzletkörét csak a népélelmezési cikkekre korlátozta, sőt még azt is •:. elrendelte, hogy a fővárosi intézmények, kórházak, árvaházak részére történő szállításoknál ne élvezzen külön monopóliumot, hanem álljon be azoknak az üzemeknek sorába, amelyek nyilvános versenytárgyalás útján próbálják a

? maguk érdekeit biztosítani és a maguk szállítási készségét bebizonyítani. Nem lehet azt állítani, bogy a községi élelmiszerüzem működésének jogosultsága a népéielmezés terén nem lenne. Gondoskodás történt arról, hogy tovább ne szaporítsák az eladási üzleteiket és, azt hiszem, itt is az autonómia feladata az, bogy a .szükséges további rendelkezéseket megtegye. A vita során több képviselőtársam részéről elhangzott még az a kívánság, hogy az állam a fóVáriossal szemben fennálló tartozásait fi5. ülése 1937 március 5-én, péntekéit, zesse meg. Ez kétoldalú kérdés. Nem azért, mintha az »adós fizess« elvét az állammal szemben nem tartanám érvényesíthetőnek, hanem azért, mert ,mint méltóztatik ismerni, a fővárosnak (hasonlóképpen adósságai állanak fenn az állammal szemben és ha ebből egy szaldót méltóztatik csinálni, megítélésem szerint ez passzív lenne a főváros bátrányára. Egyébként a leszámolásra, a kompenzálásra, vonatkozó tárgyalások fqlyaímatban vannak és amennyiben ez ia leszámolás, amelynél egyedül a számtan szabályait kívánja a kormány alkalmazni, végeredményt mutat és ez a végeredmény a főváros javára mutatna egyenleget, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy az rövidesen kiegyenlíttetik. Válaszolni kívánnék még Martsekényi Imre t. képviselőtársamnak a műszaki alpolgármesteri állás szervezése tekintetében előadott kívánságára és bejelentem azt, hogy a törvény módot ad a harmadik alpolgármesteri állás szervezésére,, amely harmadik alpolgármesteri állást betöltő egyénnek nem szükséges, hogy jogi kvalifikációja legyen. (Petrovácz Gyula: Megvan a határozat! — Müller Antal: Jóvá kell hagyni!) A határozatban azonban bizonytalanul jelölte meg a főváros ázt, hogy milyen legyen az a harmadik alpolgármesteri állás, mérnöki, orvosi, tanári, gyógyszerészi vagy egyéb más diploma szükséges hozzá, (Petrqvácz Gyula: Csak műszaki!) úgyhogy ebben a tekintetben kívánatos, — azt hiszem, ez lesz a belügyminiszter úr álláspontja, bár ezt a kérdést még a maga részleteiben nem tanulmányozta — hogy a fővárosi felhívjuk, állapítsa meg, milyen szakbeÜ képesítést kíván, (Petrovácz Gyula: Az helyes! Méltóztatik tudni, hogy csak műszaki képesítésről lehet szó!) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ha a székesfőváros önkormányzata arra az álláspontra fog helyezkedni, hogy a harmadik alpolgármesteri állást műszaki képesítésű tisztviselővel kívánja betölteni, ennek a kormány legkevésbbé sem kíván útjába állani, sőt örömmel üdvözölné ezt a megoldást, mert meggyőződésünk szerint szükség van a műszaki szempontok érvényesülésére, a nélkül, hogy bármikor is elismerném azt hogy léteznék valami külön műszaki közigazgatás. A szakkérdésnek, amelynek problémáját t. képviselőtársaim közül szintén többen fel méltóztattak vetni, érvényesülnie kell, nézetem szerint azonban ennek az érvényesülésnek módja nem mindig az impériummal rendelkező tisztviselőknek a különleges szakképzettséggel bírók közül való megválasztása, mert az én meggyőződésem szerint, ahogyan egy statikai kérdésbe nem szólhat bele, az alpolgármester, mert azt-kizárólag az építési ügyosztály kiválóan szakképzett vezetői tudják eldönteni, úgy az adminisztrációs kérdésben, amely nagyon sok szempontnak szintézisbe való foglalása, nem volna mindig kívánatos egyedül a szakszempont érvényesülése. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl, középen és a baloldalon.) Propper Sándor t. képviselőtársam említette, bogy átmeneti eredmények azok, amelyek mutatkoznak. Kétségtelen, én is ezt mondom, de ha átmeneti eredményeket tudott egy ilyen szanálási akció elérni és nem zárja el az önkormányzatot attól, hogy ezeket az eredményeket elmélyítse és olyan terekre vigye át, ahol célszerűbbnek mutatkozik, akkor én azt hiszem, hogy tulajdonképpen már ezzel is elérte a célját ez a törvény, illetve a törvényes felhatalmazás alapján véghezvitt szanálás^ ' Ezekre voltam bátor általánosságban rámu-