Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

Az országgyűlés képviselőhozzanak 195. ülése 1937 március 5-én, pénteken. 77 Mélyen t. Képviselőház! Sajnos, nem tudok a részletekkel foglalkozni és azokra kitérni. Az előadottaknak alapján mély tisztelettel kérem a t. Házat és abból a bizalomból kifolyólag, amellyel mi, magyar mérnökök a belügyi kormányzat iránt viseltetünk, kérem a belügyi kormányzatot, méltóztassék kérésünkét jóakaratú meghallgatás tárgyává tenni és mindezen indokaim alapján éppen a főváros státusrendezésével kapcsolatban a fővárosi mérnökök státusrendezését és a főváros egységes műszaki vezetésének végrehajtását méltóztassék megvalósítani. Mivel a kormány iránt bizalommal viseltetem, a jelentést elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Én szélesebb alapon ugyan, de rövidebb idő alatt szeretnék a jelentéshez hozzászólni, noha azokat a szempontokat, amelyeket Martsekényi képviselőtársunk a műszaki vezetés tekintetében felhozott, a magam részéről is honorálom, mert hiszen tisztában vagyok

1 a műszaki kérdéseknek és általában a technikai irányításnak rendkívül nagy fontosságával. Két cikluson át voltam Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja és a gyakorlat alapján azt a tapasztalatot szereztem, hogy a székesfőváros Önkormányzata egyáltalában nem szorult rá arra a gyámkodásra, amelyet a kormány ezzel a szanálással is a főváros felett gyakorolt. Ha már szanálásról van szó és ha a kormányzat úgy látta, hogy a főváros felett gyámkodnia kell, akkor a szanálást elsősorban ott kellett volna kezdenie, hogy az állam eleget tett volna az ő fizetési kötelezettségeinek a fővárossal szemben; irögtön enyhült volna a helyzet és talán nem is lett volna szükség ilyen szélesebb alapú szanálási akcióra. Másik megjegyzésem pedig az, hogy szociálisabb tartalmú szanálási elgondolásra lett volna szükség. Én a jelentéshez főképpen két szempontból kívánok hozzászólni. Az egyik éppen a szanálás antiszociális jellege, (Petrováez Gyula: Ugy van!) a másik pedig a főváros és a fővárost környező városok közvetlen kapcsolata. Antiszociális volt a szanálás egészen a velejéig. A jelszó az volt: árakat felfelé, jövedelmeket lefelé. Ez a két törekvés teljesen ellentétes és talán nem is gondoltak vagy nem is gondolnak arra, hogy hány ezer háztartást borított fel ez a szanálás, amidőn a közt, a fővárost szanálni akarta, tehát az ellenkező hatást érte el, mint amit elérni tulajdonképpen célja volt. Ha a,

f szanálás menete az lett volna, ihogy hozzányúlnak a nagy jövedelmekhez, a nagy vagyonokhoz, vagy olyan bevételi forrásokat nyitottak volna meg, amelyek ezeket sújtják, bele lehetett volna törődni, de ilyen antiszociális vágányra terelni a dolgot és az amúgy is igen alaposan megnyomorított fizetéseket, béreket még lejjebb szorítani, a szolgáltatások árát pedig egyidejűleg felemelni, szerintem igen hibás elgondolás volt, amelynek r igen messzemenő konzekvenciái voltak és főképpen lesznek a köz- és a nemzetgazdaság szempontjából. T. Ház! Az állam s általában valamely közület háztartásának szilárdsága tulajdonképpen a kis háztartások szilárdságától függ. A kormány a maga különböző szanálásai révén négyszer nyomorította meg a tisztviselőket, alkalmazottakat, nyugdíjasokat, úgyhogy ilyen pótszanálásra és ötödik megnyomoríJÍÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. tásra igazán senkinek semmiféle szüksége nem volt. Nemcsak az a része volt antiszociális a szanálásnak, hogy a fizetéseket lejjebb szállították és a szolgáltatások árát emelték, hanem az is, hogy az áraik emelésénél is antiszociális gondolatok érvényesültek. Például a villany árának megállapításánál a kisfogyasztók terhét meghagyták ugyan, de a nagyobb fogyasztók számára az áramot olcsóbbá tették. A villamosdíj emelése is inkább a külső, messzebbfekvő távolsági vonalak igénybevevőit sújtotta, mert az átszállójegy árát emelték fel 24 fillérről 30 fillérre és megfelelő módon az idetartozó különböző jegytípusok árát is emelték, a belső, kistávolságokra viszont meghagyták az eddigi viteldíjakat, például a kisszakaszrendszernél, azoknak költsége tehát, akik a város belsejében kis távolságra utaznak, nem emelkedett, akik azonban a város külterületén, vagy éppen a környéken laknak, azoknak viteldíját felemelték 24 fillérről 30 fillérre. Ezt nem tartom okos dolognak és nem tartom szanálásnak és ha a jelentés büszkén hivatkozik is azokra az eredményekre, amelyeket állítólag átmenetileg a szanálás elért, azt hiszem és attól félek, hogy végső kifejlődésében ez az egész szanálási akció a közérdek rovására fog menni, amennyiben később majd ki fog tűnni a szamokból, hogy mennyivel kevesebbet fogyasztottak, mennyivel csökkent megint a fogyasztóképesség. A másik kérdés; amelyet szóvá kívánok tenni ezzel a szanálási lakcióvall kapcsolatban, a főváros és a környék egymáshoz való viszonya. A helyzet űgy alakul a főváros környékének hátrányára, hogy az állam maga nyomja a fővárost, a főváros; nyomja a környéket és az állam és a főváros együtt nyomják a környéket. En ezt a kérdést a kép viselőháziban különböző alkalmakkor már igen sokszor szóvátettem és rámutattam azokra a problémákra és (hiányokra, amelyekben a környék szenved és amelyeiknek megoldása iránt igen sokszor voltak már (különböző tárgyalások. A környék népe tulajdonképpen a főváros népe. A környék majdnem hozzátartozik a fővároshoz és ha nem is gondolunk azonnal NagyBudapest gondolatának megvalósítására, egészen bizonyos, hogy a környék szervcsen összefügg a fővárossal és ;

hogy a fővárosnak szüksége van erre az alakulatra. Tessék elképzelni, milyen volna az, ha egy ilyen nagy világvárosnak, rniint Budapest, mindjárt a politikai határainál nagy üres telkek és szántóföldek kezdődnének. Jóll érezné-e magát a főváros ilyen környezetiben? A környék valósággal védőburka a fóvárosinak és

1 ha nem volna, akkor meg kellene közköltségen teremteni. Minden nagy világváros körül van véve virágzó városokkal, falvakkal és az ilyen környék mindenütt szinte vérkeringésszerűen össze van kapcsolva a világvárosokkal . Sehol sem találunk azonban példát arra, hogy olyan elválasztó vonalak legyenek a földrajzi, határokon kívül, mint amilyenek vannak a főváros környékén elterülő városok, falvak és Budapest székesfőváros között. A főváros valósággal ellenséges indulattal viseltetik a környék iránt, de maga az állam sem akarja elismerni, hogy a fővárosnak erre a védőburkolatára feltétlenül szüksége van ós hogy a fővárosnak és az államnak együttes erővel kellene a környéket a fővároshoz kapcsolnia. A környék itt van a közvetlen közelben. Negyedórányira, húsz- harminc, negyven percnyire, vagy (maximum egy órányira a fővárostól, U