Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

78 Az országgyűlés képviselőházának 195. illése 1937 március 5-én, pénteken, Ezek a városok és falvak határosak a fővárossal, szinte rátapadnak. Ellátszanak, el világítanak oda a nagyvárosi fények, de a nagyvárosi kultúráiból a környéknek semilyen előnye, haszna nincsen, nem részese annak. A nagyváros terheiből bőségesen kap a környék, de mint mondottam, a nagyváros előnyeiből, a nagyvárosi kultúrából egyáltalában nem kap semmit. Húsz percnyire, negyedórányira Budapesttől a legősibb elhanyagolt magyar faluba ér be az ember és ha vigasz — sajnos, nagyon sovány vigasz — az, hogy amikor az időjárás kissé rakoncátlankodik, ez, néha a fővárosban is elviselhetetlen, hiszen, mint a legutóbbi nagy havazásoknál láttuk, a főváros is, — köztisztasági és közlekedési szempontból mondhatnók csődbe került — de még százszorosan rosszabb a helyzet a környéken, mert elég egy kis esőzés és minden közlekedési le? hetőség megszűnik. Éppen a napokban olvastuk az újságokban, hogy, azt hiszem, Kispesten egy mentőkocsi négy óra hosszat volt kénytelen vesztegelni a sárban, mert nem tudott továbbjutni. Ez nemcsak a környéknek a szégyene. Azt nem is mondom, hogy mulasztása, mert a környék népe szegény, tehát szegény maga a környék is és így képtelen azokat á közegészségügyi intézményeket létrehozni, amelyekre szükség van. De a főváros bűne az, hogy a fővárostól néhány percnyire már kultúrálatlanság jelentkezik és az első esőzés vagy havazás idején megáll a közlekedés, megáll az élet. Ez a főváros és az állam szégyene és a fővárosnak az állammal együttesen kellene gondoskodnia arról, hogy a közvetlen környék hozzájusson mindahhoz a kulturális, egészségügyi lehetőséghez, amit ma az élet egyáltalában produkálni tud. Már más alkalommal beszéltem arról, hogy a főváros és az állam nemcsak hogy nem támogatják a környéket, hanem ameny* nyire lehet, kiszívják az életerejét. így történik például a kereseti adóval kapcsolatban is, amelyet a környéken lakók fizetnek, de nem a lakóhelyükön illetékes hatóságoknak, hanem a fővárosnak, tudniillik akkor, ha a fővárosban dolgoznak. Ez kétmillió pengőnyi kiesés a környék költségvetésében. Ebből a kétmillióból sok kilométernyi utat lehetett volna rendbehozni, sok egészségügyi intézményt lehetett volna létrehozni és a főváros sokszáz anilliós budgetje nem érezte volna meg ezt a hiányt, ellenben a környék hallatlanul, ezt hallatlanul megérzi. (Bródy Ernő: Nem lehet mindent Budapesttől várni!) Van szegénység és van még nagyobb szegénység. (Bródy Ernő: Budapesten éppen elég nagy szegénység van! Nagyon jól tetszik tudni!) Lehet, hogy a főváros szegény, de bizonyos, hogy a környék még szegényebb, (Bródy Ernő: Nem tudom!) tehát a sorrend megállapításánál azt kell figyelembe venni, hogy melyik szegényebb és különösen, ha a jogszerűség is a mellett szól, hogy ezek a keresetiadótételek oda folyjanak be, akkor ezeket oda kellene befizetni. Egy dúsabb, gazdagabb rokon mégis csak inkább tud magán segíteni, mint egy nagyon szegény rokon, (Bródy Ernő: Nagyon jól tudja a képviselő úr, hogy Budapesten 700.000 ember lakik egyszobás lakásban!) már pedig a környék igazán a legszegényebb irokonok közé tartozik és valóban rászorulna arra, hogy a főváros és az állam együttesen támogassák (Bródy Ernő: Tessék csak az államhoz fordulni!) és segítsék abban, hogy legalább megközelítően létrehozza a kultúrának azt a színvonalát, amely a fővárosban van, hogy ne legyen olyan hallatlanul nagy az eltérés, mint amilyen ma mutatkozik. Lehetne beszélni — ez ugyan nem tartozik a belügyi kormányzat körébe, de már számtalanszor rámutattam erre —arról a mostoha kezelésről, amelyben a környék városai és^ falvai részesülnek. Mindenféle tekintetben hátrányban vannak, így például közlekedés szempontjából. A postai díjszabás szempontjából a kultúrvil ágban általános az a szokás, hoigy 50—60 kilométeres körzetben a főváros bekapcsolja a maga életébe a környéket. Nálunk ez nincs meg. Itt a posta 30 kilométeres körzetet vesz alapul. Néhány várost és községet már bekapcsolt a telefonhálózatba, de a mellette lévő községbe már interurbán kell beszélni. Igen érdekes például, hogy Pestszentlőrincről Budapestre és megfordítva, interurbán alapon kell telefonálni. Nem nevetséges az, hogy egy olyan helyre, ahová villamoson ki lehet jutni egy félóra alatt, interurbán alapon kell telefonálni'? így van ez az egész vonalon. A múltkor volt egy postaértekezlet. Pesterzsébeten az violt a panasz, hogy a posta nem' kézbesíti ki a csomagokat. Nem tudtak megoldást találni, mert a posta azt mondta, hogy nincs út, a város pedig azt mondta, hogy nem tudja kiépíteni az utat. Szóval, a legteljesebb elhanyagoltság mutatkozik ezen a téren. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Propper Sándor: T. Ház! Sajnos, nincs időm a kérdésnél tovább időzni, mert nem akarok meghosszabbítást kérni. Arra akarom kérni a mélyen t. kormányzatot, legyen gondja a főváros közvetlen környékére, amely így Össze van nőve a fővárossal és amelyet a külföldi nemzetközi statisztika már hozzácsatolt a fővároshoz. Nem vfitem fel Nagy-Budapest eszméjét, elleniben arra kérem a kormányzatot, hogy amennyire lehetséges, közlekedési, közegészségügyi és kulturális szempontból segítse a szegény vonagló környéket valamivel közelebb a fővárosihoz, nemcsak területileg, érzelmileg, eszmeileg és roikonilag, hanem intézményileg is. A jelentést egyébként, miután a 'kormány iránt nem viseltetem bizalommal, nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyi államtitkár úr kíván nyilatkozni. Mikecz Ödön belügyi államtitkár: T. Ház! A szóbanforgó jelentés, amelyet a Ház igen behatóan tárgyalt a tegnapi és a mai nap folyamán, egy nieghozott törvény alapján megtett intézkedésekről szóló beszámolás, Kétségtelen, hogy a főváros szanálásának kérdése gyakorlati kérdés volt. A törvény, amelynek alapján a főpolgármester megtette a maga kivételes jogköréiben azokat az intézkedéseket, amelyekről a ^belügyminiszter úr jelentése beszámol, azt célozta, hogy a [székesfőváros háztartása rendbehozassék olyanformán, hogy a kiadások a bevétellel arányba kerüljenek és így eltűnjék az a deficit, amely éveken keresztül a székesfőváros költségvetésében mutatkozott. t Kétségtelen és ebben teljesen osztozom Bródy Ernő t. képviselőtársam megállapításában, hogy ezt a törvényt a mostani belügyminiszter úr elődje hajtotta végre, nincs azonban semmi indoka sem annak, hogy az erről előterjesztett jelentést a mostani belügyminiszter úr ne tegye magáévá. Magáévá teheti annál is inkább, mert ez a jelentés konkrét