Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

76 Az országgyűlés képviselőházának lekedési ügyosztállyal is foglalkozzam. Azt hiszem, koncedálja a mélyen t. képviselő úr, hogy ez kizárólagosan műszaki probléma. Éppen a tegnapi nap folyamán állapították meg, hogy milyen a helyzet ott, ahova a legnagyobb közlekedési üzemek, a Bszkrt. az autóbuszüzem, tartoznak. A főváros törvényhatóságában számtalanszor hallottuk, hogy a rossz közlekedés oka a rossz műszaki felépítés, mert egy kocsit Budapest székesfővárosban — nem úgy javítanak meg, mint külföldön, modernül — hogy a kocsit beviszik a műhelybe, hidraulikus emelővel megemelik, kiveszik belőle a motort, másikat tesznek bele, és a kocsi már is fut ki, mint ahogy a Marta-taxi is csinálja a javítást, — ihanem kiszerelik a motort és elviszik egy másik műhelybe, a kocsit pedig egy harmadik remiszbe és akkor elindul az adminisztrálás, keresik az alkatrészeket és a kocsi 2—3 hétig ott vesztegel, a helvett, hogy négy csavarral leszednék azt a beépített, praktikusan beszerelt motort és újat tennének helyébe. Itt vannak, itt kezdődnek a hibák, nem a kisszakasznál, meg a hosszú és rövid távoknál. A hibák az egységes műszaki vezetés hiányánál kezdődnek. Méltóztassanak a főváros törvényhatóságában végre egységes műszaki vezetést kreálni; akkor meg méltóztatnak látni, hogy egészen máskép fognak funkcionálni ezek a dolgok, mint ahogyan eddig funkcionáltak. Én nem értem azt, hogy ha a magánvállalatokat. — külföldön is, ahol 40—50.000 embert is foglalkoztat egyik-másik vállalat, vezetheti egy mérnök, miért éppen csak Budapest székesfővárosában nem vezethet el egy ügyosz; tályt egy mérnök és nem lehet egy műszaki alpolgármester, akinek a kezébe összefutna a műszaki igazgatás minden szála. Itt van azután a Köztisztasági Hivatal ügye. Az egész világon jórészt az útépítési ügyosztályhoz tartozik az ilyen intézmény, mert hiszen az utakat tisztogatja, nálunk azonban, hogy a főváros konzekvens maradjon inkonzekvenciájában, a temető- és kórházügyekhez tartozik a Köztisztasági Hivatal. Kell ezt bővebben kommentálnom, kell ehhez valamit hozzáfűznöm? Azt hiszem, nem! Most említek meg egy tréfás ügyosztályt. Ez már ma, a technika mai állapota mellett, amikor 5—6 emeletes épületek vannak... (Bródy Ernő: A kormány nevezte ki a tűzoltófőparancsnokot!) Én nem arról beszélek. (Bródy Ernő: Arról tessék beszélni!) Arról is fogok beszélni! (Bródy Ernő: Arról tessék beszélni, amit a kormány tesz!) Amikor ez kizárólag és elsőrangúlag műszaki probléma, akkor azt látom, hogy a művészeti ügyosztályhoz tartozik. Hogy itt szintén konzekvens maradjon a főváros a maga logikátlanságában, előbb tényleg az építési osztályhoz tartozott ez a kérdés, de kivették az építési osztályból és odatették a művészeti osztályba. Ahol tényleg művész- és építészemberek kellenek, imint a temetőügyben, ahol — külföldön egész művészi kultuszt csinálnak ebből — tényleg művészek és építészek juthatnának kenyérhez, a temetőügy nálunk, sajnos, a közegészségügyi ügyosztályhoz tartozik, már pedig ezen a téren tényleg művész- és építészemberetket lehetne foglalkoztatni. Mélyen t. Ház! Méltóztassék elhinni, hogy itt van az anomáliák és a bajok gyökere, itt kell elkezdeni azt a bizonyos szanálást, azt a bizonyos státusrendezést és a státusrendezésből eiredő hibák javítását. Itt vannak azután a főváros bérházai. Ebben a tekintetben már csak igazán racionáÜ95. ülése 1987 március 5-én, pénteken. san lehetne gazdálkodni. Egy bérház már csak műszaki probléma! Az már csak műszaki probléma, hogy mit kell javítani, mikor kell a csöveket átszerelni, mikor kell festetni és mikor kell a cserepeket vagy a fedélszéket javítani! Mégis az történik, hogy a fővárosi házak gondnokolását mérnök a fővárostól soha el nem nyeri, hanem — amint a főváros jelentéseiből olvasom — elsősorban is segédhivatali, számvevőségi tisztviselőknek és kisebb rangban lévő jogi képesítésű tisztviselőknek adják át külön díjazás ellenében ezeket ' a gondnokolásokat. Mi itt áHandóan munkaalkalmak teremtéséről beszélünk, mi itt arról beszélünk, hogy a most kikerülő fiatalságnak, legalább valamilyen módon nyúljunk a hóna alá. Én enneik a fiatalságnak nevében mutatok rá arra, hogy ha nem is sok az, amit egy-egy ilyen gondnok! külön fizetésképpen kap, de éppen elég lenne ahhoz, hogy egy-egy fiatal építésznek az életbeindulásához valamilyen alapot nyújtson. Elsősorban ezeket a dolgokat kellene ia szanálással kapcsolatban minden politikától mentesen megreformálni. Ezek az én tiszteletteljes kéréseim, amelyeket itt a Ház és a kormányzat elé terjesztek. A iműszaki igazgatás szakszerű átszervezését kérjük mi, nevezetesen elsősoriban a műszaki alpolgármesterséget, s ezzel kapcsolatosan a műszaki alpolgármesteri hivatal felállítását, s ennek ^a különböző hivatalok szelektív úton való alárendelését. Ez semmi különösebb megerőltetésbe még költségvetési vonatkozásban sem kerül. Hogy azután bizonyos átcsoportosítás is^ kell, hogy üzemi, ipari, közlekedési és egynémely más ügyosztályokat idecsatoljanak és ne a jogi képesítésű alpolgármester .hatásköre és hivatala alá tartozzanak, az természetszerű dolog. Azokat az ügyosztályokat pedig, ahol a munka felduzzadt, mert összehalmozták a műszaki problémákat, — mint ez^a második ügyosztálynál történt — válaszszák ketté: legyen egy útépítési ügyosztály és legyen egy csatornázási ügyosztály vagy legyen az egyik része építési, a másik pedig — ahogy egyik beszédében éppen Petrovácz igen t- képviselőtársaim ajánlotta — gépészeti. Oszszák ezeket szét a maguk fakultása szerint. Hogy milyen ez a (műszaki szainálals', ez a státusrendezés a főváros törvényhatóságában, illetve a fővárosi szanálásálban, azt legyen szabad a következő példával dokumentálnom. Ha a mérnöki munkaterületet a műszaki igazgatás keretén belül 100 százaléknak veszem, akkor azt látom, hogy dbiből a 100 százalékos mérnöki munkaterületíből — ha grafikusan felrajzolom — 60 százalék esik a tervezésre és a művezetésre, 35 százalék esik a közvetlen igazgatásra és a maradék 5 százalék tulajdonképpen az az adminisztrációs tevékenység, amely ezen a mérnöki területen belül folyik. Már most mi történik? Az egyik oldalon van mondjuk körülbelül 200—250 tisztviselő, a másik oldalon erre az 5 százalékra 3—4 tisztviselő esik. Nem azt csinálták, hogy ezt a 60 vagy 35 százalékot vették volna revízió alá, szanálták, racionalizálták volna, ihanem ráfeküdtek erre az 5 százalékra, itt delifberáltak, tanácskoztak, hogy mutatóikönywel vagy mutatókönyv nélkül dolgozzanak-e; megalakultak a pártok, mint a homousion — homoiusion idején, — (Elnök csenget.) — irögtön ibefejezem — s a végén, a nagy vajúdás eredménye lett egy kis egér: minden maradt úgy, ahogy volt, legfeljeblb erről az 5 százalékos területről egy embert elhelyeztek máshová. (Petrovácz Gyula közbeszól.)