Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 1937 március 5-én, pénteken, 75 kesf óvárosnál? Az előtt, hogy megint a belügyminiszter úrnál kell instanciáznia, Megint lesz egy probléma, amely a közgyűlés elé kerül, onnan megy a minisztériumba az illetékes miniszterhez, esetleg ide kerül a Ház elé s megint hosszú évekre elodázódik az egész kérdés, hacsak most nem veszi kezébe a belügyi kormányzat az ügyet és erélyesen nem lép fel a főváros vezetőségével szemben. T. Ház! Nézzük meg közelebbről és számszerűleg, hogyan fest ez a műszaki státus a székesfővárosnál. 40-OOO-nél több munkáskéz tartozik műszaki vezetés alá, egész műszaki hadsereg, amelyet 3000 tisztviselő vezet. 3000 személyből álló tisztviselői kar sorsáról van tehát szó s az ő sorsuk, javítását kérném a belügyi kormányzattól. Azt hiszem, nem irreleváns, — amint már az előbb mondottam — hogy ez a 40.000 ember milyen vezetés alatt áll, hogy egységes, átgondolt műszaki vezetés alatt történik-e a műszaki problémák megoldása vagy úgy, mint eddig volt? Ha akár a békeállapotokat veszem, akár — Isten ments' — egyéb állapotokat tételezek fel, feltétlenül okos dolog, ha ezeket az embereket, akik egynemű és egy vonatkozású munkát végeznek, egységes vezetés alá helyezzük. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. vitéz Martsekényi Imre: Tisztelettel kérek egy negyedórai meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. (Propper Sándor: Megadjuk! Időmilliomosok vagyunk!) vitéz Martsekényi Imre: Azt szokták erre mondani, különösen a főváros idősebb vezető urai, hogy nincs énnek az állásnak, a székesfőváros műszaki alpolgármesteri állásának a betöltésére alkalmas egyéniség. Azt hiszem, kár nekem e tekintetben argumentálnom akkor, amikor az egész világon elismerik a magyar mérnöki kar kiválóságát. Erre csak azt mondhatom: csak sértő szándékkal lehet azt mondani a magyar mérnöktársadalomról, hogy nem akadna Budapest székesfőváros tisztviselői között egy erre az állásra alkalmas mórnöikember vágy ha ott nem akad, hogy nem volna a magyar mérnöktársadalomban egy erre képesített olyan magyar mérnök, aki Budapest székesfőváros műszaki alpolgármesteri állására alkalmas volna. Távol áll tőlem, hogy a jegi diplománál csak egy jottányival is többre tartsam a mérnöki diplomát, de szerintem lebecsülés, degradálás az, ha olyan urak, akik talán nem mérnöki diplomával rendelkeznek, a mérnöki diplomához kötött állások betöltésénél deklasszifikálnak és a mérnöki diplomát nem tartják legalább is egyenrangúnak a jogi képesítéssel. A magyar mérnöktársadalom nevében itt az ország nagy nyilvánossága előtt kell hogy visszautasítsam mindazokat a vádakat és megállapításokat, amelyek egynémely urak véleménye szerint abban kulminálták, hogy a magyar mérnöktársadalomban nincs alkalmas ember, aki ezt a magas és illusztris műszaki pozíciót — a fővárosnál a műszaki alpolgármésterséget — betölthetne. Ezt a magam és a mérnöki kamarában tömörült mérnöktársaim nevében a legkategórikusabban visszautasítom. (Mózes* Sándor: Helyes!) T. Ház! Mivel ez a műszaki alpolgármesterség csak koronája, teteje az egész főváros műszaki adminisztrációjának, méltóztassanak megengedni, hogy pár mondattal rá/mutassak ezzel kapcsolatban egyéb más szervezeti kérdésekre is. Nevezetesen megemlítem itt a főváros anyagbeszerző üzemét, amely több mint 4 millió budget-vel dolgozik évente. Ez tehát nem egészen semmitmondó kis üzemecske és ha felolvasóim a tartalomjegyzékből a mélyen t. Képviselőháznak, hogy melyek azok az anyagok, amelyeknek beszerzésével ez az üzem foglalkozik, akkor azt méltóztatnak látni, hogy tulajdonképpen az egész magyar ipar területét fel' öleli, mert mérnöki műszereiket, mérnöki eszközöket, rúdvasat, gömbvasat, sodronyfonalakat, lemezeket, huzalokat, fémeket, acél- és kovácsanyagokat, lakatos anyagokat, faipari cikkeket, villamossági szerelési cikkeket, stb. vesz át és minősít ez az üzem. Ne méltóztassék gúnynak venni részemről, ha kijelentem, hogy ebben a kizárólagosan műszaki anyagokkal foglalkozó üzemiben mindezideig csak egyetlenegyszer, ak1 kor is csak rövid ideig és akikor is csak ideiglenes^ alkalmazásban volt egy technikus képzettségű ember — de az sem volt diplomás — és sem utána, sem előtte technikus-ember ebben az üzemiben vezető pozícióban alkalmazásban nem volt. Nem tudom, ne merjem-e feltenni azt a kérdést, nem lelkiismeretlenség-e a főváros vezetői részéről az, (Mózes Sándor: Határozottan az! Meg lehet állapítani, hogy az!) hogy amikor műszaki anyagokat kezelnek és vesznek át, amiktar keserves adófilléreinken veszik meg ezeket az, anyagokat, hozzá nem értő emberek kvalifikálják ós mondják meg, hogy azok az anyagok jók-e és a célnak megfelelők-e? Kérdem: vájjon ez nem felelőtlenség-e a főváros közönségével szemben? Vegyük most az üzemi ügyosztályt. Az üzemi ügyosztályhoz tartozik a fővárosnak, jobban mondva az országnak legnagyobb energiaszolgáltató telepei közül a víz-, a gáz-, a villanyüzem és egyéb üzemek. A laikus ember azt hinné, hogy ennek élén valószínűleg mérnökember áll, vagy legalábbis műszaki képesítésű ember. Nagy tévedés! Sem az egyes ütemek élén, sem pedig az üzemeket vezető műszaki osztály élén nem áll mérnöki és műszaki képesítésű ember. (Bródy Ernő: A vízműveknél igen! Papp Ferenc ezredes úr!) Az az egyedüli kivétel, őt is katonáéktól kellett elhoznia a fővárosnak, mert a főváros nem nevelt magának, (Bródy Ernő: De mérnök! És ott volt Kailinger, a világ legelső mérnöke!) Igen, az is ott volt! Ez az egyetlen kivétel. (Bródy Ernő: Ez már a második! Kailinger Mihály híres, világhírű mérnök volt a vízművek igazgatója!) Ez az egyetlenegy eset; ez kivétel. (Bródy Ernő: Ez már a második eset!) Ö sem a státusból került oda, hanem kénytelenek voltak a kikötőépítési kormánybiztosságtól áthozni, (Bródy Ernő: De mérnök volt!) mert nem is álmodhatott egy Budapest székesfővárosi státusban lévő mérnökember arról, hogy valaha ilyen díszes pozícióba juthasson. (Bródy Ernő: Magyarországon csak Budapesten van mérnök-tanácsnok!) Tessék vidéken mutatni egyetlenegyet!) Még rosszabb, mélyen t képviselő úr. Még a járási mérnököket is forszírozták az urak a túlsó oldalról; amikor a városrendezési javaslatot tárgyaljuk, éppen az urak hangoztatták, hogy ki kell terjeszteni a mérnöki szolgálatot az egész országra, egészen a községekig. (Bródy Ernő: ÍTgy van!) Ne méltóztassék tehát most ép az ellenkezőjét mondani. (Bródy Ernő: Budapesten rendben vagyunk!) Ez egyébként még jobban az én igazam mellett bizonyít, mélyen t. képviselő úr. * Méltóztassék megengedni, hogy most a köz-