Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Áz országgyűlés képviselőházának Az angliai helyzetet nem is kell részletesen ismertetni. Az igaz, hogy egyes szimptómák külföldön is arra vallanak, hogy ez a konjunktúra bizonyos vonatkozásaiban egy nagy kérdőjelet rejt maga mögött. A legutóbbi angol fegyverkezési kölcsönt, amely^ 100 millió font lett volna, csak 20 millió erejéig'jegyezték, 20 milliót jegyzett 'az az angol pénzpiac, amely máskor 100 milliókat nyugodtan bocsátott a kormány rendelkezésére. Ezzel szemben a kis államok, így a skandináv államok konjunktúrája és gazdasági helyzete szinte százszázalékosan igazolni látszik 'azt, hogy ezekben az államok.ban a 'konjunktúra alakulása ezidőszerint szinte a tetőpontján van. Mi a magyar helyzet? Magyarországon konjunktúra úgyszólván egyedül a nagyiparban mutatkozik. Növekedett Magyarország szénfogyasztása , és termelése 20 százalékkal növekedett a gyáripar termelése, annyira, hogy a gyáripari termelés ma már nemcsak eléri az 1929-es évek színvonalát, hanem ezt még meg is haladja 30 százalékkal. Mi az oka mégis annak, hogy magában az ipari munkásság köréiben ennek a*konjunktúrának hatását nem érzik? Az oka az, hogy a racionalizálás következtében magában a gyáriparban is az alkalmazott munkások száma még távolról sem érte el azt a számot, amely a válság előtti konjunk-' túra idejében megvolt. (Mojzcs János: Ez a' refrén!) A társadalombiztosítási statisztika' ;adatai szerint 1929-ben a társadalombiztosításiban részesültek száma 670.000-et tett ki. 1932/33-ban ez a szám 420.000-re csökkent és 1937 eleién ez a szám mén: mindig csaV 620.000-re emelkedett, tehát a válság mélypontjával szemhen kétségtelenül erőteljes javulást mutat, de a 670.000-e.s válság előtti számmal szemben még mindig 50.000 ember hiányzik a munka hadseregéből és a munka menetéből. Ámde az ország népességének szaporodása folytán időközben a munkások száma még szaporodott is, tehát a munka hadseregéből hiányzók száma százezer embert is kitesz s ez a százezer ember minden látszólagos konjunktúra ellenére is hiányzik a termelés menetéből, hiányzik a keresőik sorából, szaporítja azok számát, akik még a mai — konjunktúrának híresztelt — látszatkonjunktúrában is bizony nélkülözéssel, munkanélküliséggel küzdenek. Hasonlóképpen nem látszik ennek a konjunktúrának úgyszólván semmi nyoma a kisiparosok körében sem. A polgárság vásárlóképessége, a fixfizetésű kisemberek jövedelme nem emelkedett és mert ezek jövedelme, vásárlóképessége nem emelkedett, változatlanul mindig rossz a kisiparosoknak a helyzete is. T. Ház! Ha most azokat az utakat keresem, amelyek a külföldi országokban egy átható konjunktúra megindítására vezettek, míg ezzel szemben Magyarországon csak ilyen látszatkonjunktúra indult meg, ennek a különbségnek okát abban találom, hogy a külföldi államok annakidején világosan — szinte tudományos módszerességgel — megállapították hogy az akkori válságnak mik az okai. Ezeket az okokat pedig abban találták, hogy a nyerstermények és ezek között a mezőgazdasági termények árszínvonala hihetetlenül mély pontra szállott le és a mezőgazdasági terményeknek ezen a leszakadt árszínvonalán keresztül csökkent az országok fogyasztóképessége. Ez ' a csökkent fogyasztóképesség természetesen viszszahatott az ipari termelésre és előidézője lett >£. ülése 1937, május 5-én, szerdai 567 annak a hihetetlen válságnak, amelynek tanúi voltunk. De ebből a megállapításból ezek a nyugati államok levonták azt a konzekvenciát is, hogy ha ez volt a krízis megindítója, akkor ezen a ponton is kell keresni a krízis megszüntetését. Gustav Cassel svéd professzor a maga könyvében megindokolja ezt az álláspontját; a skandináv országok éppen az ő tanácsa folytán helyezkedtek annakidején arra az álláspontra, hogy a mezőgazdasági árnívó felemelésén, illetőleg megfelelő vaiutáris intézkedéseken keresztül keresik azt az eszközt, amelyen át ebből a válságból kilábolhatnak. Meg is történt, az eredmény nem is maradt el. igaz az is, hogy Önmagában a vaiutáris intézkedések nem voltak elegendők ezekben az országokoan sem, a vaiutáris intézkedésekhez eigy aktív konjunktúrapolitika is járult. Ez az aktív konjunktúrapolitika pedig abban nyilvánult meg, hogy az. államok hitelük teljes felhasználásával és megfeszítésével törekedtek munkaalkalmak teremtésére és ezeken keresztül a munkanélküliség megszüntetésére, törekedtek a fogyasztóképesség és vásárlóképesség emelésére. Ezt el is érték és ezen keresztül, részben á vaiutáris intézkedéseik révén, részben az aktív konjunktúrapolitika folytán érték el azokat az eredményeket, amelyeknek tanúi vagyunk. Magyarországon ebben a tekintetben nem sok történt. Valutapolitikánk az első években egy úgynevezett rugalmas, támogató álláspontra helyezkedett. Azt értem ezalatt, hogy az exportot nem rendszeres, egységesített feláron, hanem esetrőlesetre támogatták aszerint, amint ez az egyes cikkeknél szükségesnek látszott. Ennek a magyar valutapolitikának hatása a magyar mezőgazdaságra óriási veszteséget jelent. Egy kimutatás van nálam, amelyből kitűnik, hogy a mezőgazdasági termékek kivitelének értéke mi volt ezekben az években 1931-től 1936-ig. 1931/32-ben a mezőgazdasági termékek kivitelének értéke 324'2 millió pengő volt, 1932/33-ban 239*9 millió pengő, 1933/34-ben 321"7 millió pengő, 1934/35-ben 317'5 millió pengő, 1935/36-ban 369'4 millió pengő. Az öt esztendőben együttvéve 1572*7 millió pengő volt mezőgazdasági terményeink kivitelének értéke. Számításokat végeztem arravonatkozólag is, hogy ezekben a mezőgazdasági kiviteli értékekben mennyi volt az, ami a pengő aranyértékelésének felelt meg és mennyi volt az, ami a tökéletlenül érvényesített felárrendszer folytán állt elő, illetőleg az állami exporttámogatás révén. Megállapítom azt, hogy részbeni felár, résziben az állami exporttámogatás értéke ezekben az években átlag a következő volt. Az 1931/32. gazdasági évben 9%, 1932/33-ban 17%, 1933/34-ben 22%, 1934?35-ben 35%, 1935/36-ban 39 százalék. Ezzel szemben ha a Magyar Nemzeti Bank, illetőleg a magyar kormány a maga valutapolitikájában akceptálta volna azt az utat, amelyet a külföldi példák mutatnak és alkalmazkodott volna a font sterling árfolyamához, ahhoz az árfolyamhoz, amely a krízis előtti időben a pengő és a sterling között volt, akkor ezeknek a feláraknak 1931/32-ben 25%-nak. 1932/33ban 43%-nak, 1933/34-ben 51%-nak, 1934/35-ben 64%-nak és az 1935/36. gazdasági évben 66'6%nak kellett volna lenniök. Ha az utóbbi felárak mellett számítom exportunk értékét, akkor