Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

546 Az országgyűlés képviselőházának akkor a kormánynak kötelessége visszaszorítani ezt az agitációt a reália keretek közé. De ilyen gazdasági viszonyok között, egy erőitől megfosztott országban a társadalmat ilyen beállításokkal izgaitni hagyna, ez nem reformpolitika, ez a lázítás politikája. (Ügy van! a baloldalon.) Amikor I. Károly, a Cromwell által kivégeztett angol király megírta levelét a walesi 'herceghez, levelében ezt írta: azt tapasztaltam életemben, hogy a lázítás ördöge sokszor jelentkezett a reformáció angyalának képében. En is azt mondom, reformáljunk, keressük a szociális igazsághoz vezető utakat, tárjuk fel a teendőket, maradjunk meg azonban mindig a reform területén és ne menjünk át a lázítás területére. Ha pedig olyan diagnózisokat állapítunk meg, amely diagnózisokkal szemben nem tudunk orvosságot nyújtani, ha olyan tényeket állapítunk meg, amelyek nem felelnek meg mindenben a valóságnak, amelyek a képnek csak egyik oldalát mutatják, akkor nem reformpolitikát csinálunk, akkor lazítást és lázadást csinálunk. (Haám Artúr: A legjobban lázítanak a lapok! Ha meglesz a sajtóreform, nem lesz lázítás!) Sajnos, ezzel a kérdéssel sem tudok tovább foglalkozni, mert a rendelkezésemre álló idő lejárt. Azzal végzem, hogy megismétlem azt a felhívást, amelyet a miniszterelnök úrhoz bemutatkozása alkalmából intéztem. Akkor azt kértem a miniszterelnök úrtól, hogy ne hagyja egy kis csoport suttogása által elnémítani az i grazi közvéleményt. A miniszterelnök úr azóta bizonyára sokat tapasztalt és azt hiszem, hogy tapasztalatai között ott fog állani az is, hoarv ennek a nemzetnek igazi közvéleménye, saját pártja is óriási többségiben békét, nyugalmat, komoly munkát kíván és akar. (Mozgás u Jobboldalon. — Kajniss Ferenc: Mondják meg, hogy kit akarnak kiszorítani!) Megmondom, és '"zel végzem beszédemet. (Halljuk! a közéven.) Ha a miniszterelnök úr súlyt helyez arra, íhogy mindnyájunk által tisztelt személye és tisztelt intenciói érvényesüljenek, akkor el kell hárítania egy olyan nyomában járó félreértést, amely pártjának egyes tagjai részéről folytatott agitációnak eredménye; {Ügy van! Ügy van! a bal-és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Kik azok? Halljuk!) akkor az igen t. miniszterelnök úrnak meg kell nyernie az egész ország támogatását (Gr. Festetics Dmnrmkos: Hála Istennek, meg is van!) és el kell löknie magától azok támogatását, akik a parlamentarizmus ellen beszélnek, de kéoviselők akarnak lenni. (Ügy van! Ügy van! Tava a bal- és a szélsobalóldalon. — Zaj a jobboldalon é$ 'a középen. — Felkiáltások: Kik azok?) akik a demokrácia ellen szavalnak, de a tömegeket a legalacsonyabb indulatokkal akarják megnyerni a maguk népszerűsége számára. (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon és a középen.) akik a liberalizmus ellen szónokolnak, de saiátuiaeTik T*észér,o a törvények elleni izgatás tekintetében korlátlan szabadságot akarnak, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsobalóldalon. — r

ó0 <a jobboldalon. — Horváth Zoltán: Jelentkeznek már!) akik a kapitalizmus ellen szónokolnak rl

e féltve őrzik a maguk munka nélkül, a legjobb esetben örökséggel szerzett »kapitál«jukat és irigykedő szemmel néznek mások munka által előállított tőkéjére. (Elénk helveslés, éljenzés és taps u bal- és a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik. — Mozgás és zaj a jobboldalon és a, középen.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. 208, ülése 1937. május 5-én, szerdán. Darányi Kálinán miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém az 1929 : XVII. te. 22. §-a értelmében a m. kir, kormány 1935. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentést és statisztikai

1 évkönyvet benyújtani. Kérem annak a Ház) tagjai között való .szétosztását. (Helyeslés a! jobboldalon és a [középen.) Elnök: A miniszterelnök úr .benyújtott jelentésének a Ház tagjai között való szétosztása iránt intézkedni fogok. Szólásra következik Ángyán Béla képviselő úr. Ángyán Béla: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Eassay Károly t. barátom általános' szempontból bírálta a költségvetést, idézvén a

1 pénzügyminiszter úr által idézett gladstonei

1 elvet és azt állította, hogy ezzel az elvvel az

1 előttünk fekvő költségvetés semmiféle ossz-' hangba nem hozható, sőt íbizonyos tekintetben azzal ellentétben is van. Bár helyeselte az egyes kiragadott címekben foglalt célkitűzéseket, kifogásolta azt, hogy a rendeltetésre szánt összegek •mikénti felhasználása tekintetében az országgyűlésnek semmiféle ellenőrzési jog nem

1 adatik meg. Azt mondotta, hogy ilyen körülmények között nem is lehet megállapítani, hogy az egyes címekben foglalt célokra beállított összegek valójában hogyan és miként fognak felhasználtatni. Azt hiszem, hogy el-' tekintve attól, hogy ez bizonyos fokig bizalmi kérdés, a zárszámadások, amelyeket évek óta

1 a kellő időben nyújtottak be, az egyes rovatoknak rendelkezésiére bocsátott pénzösszegek mikénti felhasználása tekintetében teljes és ki-' merítő ellenőrzési jogot biztosítanak. Továbbmenőleg azonban azt hiszem, hogy addig, míg bizonyos elvi kérdések és legfőkép azok a feladatok, amelyek a modern államban az álla-' mot a gazdasági élettel szemben megilletik,

1 vagy amelyek az államot a gazdasági élettel szemben kötelezik, maradék nélkül nem tisztáztatnak, egyetlenegy kormány sem fog tudni olyan költségvetést a Ház elé terjeszteni, amely' ebből a szempontból kritika tárgyává ne volna tehető. Rassay t. képviselőtársam jelszavakról tett említést. Igaza van, a világválság kirobbanásának időpontjától kezdve, körülbelül 1931 utoljától, 1932 végétől kezdve, amikor a válság elérte a mélypontját, jelszavaktól hangos a magyar közélet. Hallunk itt a kapitalizmus válságáról s hallunk világnézeti harcokról. Közbevetőleg meg^ kell említenem, hogy nem osztom Rassay t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy ő csak egyetlenegy világnézeti különbségről tud, ez pedig a szegénynek a szegényebbel, vagy a gazdagabbnak a gazdagabbal szemben való világnézeti álláspontja. (Antal István: Ez Marx álláspontja volt! — Kassay Károly: Dehogy volt! Fogalma sincs, hogy mi a 'történelmi materializmus, ha ilyeneket mond! — Antal István: A történelem osztályharcokból áll! Ezt mondja Marx!) En ismerek egy más világnézeti különbséget is, ez pedig az a világnézet, amely tagadja a családot, tagadja az egyházat, tagadja a vallást, tagadja a magántulajdont. Ismerem a keresztény erkölcs ellentétét a ibolsövizmussal szemben, úgyhogy ha világnézetről beszélünk, akkor azt hiszem, hogy a -példák során elsősorban ezt a példát lehet felihozni. Hallunk azonban más fogalmakról beszélni, hallunk az úgynevezett irányított gazdálkodás-