Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az ,orszaggyűlés képviselőházának 208. ülése 1987. május 5-én, szerdán. 547 ról, hallunk az egykézrendszerről, hallunk a kapitalizmus válságáról, azonban — és itt osztozom az ő nézetében — ezek mögött a jelszavak mögött rendszerint nem sorakozik fel eszmei fegyvertár, rendszerint tényleg csak pusztán jelszavak, amelyek azáltal is megerősítést nyernek, f hogy a gazdasági élet kompetens tvezetői részéről is hallunk olyan kijelentéseket, amely szerint az egész világgazdasági rend átalakulási folyamatban van. Hogy ez az átalakulási folyamat miiben nyilvánul meg és hová tendál, erre nézve kielégítő felvilágosítást e kompetens faktorok részéről nem hallottunk. Ez a megállapításom csak azt akarja mondani, hogy ilyen komoly helyről jött megállapítások a nélkül, hogy kellő magyarázatok fűződnének hozzájuk, a jelszavak szempontjából kétségtelenül stimuláló hatással bírnak. (Rassay Károly: Igaz! Egyetértünk!) En tehát szeretném egyszer ezeket a jelszavakat kicsit a maguk mezítelenségére levetkőztetni és kicsit megvizsgálni azt, hogy az egész világgazdasági rendnek ez az átalakulási folyamata, amelyről lépten-nyomon hallunk, tulajdonképpen miben áll és — a nélkül, 'hogy jóslásokba kívánnék bocsátkozni — merre mutat ennek a világgazdasági átalakulásnak fejlődési vonala. Hogy erre a témára rátérhessek, előre kell bocsátanom azt, hogy távol akarom tartani fejtegetéseimtől mindazt, amibe bármiféle politikai tendencia belemagyarázható volna és nem is akarok speciálisan a magyar viszonyokról beszélni, hanem általában arról, hogy mindazok az államok, amelyeknek gazdasági berendezése a kapitalizmus elvi alapjain áll, a mai viszonyok között tulajdonképpen milyen rendszerben élnek. Ml volt a kapitalista gazdasási rend eszmei tartalma? Tulajdonképpen három fogalmon épült az fel. A szabad verseny fogalmán, melyet nem kell bővebben magyaráznom; a laisser fairé, laisser aller elve alapján, amely lényegéiben azt jelenti, hogy az állam és a magángazdaság egymástól elkülönített két érdekszféra és az államnak a magángazdasági tevékenységhez semmiféle vonatkozásban nem szabad hozzányúlnia: a harmadik elv pedig a piac helyzetét szabályozó kereslet és kínálat elveHa ennek a három fogalomnak a legutóbbi négy-öt évtizedben való átalakulását figyelemmel kísérjük, akkor a következőket látjuk. A szabad versenv kérdésénél az emberiség olyan szellemi és lelki átalakuláson ment keresztül, amely már Önmagában féket rak a szabad verseny elvének szabad érvényesülésére. Itt van néldául ». biztosítás gondolata az élet különböző esélyeivel szemben, kezdve a temetkezési biztosításokon, az aggkori, öregségi, balesetbiztosítástól egészen a munkanélküli biztosításig, lényegében mi^d a a

zabfld verseny princípiumának dlaimetrállis ellentéte. \ mai világban tehát már az emberiség leikig és szellemi átalakulása is sok területen meggátolja a szabad verseny 'elvének szabad érvényesülését. De magának a kapitalizmusnak fejlődése is féket rak a sza'bad verseny érvénvesülésére, mert mik volnának mások a kartelek, a trösztök és a konszernek, mint a szabad érvényesülés gátlói, megakadályozol, fékiei? Sőt ebből a szempontból a szövetkezetek is ebbe a kategóriába sorozhatok. De tovább megyek. Vájjon érvényesülhet-e a szabad verseny akkor, amikor nagy, mammutvállalatok keletkeznek, — akár iparvállalatok, akár hankvállaKÍ5PVISKLÖHAZI NAPLÓ. XII, latok — amelyekben a kapitalizmusnak, a szabad verseny princípiumának az az elve, amely szerint az egyéni kezdeményezésben és egyéni vállalkozásban van a gazdasági élet leghatékonyabb lendítőereje, tulajdonképpen egészen elvész, mert ezek a nagyvállalatok hivatalokká válnak, vezetőik hivatalnokokká süllyednek, ezekben a vállalatokban az egyéni kezdeményezéssel szemben a minimumra csökken a kockázat, ellenben meghatározott rendszer szerint dolgoznak. Ezek a tények minda szabad verseny érvényesülésének negációját jelentik. Most nézzük meg, hogyan állunk a laisser fairé, laisser aller elvével. Kétségtelen, hogy a kapitalizmus gyermekkorában az állam és a magángazdaság két egymástól elkülönített érdekszféra volt, az állam nem avatkozott bele a magángazdaság tevékenységi körébe. A nemzeti r államok kifejlődése rendjén azonban, amióta a nemzeti államok nem csupán vérközösséget és sorsközösséget, hanem gazdasági egységet is jelentenek, az állam feladata a gazdasági élettel szemben teljesen és tökéletesen megváltozott. Ennek teoretikus alapjai is vannak, mert még a múlt század vége felé, sőt már a 80-as években List Frigyes és más közgazdasági tudósok már felállították a zárt kereskedelmi állam fogalmát. Igaz, hogy abban az időben ez lényegében egy közgazdaságpolitikai (célt is szolgált és az angol szabadkereskedelmi teóriával szemben állították fel, de lényegében az állam feladatköreinek megváltozása már ezekben a teóriákban is ki volt fejtve. (Kenéz Béla: Kossuth Lajos is magáévá tette.) Látjuk azonkívül, hogy az állami beavatkozás a közgazdasági élet számos terén közkívánalom, hiszen ha mást nem veszek, a munkabér megállapítása, a pénzintézetek 'ellenŐrzése, a munkaidő szabályozása, ami a kapitalista rendszeriben élő olyan államokban is, mint Angliában vagy Franciaországban napnap mellett megtörténik, még a jelenlegi francia kormányt megelőző időszakban is, mind azt mutatják, hogy a kapitalizmusnak ez a második elve hallatlanul nagy átalakuláson ment át. Ha most a harmadik kérdést nézem, amely szintén egyik tartópillére volt a kapitalista rendszernek, nevezetesen a piac helyzetét szabályozó kereslet és kínálat princípiumát vizsgálom az átalakulási folyamat szempontjából, meg kell állapítanom, hogy ez is teljesen megváltozott. Azelőtt a piac helyzetét szabályozta a kereslet és a kínálat, a piac helyzete szabályozta az árakat, az árak szabályozták a munkabéreket, a munkabérek szabályozták a orofitof. Mit látunk most? A kartelek szabályozzák az árakat, az állami beavatkozás vagy a szakszervezeti beavatkozás szabályozza a munkabéreket, viszont a legutóbbi időben bekövetkezett az a közgazdasági csoda, hogy a piaci helyzet még soha olyan mélyponton nem állott, mint most. a legközelebb elmúlt időszakban, az árak és a munkabérek pedig a régi alapon maradtak. Meg kell tehát állapítanunk, hogy azok az elvek, amelyek az xígvnevezett tiszta kapitalizmus idejében dominálok voltak, teljesen átvál toztak, elváltoztak. bizonyos tekintetben anakronizmussá váltak és ma már egészen más gazdasági világrendben élünk, mint amelyben éltünk még a háborút megelőző korszakban. De éppúgy, ahogyan egy zárt gazdasági területen változtak meg ezek a fogalmak, világgazdasági viszonylatban is lényeges változáson mentek azok keresztül. Mi volt a kapi78