Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 2< dalon: Akarunk!) Afcarunk-e felelős kormányzatot? (Felkiáltások a baloldalon: Akarunk!) Hát akarunk! Akarunk-e kiépített komoly autonómiákat? (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Akarnunk!) Akarunk-e vallási és lelkiismereti szabadságot? (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon is!) Akarjuk-e a törvényelőtti egyenlőséget és a jogegyenlőséget, akarunk-e szociális és igazságos közteherviselést? (Felkiáltások a jobb- és baloldalon: Akarunk! — Haám Artúr: Ez a fontos, az igazságos közteherviselés!) Ha megegyezünk abban, hogy ezeket akarjuk, akkor önöknek megnyugvásul méltóztassék egy nagy máglyát rakni és elégetni rajta a liberalizmust, a demokráciát és a kapitalizmust, de ugyanakkor fogjuk össze és azokat az elveket, amelyeket akarunk, a gyakorlatban védjük, ibiztasítsuk és valósítsuk is meg. (Ügy van! balfelöl. — Gr. Festetics Domonkos: Ezt Kossuth Lajos mondotta száz évvel ezelőtt! — Dulin Jenő: Ezzel mindnyájan egyetértünk!) De még szegényebb £12* EL fegyvertár, amely még idáig sem jut el, amely a közélet harcait egyszerűen a világnézetek harcának szükségességével akarja igazolni. Az igen t. miniszterelnök úr azt mondotta, hogy a világnézeti harc eldőlt, Magyarország keresztény, nemzeti, erkölcsi bázison áll. (Helyeslés.) Ebben egyetértünk. De miért nem nyugosznak meg ebben az urak, miért hirdetik még mindig, hogy világnézeti harcra van szükség, hogy a világnézeti harc teljes erővel folyik? (Felkiáltások jobbfelől: dKi hirdeti? — Dulin Jenő: fövünk ós leszámolunk!«) Miért hirdetik, hogy a baloldal halálos ellensége az államnak? (Baross Endre: Nehogy megfeledkezzenek a miniszterelnök úr kijelentéséről. — Derültség a baloldalon. — Haám Artúr: Ha egyenlő teherviselés lesz, akkor rend lesz ebben az országban!) En azt hiszem: az ilyen harcmodornak egyetlen magyarázata van. Az a magyarázata, hogy akik ezt hirdetik, azoknak semmi eszmei fegyvertáruk nincs, azok nem mernek a kérdések érdeméhez hozzászólni, hanem megmaradnak felszínesen ezek mellett a gyerekcsúfolódások színvonalán álló jelszavak mellett: liberális, demokrata, világnézet, bolsevista, tiszai sta, károlyista, októbrista. Mi mindent kellett nekem megérnem, míg idáig eljutottunk! (Baross Endre: Nimolista is! — Fáhián Béla: Az is! — Dulin Jenő: Alkoholista! — Derültség. — Haám Artúr: Ha egyenlő teherviselés lesz, megszűnik mindez! — Zaj a jobbos a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: De nem is lojális ez t* harcmodor, ha ezt a kormány háta mögött ülő képviselőtársaim folytatiák. En a miniszterelnök urat itt tanuságtételre hívom fel. ö hosszú idő óta megtisztelő tárgyalásokat folvtat az ellenzék vezéreivel és egynéhány tagjával. Állítom, — és a miniszterelnök úr nem fog megcáfolni — hogy ezekben a tárgyalásokban soha más, mint a legmagasabb közszempont nem vezetett egyikünket sem, (Egy hang a jobboldalon: Naayon helyes!) hogy kerestük a miniszterelnök úrral, majdnem azt mondhatnám, a népszerűség előrefeladásával, a bázist, hogy ennek az országnak nyugalmat, rendet és további fejlődésére támaszt nyújtsunk. (Darányi Kálmán miniszterelnök igenlően int. — Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) De ha ez igaz, — és köszönöm a miniszterelnök úrnak, hogy ezt megerősíti — akkor illojális, hogy '. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 545 azok, akik a miniszterelnök úr háta mögött ülnek, ugyanekkor ide, az ellenzék felé a támadások zuhatagát intézzék, még pedig olyan formában, amely a békés, nyugodt, harmonikus munkát lehetetlenné teszi. Végre legyünk tisztában a világnézeti harc kérdésével. A világnézeti harc az államok életében és az egyesek életében ma nagyon sokszor igen egyszerű taktikai eszköz. Az államok világhatalmi törekvéseiket, az egyesek ki nem elégített ambícióikat akarják takargatni az ezzel a jelszóval hirdetett harc szükségessége tekintetében. Az biztos, hogy tudósok és filozófusok, akik keresik o viliág eredetét és célját, világnézeti különbségek közé fognak keveredni, de a gyakorlati politikában meggyőződésem szerint egy világnézeti különbség van: ez a nincsteleneknek és a vagyonosoknak a világnézeti küzdelme, a világnézeti küzdelme a szegénynek a még szegényebbel. És ez az igazi. Ha a történelem lapjait végignézzük, akkor látjuk, hogy ezer és ezer év óta ez a világnézeti különbség feszítette a társadalom kereteit, mióta a tulajdonjog fogalma gyakorlativá vált. (Antal István: Nagyon materialista felfogás!) Mi a kormány feladata ezzel a ténnyel szemben? Nem állhat oda egy oldal mellé sem. A plutokrácia és a pauperizmus, — mint Platón Államában megmondja — egyaránt a törvények megvetését jelenti. Nem álllhat oda egyik oldal mellé sem, neki a kiegyenlítő szerepét kell játszania,, neki igenis a méltányosság és az igazság elveit kell érvényesítenie ebben a feszítő világnézeti különbségben. Ehhez is az szükséges azonban, hogy végre őszintén nézzünk szembe a kérdésekkel. Nem elég azt mondani, hogy a nemzeti munka jövedelme aránytalanul oszlik meg úgy, mint ahogyan Antal István képviselőtársam is hangoztatta tegnap pontos számítás alapján, hogy a nemzet 20%-a éli fel a nemzeti jövedelem 80%-át. Nem tudom, a képviselő úr ímelyik oldalhoz sorozza magát? (Derültség a baloldalon. — Mozgás a jobboldalon.) Mert bocsánatot kérek, t. képviselő úr, ilyen megállapításokkal izgatni azt a nagy tömeget, amelynek egy szerencsétlen gazdasági évben a mindennapi ke nyerének előteremtése is probléma, akkor van jogom, ha én magam ahhoz a tömeghez tartozom. (Sulyok Dezső: Évi 16.000 pengő a szövetkezetek szövetségétől! — Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rassay Károly: Megértem azt, hogy küzdelmek, kifogások és követelések hangzanak el a kartelekkel szemben, a kapitalizmus kinövéseivel szemben, azonban itt is őszinteséget kérek és kér a társadalom is. Amíg azt látom, hogy a t. túloldalhoz közel álló egyének egész sokasága, előkelő közéleti egyének helyezkednek el ezekben a vállalatokban, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) addig nem tarthatom őszintéknek azokat a kritikákat, amelyek a túloldalról elhangzanak. (Ügy van! Úgy van! t a baloldalon.) Tessék elsősorban ebben a kérdésben becsületes, őszinte álláspontra helyezkedni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Bródy Ernő: Altruista igazgatósági tagok tantiemekkel! — Felkiáltások jobbfelől: Kik azok?- — Bródy Ernő: Vannak még!) A kormánynak pedig az a kötelessége, hogy az ilyen * elhangzott vádakkal, beállításokkal szemben ne hallgasson, hanem áliljon elő: vagy igazak ezek, s akkor ismerje el és orvosolja vagy túlzottak s