Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

544 Az országgyűlés képviselőházának Kérem í

% képviselő társamat, hogy ezt az egyetértést szíveskedjék megőrizni a továbbiakra nézve is. Olyan külpolitikai szituációban, amikor nem a háború veszélyéről beszélnek, hanem arról, hogy talán mégis elkerülhető az új világháború, olyan külpolitikai atmoszférában, amikor Lloyd^ George azt írja cikkében, hogy Európa hajóját a kedvező gazdasági konjunktúra szellője gyorsan sodorja az új háború isziklái felé és amiikor mindenütt látunk új hatalmi csoportokat kialakulni: tudnunk kell, hogy lefegyverzettségünkben, gyengeségünkben játékszerévé lehetünk a kitörő új viharnak és zivatarnak. Látjuk ezt a katasztrofális helyzetet, amelybe a magyar külpolitika az olasz és az angol ellentét miatt került. Nekünk egyformán érdekünk az olasz barátság megtartása és az angol szimpátiák megőrzése. (Ügy van! balfelől.) De óriási feladat ez a kormányra és a nemzetre egyaránt, ha a másik oldalon azt látjuk, hogy ezek az ellentétek napról-napra élesebben jelentkeznek, érdemben és {hangban egyaránt. Látjuk azt is, hogy Németország (hatalmas expanzív politikát folytat, mégpedig nem a kolóniák felé. Hiszen az csak egy taktikai lépés, (Gr. Sigray Antal: Ügy van!) mert a kolóniák nem jelentik Németország problémáinak a megoldását. (Ügy van! a baloldalon.) Ezekről a kolóniákról kimutatták, hogy a háború előtt 20.000 németnek adtak lakóhelyet, nagyon jól tudjuk tehát,, hogy azt a feszültséget, amely ma Németországban van, ezzel nem lehet megoldani, ez tehát csak egy taktikai fegyver. De látjuk Németország expanzióját kelet felé, látjuk a szisztémáját a román vasgárdában, a bolgár szervezkedéseknél, a görögországi belső állapotokban — (Gr. Sigray Antal: Es a Dunántúlon!) és — amit én kihagytam, mert nem akarok ellentéteket kelteni — a magyarországi viszonyokban is látjuk az egyenes vonalat és látjuk azt a veszélyt, amely ebből mireánk háramlik. Mert azzal legyünk tisztában, t. Ház, hogy ha Németország ebben az irányban fogja elindítani a maga expanzív törekvéseit és ezek Ausztria hulláján keresztül sikerrel fognak járni,, akkor Magyarországnak a leggyengébb kolónia szerepe lesz a történelem során kiosztva. (Zaj a jobboldalon. Antal István: lani alios vídimus ventos! — Egy hang a baloldalon: Es mi lett az eredményi) Kérem, ha az én aggo• dalmaimmal szemben csak ez az argumentum áll meg, ez nem képes engem megnyugtatni. (Gr. Sigray Antal: De nem ám! — Mozgás a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelöl.) De ezek a veszélyek nemcsak külső jelekből állapíthatók meg, hanem megállapíthatók ezek egy céltudatos német pénzügyi politikának a mozdulataiból és megállapíthatók a német hivatalos politika vezetőinek a kijelentéseiből is. Azt^ mondtam, hogy egy céltudatos német gazdasági politika jelenségeiből is megállapíthatók ezek. Ez így van, t. Ház. Méltóztassék megnézni Németország kereskedelmi relációját Magyarországgal, Bulgáriával,, Görögországgal: mindezek az államok függésbe kerültek — risum teneatis — Németországgal szemben azért, mert hitelezői lettek Németországnak, (vitéz Makray Lajos: Százmillióval!) Valamikor a függőséget az kreálta, hogy egy állam eladósodott egy másik országgal szemben. Ma megfordult a folyamat, ma az kreálja a függőséget, hogy egy állam hitelezőjévé vá208, ülése 1937. május 5-én, szerdán. lik a mai megkötöttség mellett egy külföldi államnak és ez arra kényszeríti, hogy a maga produkumait, pénze után szaladva, továbbra Is annak az államnak ajánlja fel. T. Ház! En az hiszem, hogy ezek a külső jjelenséigek — de a belső politika nagy átalakulásának az intő jelei, amelyek a választójogi és közjogi problémákban vetik előre árnyékukat — arra kell, hogy késztessenek bennünket, hogy itt egy lelki pacifikációt teremtsünk, hogy a magyar társadalmi és politikai életnek a legutóbbi évek óta itt maradt vadvizeit levezessük. Ha ezt meg akarjuk csinálni, akkor — azt hiszem — nem állunk megoldhatatlan feladat előtt. En állítom, hogy a magyar közéletnek, de a magyar parlamentnek is 90%-a egységes felfogást vall ebben a kérdésben. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Én nem azokra a külső jelenségekre építek, amelyek, egyes népgyűléseken jelentkeznek, hanem azokra a bizalmas és baráti beszélgetésekre, amelyek a parlament minden tagja között — évek és évek együttműködésének atmoszférájában lehetővé válva — napról-napra lefolynak. En állítom, t. Ház, hogy a rend szempontjából,, a jelszavakkal való leszámolás politikája szempontjából a Háznak 90%-a egyetért és nincs közöttünk különbség. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen, — Horváth Zoltán: Becsületes polgári uralmat!) Ehhez az első lépés bizonyos bátorságot tételez fel, hogy szembeszálljunk a politikai jelszavakkal. (Ügy van! a baloldalon.) Szembeszálljunk a politikai'jelszavakkal, amelyek a magyar közéletet lealacsonyítják a tartalom nélküli jelszavakkal való versengés és vásári küzdelmek szinterévé. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen. — Gr. Festetics Domonkos: Alkotmányvédelmi jelszó! — Egy hang a baloldalon: Már jönnek megint a jelszavak! — Egy hang a jobboldalon: Sajtó!) T. Ház! A két közbeszólást tekintve, megállapítom, hogy nem tévedtem, amikor 90^ százalékban számítottaim a Ház egyetértésére. ("Derültség és taps a baloldalon. — Baross Endre: Azért tévedett a képviselő úr!) TV Ház! Félre kell dobnunk ezeket a jelszavakat: jobboldal, baloldal, szélsőség innen, szélsőség onnan. Nem. méltó a magyar politikához, (Ügy van! jobbfelöl) hogy ilyen tartalomnélkiüli, komoly érteleinnélküli jelszavakkal szítsák ;a gyűlöletet akár az egyik, akár a másik oldalról. (Gr. Festetics Domonkos: De ki kezdtél) Itt is a vitában elmondott beszédekben dörgedelmek hangzottak el a liberalizmus ellen, a demokrácia ellen, a kapitalizmus ellen. (Boczonádi Szabó Imre: A diktatúra ellen!) A diktatúra ellen nem kell argumentálni, mert a miniszterelnöktől kezdve valamennyien egyetértünk ebben a kérdésben. (Antal István: De mégis csinálják! —Horváth Zoltán: Nem is említette! — Boczonádi Szabó Imre: Azért mondtam én! — Farkasfalvi Farkas Géza: Rossz a lelkiismeret!) Legyen szíves a politikai világ félretenni már ezeknek a jelszavaknak hömpölygetését, annyival is inkább, mert rendszerint azok hangoztatják ezeket, akik életükben egy tudor mányos könyvet sem a liberalizmusról, sem a demokráciáról, sem a kapitalizmusról el nem olvastak. (Ügy van! a baloldalon.) Térjünk a kérdések gyakorlati, pozitív tartalmára.. Kérdezzük, t. Képviselőház: akarunk-e népképviseletet, igen vagy nem? (Felkiáltások w balol-