Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

Az országgyűlés képviselőházának 208, ülése 1937. május 5-én, szerdán. 543 igaza a pénzügyminiszter úrnak. Ha érezzük, hogy a konjunktúra bizonytalan, akkor még fokozottabban fel kell használnunk a rendelkezésünkre álló időt arra, hogy egész költségvetési komplexusunkat revizió alá véve, lígy a kiadások oldalán, mint a bevételek terén, igyekezzünk egyensúlyozott költségvetést és szociális közteherviselésre felépített költségvetést létrehozni. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a baloldalon.) Lassanként, t. Ház, mégis eszkompáltuk ezt a bizonytalan gazdasági konjunktúrát a költségvetés abszolút emelkedésében. 1934/35-ben volt a magyar állam közigazgatásának költségvetése a legalacsonyabb fokon, — akkor a közigazgatási költeégék kitettek 746 millió pengőt r— míg ma ott tartunk, hogy ezek a kiadások 821 millióra emelkedtek. Az üzemekkel együtt 1934/35-ben 1150 millió volt a költségvetés végösszege, ma 1267 millió és rohamosan közeledünk ahhoz, hogy elérjük a költségvetésnek azt a magasságát, ahonnan 1931-ben megrázkódtatások között lecsúsztunk. (Gr. Sigray Antal: Teljesen így van!) Ezt nem szabad hagynunk és éppen most kell kihasználnunk a gazdasági konjunktúrának, megengedem, nem stabil jelenségeit arra, hogy a költségvetésnek ezt az emelkedését meggátoljuk és visszaállítsuk az elviselhető normálköltségvetést, mert amikor gazdasági konjunktúra van, akkor teheti meg az állam, hogy a restrikciók terére lép, később azonban, amikor újra — sajnos, minden jelensége megvan ennek a veszélynek — egy dekonjunktúra fog bekövetkezni, az államnak a szolidaritás elve szerint segítségére kell mennie az állami feladatok körén túlmenőleg is a polgárságnak és akkor költségvetési redukciót keresztülvinni teljesen lehetetlen. Itt van a nyugdíjak problémája. 1927/28-ban 162 millió volt Magyarország összes nyugdí jterhe, közigazgatásnál és üzemeknél együtt, 1933/34-ben 194 millió volt és ma 256 millió pengő. (Mozgás. — Hajniss Ferenc: Jövőre még több lesz! — Dulin Jenő: Sok a kény szernyugdíjazás!) Méltóztatnak emlékezni arra, hogy 1934-ben egy nyugdíjtörvényt tárgyaltunk és az 1934. évi nyugdíjtörvény tárgyalásánál Imrédy pénzügyminiszter úr, KeresztesFischer belügyminiszter úr ós az akkori miniszterelnök úr sürgették a Házat, hogy sürgős és haladéktalanul elfogadandó ez a javaslat, mert ez 3 és félmillió pengőt fog jelenteni a nyugdíjteher szempontjából. (Antal István: Akkor ez a megtakarítás fontos volt!) Pyrrhusi győzelem és megtakarítás az, amely 3 és félmilliót rögtön eredményez, de nem tudja feltartani a folyamatot, hogy egy évtized alatt 162 millióról 256 millióra ne menjen fel a magyar állam nyugdíjterhe! Itt cselekedni kell, ha népszerű, ha nem népszerű, (Bródy Ernő: Ügy van! Nem bírják!) mert ezt a magyar dolgozó társadalom nem tuaja elviselni. (Ügy van! Ügy van!) Én újra elmondom azt, amit elmondottam évekkel ezelőtt, mint ahogy elmondottam a többes állások tekintetében is kifogásomat, amit a túloldalról akkor egyszerű nemességgel bolsevizmusnak minősítettek. Azóta megnemesedett, kormányprogramul lett belőle, de megvalósítva ma sincs. Elmondom ma is, amit mondottam a nyugdíjakkal kapcsolatban: az első lépésnek annak kell lennie, hogy a magyar állam arra az álláspontra helyezkedik, hogy akinek egyéb vagyonából ég jövedelméből 10.00 pengőt meghaladó jövedelme van, azzal szemben a nyugdíjat erre az időre jogigényének fenntartásával fel kell függeszteni. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Helyes, de csináljuk is meg, azonnal csináljuk meg! (Rajniss Ferenc: Hogyan?) Bocsánatot kérek, ha az egész parlament akarja, a kormány kénytelen akarni, hogy elinduljon ezzel a lépéssel. Mi ennek az akadálya? Van egy akadály: az a szellem, amely ma is korlát nélkül gyártja ezeket a nyugdíjkiadásokat, amely 50—51 éves embereket elküld nyugdíjba, munkaerejük teljességében és emeli az állam nyugdíjterhét, az a szellem, amely itt nem áll meg és — minden miniszter úr, akinek módja volt erre, vétkes ebben az elmúlt idők alatt is — még az ilyen •nyugdíjasoknál is gondoskodik arról, hogy mellékjövedelem szerzésére beültessék őket különféle közérdekű vállalatokba. (Ügy van! Ügy van! Élénk taps a baloldalon.) Nem lehet egyik pereben erkölcsi szigorúsággal fellépni és a megszerzett jogot is egy nagyobb érdek szempontjából csökkenteni, a másik pillanatban pedig pajtáskodásból, kedvezésbői és udvariasságból ennek pontosan az ellenkezőjét cselekedni. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Egyáltalában azt kérem az igen t. pénzügyminiszter úrtól, — ós sajnos, ezzel be is kell fejeznem azt, amit a költségvetéssel kapcsolatban el akartam mondani — fontolja meg indítványomat, bár nem formális indítvány. Az a barátság, amellyel a pénzügyminiszter úr iránt viseltetem, megkönnyíti számomra ennek az indítványnak elmondását. Kérem, hogy a pénzügyminiszter indítványára küldjön ki a Ház egy bizottságot, amelynek az legyen a feladata, hogy haladéktalanul revízió alá vegye az egész költségvetést abból a szempontból, hogy a költségvetés tételeit redukálni kell, vizsgálja meg az állami üzemeket, — amelyeknél arra a csodálatos jelenségre bukkantam, hogy van olyan üzem, amely forgalmát a kétszeresére megnöveli, de ugyanakkor deficitjét is megnöveli, szemben a magánvállatoknál szerzett tapasztalatokkal — és vizsgálja meg az adóbevételek alakulásának kérdését abból a célból, hogy a szociális adóreformot előbbre vigyük. Nem szeretném a pénzügyminiszter urat olyan helyzetben látni, mint amilyen helyzetben 1931 őszén láttuk az akkori pénzügyminiszter urat és kormányzatot. Legyünk tisztában viszont azzal, hogy ha nem vetünk véget a költségvetés emelkedésének, ha nem szorítjuk viszsza a költségvetés tételeit és ha nem igyekszünk a bevételek terén reális mértéket fenntartani, akkor a legelső gazdasági megingás után ugyanabba a helyzetbe fogunk kerülni, sőt nehezebb helyzetbe, mert akkor nem fog rendelkezésünkre állani az a kegyetlen, de nagyon egyszerű eszköz, hogy a tisztviselői fizetések redukálásával teremtsük elő a 90 millió kedvező tételt a mérleg számára. T. Ház! Egyáltalában az a felfogásom, hogy ennek a bizonytalan konjunktúrának idejét fel kell (használni az állami és társadalmi élet egész terén a stabilizáció megteremtésére, nemcsak financiális téren, hanem a belső politika terén is. Nemcsak én mondom, hanem t. képviselőtársaim is mondották különféle oldalakról: a nemzet esetleg rövidebb idő alatt, mint ahogyan számítjuk, rendkívül nagy erőpróba, elé kerülhet és erre a rendkívüli erőpróbára a nemzetet materiális téren is elő kell készíteni, (Gr. Festetics Sándor: Lelki téren is!) de elő kell készíteni — és ez az első alkalom, hogy egyetértek Festetics igen t. képviselőtársammal (Elénk derültség.) — lelki téren is.