Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

542 Az országgyűlés képviselőházának az 1931-es és a jelenlegi pénzügyi állapot között. Szabad-e ilyen körülmények között pénztári feleslegeket gyűjteni, a jövőre nézve pénztári feleslegek alakulásáról ilyen alacsony előirányzatok mellett gondoskodni, hogy azután fenntartsa magának a pénzügyminiszter úr annak a dilemmának az eldöntését, hogy a begyülemlett feleslegekkel, bevételi többletekkel mit csináljon. En nem hiszem, hogy helyes politika volna ez, a mai gazdasági viszonyok mellett. En [kettéválasztom a problémát, kettéválasztom a múltban összegyülemlett pénztári készletre és a jövőben várható bevételi többletre. Hogy a múltban összegyülemlett pénztári készleteket okos, bölcs, szigorú cenzúra alapján elbírált beruházási politika keretében el kell helyezni, az kétségtelen, de a jövőt illetőleg az én véleményem szerint ezt az utat nem szabad továbbra is járni, mert ez szociálisan igazságtalan, (Bródy Ernő: Ügy van!) a nemzet termelését bénítja és csak arra ösztönöz, hogy a költségvetés kiadási oldalain továbbmenti emeléseket eszközöljünk. (Fábián Béla: így van!) Az igen t. pénzügyminiszter úr Pécsett, majd Szegeden beszédet mondott és mind a két beszédében külön kihangsúlyozta, a szociális adóreform szükségét. En idestova tizenhét éve ülök ezen a helyen s mondhatom, hogy nem volt költségvetés, ahol panaszok formájában, kritika alakjában, pénzügyminiszteri kinyilatkoztatásokban nem hallottam volna ezt a jelszót, hogy szociális adóreform. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Rajniss Ferenc: 50 év óta ezt csinálják!) Ha tehát a kormányzat ma bevételi többlettel rendekezik, rajta kívülálló gazdasági konjunktúra alakulása után és

f eredményeképpen, akkor az én meggyőződésem szerint rá kell térni erre a szociális adóreformra. Nincs olyan komoly ember, aki akkor, amikor egy dekonjunktúra, ideje van, arra ösztökélné a pénzügyminiszter urat, hogy induljon el egy bizonytalan eredményű és bizonytalan hatású adóreform útján. De ha nekünk 50, 60, 70 millió pengő ibevételi többletünk van, akkor az én véleményem szerint, a pénzügyminiszter úrnak meg kell ragadnia az alkalmat és erre a bevételi többletre, mint biztonsági koefficiensre támaszkodva és ezzel számolva, haladéktalanul meg kell próbálnia a szociális adórendszer jelszavát tartalomban, formában a Ház elé hozni és megvalósítani. (Ügy van! Ügy van! balfelől) Mert azzal legyünk tisztában, t. Ház, hogy a mi adórendszerünknek nem az az egyedüli baja, amit folyton hallunk, hogy ez vagy az a gazdasági vagy foglalkozási ág nem adózik eleget. Ez egy visszaélés, amelyet meg kell s/z/üntetni, (ügy van! Ügy van! balfelől.) de? naivitás azt hinni, hogy a nagy tömegek és á dolgozó rétegek egy szociális adóreformtól: ezt várják. Ok a szociális adóreformtól azt várják, hogy a saját terheik csökkentessenek; az igazság és méltányosság szabályai szerint és azok vitessenek át más vállakra. (Ügy vanh Ügy van! balfelől.) Ha tehát a pénzügyminisz-. ter úr adóreformját csak abba a vonalba akarja beállítani, hogy új adózó alanyokat ke-' res, vagy pedig a meglévő adózó alanyok erŐ-f sebb kihasználását veszi programmba, akkori elérhet kedvezőbb financiális eredményeket,közelebb jut bizonyos tekintetben az igazság-. hoz .is, de a szociális adóreform tekintetébéni egyetlen lépést sem tett előre. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Itt van, közelebbről megjelölnöd, ülése 19 Í7. május 5-én, szerdán. . vén az én felfogásom szerint a szociális adó-! reform terén sürgős teendőket, két adó. Az egyik a magánalkalmazottak különadója,! amely 24 millió pengővel szerepel a költség-í vetésben, amelyre vonatkozólag nincs párt,t nincs miniszter, nincs politikai felfogás, amelyi el ne ismlerné, hogy ez igazságtalan, antiszo-i szociális adó, (Bródy Ernő: Ügy van! Ügyi van! Kialakult a közvélemény!) tehát sürgő-i sen szükséges, hogy ennek az adónak meg-f szüntetéséhez, — ha úgy tetszik — ennek az

1 adónak helyettesítóséihe» azonnal hozzájárul-' jen a pénzügyminiszter úr. (Grecsák Richárd:. Ebben a 24 millióban a köztisztviselők külön-: adója is benne van! Azok is fizetik! — Horváth Zoltán: Az is igazságtalan!) Ez éppen olyan igazságtalan. A tisztviselőkre vonatkozólag különben éppen az előbb ismertettem' álláspontomat. > A másik a 'forgalmiadó kérdése. Kimutat1 tam azt, hogy az 1934/35. évi tényleges ered-i menyekhez képest alacsonyan van az 1937/38. évre 120 millióban előirányozva a forgalmiadó

1 összege. A kérdésnek azonban nemcsak ez az< oldala van. A kérdésnek az az oldala is figye-' lemreméltó, hogy lehet-e fenntartani olyan forgalmiadó-rendszert, amely 146 milliós — meg

1 vagyok győződve, hogy az 1936. évben 150 mii1 lió pengőn felüli — bevételi összeggel szerepeli a költségvetésiben. Nem akarok belemenni sú közvetett és közvetlen adók teoretikus vita-' jába. Készséggel elismerem, hogy minden állam operál és kénytelen operálni a közvietett' adók rendszerével, az azonban bizonyos, hogy) ha mi szociális adópolitikát akarunk csinálni, ezen a vonalon kell elindulnunk, mert ezek & közvetett adók, a fogyasztási és forgalmiadók! azok, amelyek hatásukban a legantiszociálisabbak. ; Még egy szempont fontos: az árpolitikánakt a kérdése. Elhangzott a pénzügyi bizottságban' is az a megállapítás, — de kétségtelenül teljes elvi igazsága van annak, aki ezt hirdeti —•> hogy Magyarországon az árak hirtelen emel-, kedése, az árdrágulás óriási veszélyt jelent kuli kereskedelmi szempontból s a költségvetés egyensúlya szempontjából, tehát amennyire lehetséges, el kell kerülni aiz árak rapid emel-; kedését. Ha azonban mi a bevezetett fázisadó; segítségével elértük azt, hogy ma az alacsonyabb árak mellett is a forgalmi adó he vétele olyan horribilis, amilyen nem volt az évek! során sohasem, akkor nyilvánvaló, hogy mi itt mesterséges árdrágítást is végzünk fiskális! kincstári szempontokból. (Bródy Ernő: Ügy' van! Ügy van!) Hallgattam azokat a panaszokat, amelyek az egyes cikkek horribilis drágasága tekintetében itt a Házban is felmerültek. Mindaddig azonban, amíg a magyar királyi kincstár maga elöl jár egy ilyen irányú árdrágításban, amelyet követnek a különféle közjogi testületek, akár a főváros, akár a fővároson kívüliek, addig mi magunk vagyunk előidézői egy ilyen áralakulásnak és árdrágításnak, amely különösen veszedelmes szituációt teremt a társadalmi osztályok közötti harmónia szempontjából akkor, amikor a másik oldalon effektíve leszállítjuk a fizetéseket és azonkívül óriási különadókkal megterheljük azoknak hordozóit. T. Ház! Bizonyára azt mondja a pénzügyminiszter úr: ez nehéz dolog, végre is neki egy-két év konjunkturális eredménye áll rendelkezésére, ebből kiindulólag nagyobbmérvű reformot nem tud végezni. Azt hiszem, nincs