Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
Az országgyűlés képviselőházának 2 szolgáltatásoknak kincstári jegyekkel való helyettesítésével és tudomásul veszi végre örömmel, hogy íme, az igen t. pénzügyminiszter úr, egy mestermunkát végezve, lecsökkentette a tavalyi deficittel szemben, ezt a deficitet 7*7 millió pengővel. Amikor már így megnyugszik, akkor megjelenik a t. pénzügyi előadó úr — ezt képletesen mondom (Bródy Ernői A szelleme itt van! — Derültség.) — és tart egy beszédet, amelyben 'foglalkozik ezzel a deficittel és a végén a következőket mondja (olvassa): »A költségvetési deficit eltüntetését tekinteni a legsürgősebb és legfontosabb feladatnak nem lehetett, annál kevésbbé, mert hiszen köztudomású, hogy ez a deficit inkább formális jellegű az ilyen deficit megszüntetése inkább a pénzügyi kozmetika körébe tartozik.« (Derültség u baloldalon. — Bródy Ernő: Mi ez, műdeficit?) Kénytelen vagyok bevallani, hogy én a kozmetikát közgazdasági szempontból nem értékeltem túlságosan nagyra. (Derültség a baloldalon.) Most megdöbbenve állok a saját tudatlanságommal szemben, amikor olyan előkelő helyen, mint a pénzügyi előadó, vagy főelőadó úr emelvénye, elhangzik az a megállapítás, hogy ennek a 68 millió pengős deficitnek az eltüntetése tulajdonképpen egy pénzügyi kozmetikai feladat. (Horváth Zoltán: Szeplő vagy szemölcs 1 — Derültség.) Ezek után azt kell kérdeznem: mit szól a pénzügyminiszter úr ehhez a megállapításhoz 1 ? (Horváth Zoltán: A főkozmetikus!) Hogy mit szól Gladstone, azt nem is kérdezem, de mit szóljunk mi ehhez a megállapításhoz? Hát mi komolyan meghallgatjuk a pénzügyminiszter úr előadását a 68 millió pengős deficit csökkentéséről, annak fedezéséről és akkor jön egy hivatalos megállapítás, hogy ez a deficit formai deficit, amely kozmetikai úton eltávolítható. Amikor a pénzügyminiszter úr (bejelentette, hogy 7'7 milliót ebből a deificitből csökkentett, akkor mi ezt egy pénzügyi mesterprodukciónak tekintettük és most kiderül, hogy ez tulajdonképpen egy kozmetikai inasmunka. (Derültség a baloldalon.) De azt kell kérdeznem, hogy mit szólnak ehhez azok, akik itt közvetlenül érdekelve vannak, mert hiszen a pénzügyminiszter úr meg is jelölte a kozmetika szerepét: azt mondotta, hogy ezt a deficitet hitelművelettel és a külföldi adósságszolgáltatásoknak kincstári jegyekkel való fedezésével akarja eltüntetni, illetőleg fedezni. Hát azt kell kérdeznem, hogy ezeknek a kincstári hitelműveleteknek és ezeknek a kincstári jegyeknek tulajdonképpen mi a szerepük? Kozmetikai tégelyekre ragasztott cimkék ezek, vagy a magyar állam obiigóinak komoly kifejezői? Mert hogy mi lesz a jövőben, azt én nem tudom. Egy nemzet a maga részéről köteles öbligólt teljesíteni addig a határig, ameddig ez az ő társadalmi rendjét, állami rendjét felforgatással nem veszélyezteti. Lehet, hogy a magyar állam kényszerhelyzetbe fog kerülni és a kényszerhelyzet sok mindent ment és magyaráz, de egyet nem: a cinizmust és a frivolitást. T. Ház! De sajnos, nemcsak a kiadási oldalakon, hanem a bevételi oldalakon is szembe kerülünk bizonyos talányokkal. Előttem van az 1937/38. évi költségvetési előirányzat, amelyet összehasonlítottam azzal az adóstatisztikával, melyet a t. pénzügyminiszter úr adott ki és bocsátott rendelkezésünkre. Es ha az előirányzatot s az 1934/35. évről összeállított adó)8. ülése 1937. május 5-én, szerdán. 5il statisztikát egymáshoz hasonlítom, akkor furcsa eredményhez jutok. A pénzügyminiszter úr kiemelte, hogy a bevételeket^ a tavalyi bevételekkel szemben a közigazgatási kezelésben 33 millió pengővel emelte. Ennél az emelésnél döntő tényezőképen szerepelt az egyenesadó és a forgalmi adó tétele. Azt 'mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy figyelembe véve az elmúlt évek gazdasági eredményeit, a bevételek ilyetén emelése reális. Készségesen elismerem, ebből a szempontból nemcsak hogy reális, hanem túlreális. Túlreális azért, mert a pénzügyminiszter úr kifejezetten alacsonyabban irányozta elő a hevételeket, (Bródy Ernő: Ugy van!) mint amenynyit a rendekezésünkre bocsátott adóstatisztika az 1934/35. évi, de még kedvezőbb 1936. évi eredményei alapján beállíthatott volna. 1934-ben a statisztika tanúsága szerint befolyt az egyenesadókból 240*8 millió pengő, 1935-ben 241 millió pengő, ezzel szemben az 1937/38. évi költségvetés felemelt egyenesadóbevétele 226"5 millió pengőt tesz ki. Még kirívóbb ez az alacsonyan előirányzott bevétel a forgalmiadóknál. A forgalmiadók 1934-ben eredményeztek 240 "8 milliót, 1935-ben 246'9 milliót, az 1937/38. évi költségvetés szerint elő van irányozva 219'8 anillió pengő. Mit jelent ez, t. Ház? Jelenti azt, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr tudatosan, bizonyára nemes intenciókból, alacsonyabban irányozta elő az 1937/38. évi adóhevételeket, mint ahogyan azok az 1934/1935. és 1936. évi adóeredmények alapján reálisan volnának felvehetők. T. Ház! Ha nekem a költségvetést egy magánvállalat ügyvitele szempontjából kellene bírálnom, akkor azt mondanám, hogy ez helyes és bölcs intézkedés, de ha nekem a gladstonei elvek szerint kell bírálnom, hogy a költségvetés miként 'befolyásolja az egyes^ ember boldogulását, miképpen arányit ja a társadalmi osztályok között levő viszonyt, miképpen konzerválja a nemzet erőit, akkor és ezt a politikát helyes és szerencsés politikának nem tarthatom. íme, egyszerre érthetővé lett az egyszerű polgár számára is, mit jelent az a pénzügyminiszteri kijelentés, hogy a pénzügyminiszter úr a beruházásokat, amelyek nem egészen beruházások, hanem sok tekintetben a költségvetés keretében való kiadások, ezután a pénztári készletekből fogja teljesíteni. Felfigyeltünk erre, t. Ház, hogy hát a magyar államnak pénztári készletei vannak. (Horváth Zoltán: Harisnyában!) Kiderült, hogy igen, vannak. Az 1934., az 1935. és az 1936. évek olyan érdemleges feleslegekkel zárultak, nem költségvetés-számszerű feleslegékkel, mert hiszen, mint méltóztattak hallani,^ a kozmetikai szerek segítségével a deficit másúton tüntettetik el, amelyek a kormánynak rendelkezésére állanak. T. Ház! En ezt veszedelmes politikának tartom, különösen egy olyan állam költségvetésében, amely állam költségvetése lényegében két tételen épül fel: felépül az^ 1931-es összeomlás után 'bekövetkezett adóemeléseken és felépül a tisztviselői illetményeknek ugyancsak 1931 után kegyetlen szigorúsággal végrehajtott lecsökkentésén. (Ügy van! baleflol.) A tisztviselői illetmények 1931 óra olyan kvantumban csökkentek, hogy ez a csökkentés ma 90 millió pengős differenciát tesz ki 77*