Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-194
46 Az országgyűlés képviselőházának 194. kon kormányintézkedések folytán kerestek ennyit, mert hogy a névleges árfolyamok, amelyek dollárra és fontra vannak megállapítva a hivatalos jegyzésben, teljes mértékben érvényesülnek a főváros javára, azt elismerem, hogy (helye® volt. Elismerem, thogy a kormánynak így lehetett és kellett is tennie, de amikor olyan roppant nagy számadásokat állít fel a főváros autonómiája a szerintem nem eléggé takarékos és racionális pénzügyi politikának alátámasztására, mindig azt hangsúlyozva, hogy a kormány ezt teszi, azt teszi vele, akkor tessék azt is beismerni, hogy igenis a külföldi kölcsönökön 6 millió pengőt évente megtakarítottak azért, mert ezt a hivatalos pénzárfolyamot lehetett alkalmazni, amit pedig nem a főváros, hanem az állam kormányzata intézett el. (Petrovácz Gyula: Azért, mert leestek a valuták!) Ne fbeszéljünk erről, mert. a külföldi valuták leestek, de külföldi relációban a mi valutánk is leesett és kormányintézkedés következménye az, hogy ez az utóbbi esés nem érvényesül, amaz pedig érvényesül. Elvégre ciZ IS ELZ államnak intézkedése volt, hogy a fővárosnak öt koronaértékű kölcsönét, amely 473 millió koronát tett ki és amelynek effektív aranyér teke 184 millió aranykorona volt, a fővárosnak módjában volt egyszerűen annullálni, annak fejében a szerencsétlen kötvénytulajdonosoknak még azt a segélyt sem nyújtani, amelyet az állam sokkal mostohább viszonyok között nyújt a ihadikölcsönkötvénytulajdonosoknak. Tehát itt is a kormányintézkedés folytán évi 9—10 millió pengőt takarít meg a főváros. Nem is beszélek a kliringszerződésről, hiszen amikor az ostendei kiegyezés megtörtént, az állam a kliringtartozások felét elvállalta a főváros helyett. Nem akarok számozkodásíba bocsátkozni, nem azért hozom fel ezeket, hogy az állam helyzetét erősítsem a főváros vezetőségével szemben, hanem mindezeket csak azért hozom fel, hogy ne történjék állandóan az, hogy a fővárosi autonómnia pártjainak vezetőségei amikor deficit van, amikor az adósságok szaporodnak, azzal tetszelegnek maguknak, hogy ezt mind a kormány idézi elő, ami teljesen téves beállítás, mert a kormánynak viszont van legalább ugyanannyi intézkedése, amelynek ellenkező volt a hatása. Nem szeretném a főváros lakossága érdekében, hogy ezzel az ürüggyel az autonómia vezetői föbnentye érezzék magukat annak a kötelességnek teljesítése alól. hogy végre a háztartásban rendet teremtsenek, amit ilyen nasry, monopolisztikus üzemek birtokában valóban mindenféle különleges, rendkívüli tudás és rendkívüli ügyesség nélkül is el lehetett volna várni. T. Képviselőház! Ha takarékossági rendszabály okról ós megfelelő pénzügyi politikáról beszélünk, akkor méltóztiasisék megengedni annak hangsúlyozását is, hogy a főváros vezetőségével széniben — úgy, laiinint én azt az állami pénzügyek vezetőivel szemben is bátor vagyok évek óta hangsúlyozni — nem elégedhetik meg a polgárság pusztán iázzál, hogy a házta>rtási egyensúly fönn van tartva, vagy biztosíttatott, —ami a fővárosinál nem is történt meg — hanem 1 okvetlenül ragaszkodni kell a polgárságnak ahhoiz, hogy iaz elviselhetetlen közterhek leszállításia, lebontása terén tegyünk végtére egy lépést. Ilyen feilődő konjunktúra idején, mlint volt az 1936. évi, a fővárosi statisztikai toavii füzetek tanúsága szerint 1936-ban megint 300-zal több adóárverés volt a fővárosban, mint az előző évben. Látjuk tehát, "hogy ülése 1937 március 4-én, csütörtökön. a ifőváros lakoissága ezt az adóterület nem bírja ki., Es ha adókról és közterhekről van szó, akkor fővárosi vonatkozásban elsősoiriban meg kell emlékeznem a városi vámoknak teljesen tarthatatlan intézményéről. (Ügy vun! Ügy van!) Ezeknek minél előbbi eltörlése nem a mezőgazdaságnak és nem (a Budapest körüli városoknak, hanem a főváros iparának és. kereskedelmének létérdeke. (Ügy van! Ügy van!) Hivatkozhatom arra, hogy a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egyhangú határozattal ismételten tiltakozott a városi vámok fenntartása ellen. Ne méltóztassék tehát azoknak, akik nem tudnak helyet találni a költségvetésben ennek a 6 millió bevételnek pótlására, arra hivatkozni, mintha itt a vidék állna a fővárossal szemben, r mert legalábbis ugyanúgy áll az a megállapítás is, hogy itt a hivatalos főváros szemben áll a főváros iparával és a főváros kereskedelmével, amely ezt a második vámhatárt, amely az ország határain levő vámhatár mellett második vámhatárként veszi körül a fővárost, a főváros ipara és kereskedelme szempontjából is tűrhetetlennek és elviselhetetlennek tartja, (Petrovácz Gyula: A vidéki városokban is van!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: Szabad kérni 15 perc meghosszabbítást? Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Tessék folytatni. (Petrovácz Gyula: Minden városnak vannak vámjai!) Éber Antal: Vissza fogok térni arra, hogy minden városnak vannak vámjai. Ha a külföldi példákat nézzük, azt látjuk, hogy Olaszország 1930-ban teljesen eltörölte ezeket a vámokat. Idézem Mussolini indokolásából a következő meghatározásokat (olvassa): »Ilyen városi vámok« — mondotta — »egyetlene^y civilizált államban sincsenek, ezek megdrágítják az életet, megkötik az ipari tevékenységet^ Valóban, ma már ilyen városi vám egyedül Franciaországban van, azzal a különbséggel azonban, hogy Franciaországban ki vannak véve alóla a termelés nyers- és segédeanyagai, a tranzitó áruk, a várost elhagyó áruk és ki vannak véve a népélelmezési cikkek: a tej, a gabona, a hüvelyesek és a zöldségek. (Meskó Rudolf: Ezeket kellene megszüntetni.) Olyan mértékben és olyan módon, mint ahogy a főváros kínai falként körülvette magát vámhatárral. Budapest unikum a világvárosok között. (Meskó Rudolf: Azért kell megszüntetni ezeket a vámokat! — Petrovácz Gyula: Hat millió államsegélyt és el van intézve!) , ; *;«j Békeidőben is volt városi vám. de a jelenlegi vámtarifa a békebeli tarifával szemben a tenarelyen behozott áruknál 200—1600 %-os emelkedést jelent. Az új tervezet pedig, amelyet a főváros pénzügyi ügyosztálya előterjesztett és amelyet meg akar valósítani, még olyan súlyosbodását jelentené a jelenlegi helyzetnek, hogy^ ezt a 6 millió pengőt, amelyre a főváros költségvetésének szüksége van, nemcsak biztosítaná, hanem fel is emelne — a számítások különfélék — 8—9—10 millió penerőig. (Usetty Béla: Semmivel sem! Egy fillérrel sem emelné!) Nagyon téved a kéjpviselő úr. Hogy micsoda! ez a városi vámtarifa, ezt itt egy félórás 1 felszólalás keretében részletesen előladni lehetetlen. Csak egy adatot akarok idézni, azt, amelyet nem én állítok, 'hanem amelyet Veress Gábor, a magyar államvasutak igazgatója állított is amely a következő. Kecskeméttől Budapestre a konzerv és ia szeszes-