Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-194

Az országgyűlés képviselőházának 19 h. italok vámja, ha vasúton szállítják, 231 pengő, autófuvarozás esetén pedig a fuvarozás vámmal együtt 180 pengőibe kerül. Ha tehát a mai vámtételek mellett a Máv. ingyen szállítaná az árut, akkor is még 50 pengőt kellene vagononként ajándékba adni a fuvarozónak abból a célból, hogy a vasúti szállítás egyensúlyban álljon az autó fuvarozással szieanben. (Usetty Béla: Ezt akarja megszüntetni!) Víajgyis ott, ahol a legfőbb állami érdek fűződik ahhoz, hogy az Állam vasutak jövedelmezősége, egyensúlya helyreállíttaesék, ez a városi vám ezt a képtelen eredményt idézi elő. Az új vámtairifatervezet pedig, amelytől Usetty képviselő úr annyira el van ragadtatva (Usetty Béla: Nem vagyok elragadtatva, csak szükséges!) azt az újításit tartalmazza, 'hogy míg eddig legalább a postacsomagok voltak ettől a városi vámtól mentesek, most 10 fillér városi vámmal akar minden postacsomagot megtenhelni. (Felkiáltások jobbfelől: Lehetetlen! — Meskó Rudolf: Megölné a vidéket egészen!) Ez azzal az eredménnyel jár, hogy ha egy asztalos Kispesten, Újpestéin vagy Pestszenterasébeten dolgozik és kézikocsim: szekrényt vagy asztalt ihoz he a fővárosiba, az eddigi 40 fillér helyett ezentúl 1'90 pengő vámot fog- fizetni. Az új tarifa azt jelenti, hoigy a 40—50 métecrmázsás súlyfokozatiban a tételek a következőképpen emelkednek: gyümölcsnél, gyiknöleskonzervnél, cipőnél, bútornál, stb. 260%-kal, tollnál, üvegnél, ásványvíznél, készbőirnél stb. 302%-kal, (Meskó Rudolf: Öriási össtzegek!) a pamutszöveteknél 620%-kai és így tovább. De ezniéig isemimi. Az új vámtarifatervezet tízeaer vámtételt foglal magában. E között a tízezer vámtétel között kell majd a vámőröknek ott a határon dönteniök. A fonál például ebiben a vámtarifatervezetben a 12. osztályba, á műselymet tartalmazó fonál pedig a 14. osztálytba tartozik. Három-négyféle kategóriába osztható ne a vámolást végző őr felfogása szerint az egyik, vagy másik árucikk és annak a hatáj-on dolgozó vámőrnek sem kémiai laboratórium, sem műszaki tudás nem állván rendelkezésére, (Krúdy Ferenc: Nem lehet végrehajtani!) az ő kényére-kedvére lesz [kiszolgáltatva mindenki, aki ibehoz valamit, hacsak némiképpen is különbözik az attól az elnevezéstől, amelyet a vámőr ismer. A vámőr kényétől és^ kedvétől függ majd, hogyan történik az elvámolás. Szekértáborok fognak állani a vámhatáron azért, hogy az árukat kirakva ott eldöntsék vámőrök és kocsisok között, hogy a tízezer vámtarifatétel közül melyik alá tartozik az a cikk, amelynek a behozataláról szó van. (Meskó Rudolf: Az a baj, hogy mindig a legdrágább után kell fizetni az egészet! — Usetty Béla: Adjon árujegyzéket és akkor nem fizet!) Hiába ad árujegyzéket, mert az árujegyzéket a vám; őr vizsgálja felül egy tízezer tételt tartalmazó könyv kapcsán és ennek folytán fejlődnek majd ki a viták arról, hogy az az áru melyik tétel alá tartozik és melyik tétel alá nem tartozik. •'•_.'..; Az. hogy a szabadkereskedelmet nem valósítjuk meg az ország határain létesített vámhatárok miatt, áz én szempontomból és az én közgazdasági megítélésem szempontjából hibás közgazdaságpolitikai intézkedés; de hogy magát a fővárost körülvegyük , egy második vámhatárral (Krúdy Ferenc: Nyilvánvalóan súlyos hiba!) és ezen a második vámhatáron egy tízezer tételből álló tarifa alkalmazását ülése 1937 március h-én, csütörtökön. 47 i a vámőröktől tegyük függővé, (Meskó Rudolf: Állam az államban!) ez nem a vidék és nem a vidéki városok, hanem a főváros ipara és kereskedelme ellen van. (Haám Artúr: Trianoni határt csinál a főváros!) Az államvasutak előterjesztettek egy igen célszerű ós kitűnő javaslatot, mondván a fővárosnak: mi az államvasúton bejövő áruknak ezt a városi vámját hajlandók vagyunk évi 3 millió pengővel átalányozva megfizetni és azután ezt a 3 millió pengőt szétosztjuk az ország minden részére. (Meskó Rudolf: Nagyon helyes!) Ugyanezt meg lehetne tenni a Hév.-en í és a folyamhajózáson bejövő árukra is, úgyhogy a főváros ezáltal hozzájuthatna körülbelül 45 millió pengőhöz és mindössze 1'5 millió pengőt kellene a határon a tengelyen bejövő áruk után behajtania, amit megközelítőleg megtehetne akkor, ha a békebeli kicsiny, primitív, egyszerűen kezelhető vámokat „hajtaná be. Van tehát módja a 6 millió pengő behajtásának a nélkül is, hogy államsegélyt kapna a főváros — és ez vonatkozik arra, amit Petrovácz képviselő úr közbeszólt. Természetesen ez vonatkozik az összes vidéki városok hasonló vámjainak egyidejű megszüntetésére is. Van tehát mód erre, csak akarni kell és csak nem kell magunkat mindenekelőtt 3—4 olyan sztárgyáripari vállalat érdekei által félrevezettetni, amelyeknek ártana ez a megoldás, mert ezzel szemben az állam/vasútnak használna, a főváros iparának és kereskedelmének használna (Meskó Rudolf: És a kisembereknek is!) és a Budapestet környező városoknak szintén használna. (Meskó Rudolf: És a fogyasztóközönségnek is!) Fezeket várná a főváros lakossága ipara és kereskedelme attól az autonómiától, amelynek természetesen előbb háztartási egyensúlyát kellene helyreállítania és amelynek természetesen le kellene szoknia erről a mentalitásról. De úgy látszik, a polgármester úr hiába igyekszik leszoktatni az autonómia vezéreit arról, hogy minden évben újabb és újabb kölcsönöket vegyenek igénybe, a háztartást újabb ( és újabb kölcsönök kamataival terheljék, a pénzpiacot állandóan feszítsék újabb hiteligényekkel; ezen felül szükséges az is, hogy ezt a háztartást úgy vezessék, hogy ne legyenek ilyen közterhek, mint amilyen például ez a városi vám, amely a békét is megzavarja a fővároshoz hozzáépített vidéki városok és a főváros között, (Meskó Rudolf: Sőt ellenséges érzületet is kelt!) amely árt a fővároskörnyéki ^mezőgazdaság érdekeinek, árt azonban a főváros ipari és kereskedelmi érdekeinek is. Mi nem frázisképpen mondjuk, hanem igazságnak tartjuk, hogy az ipar és a kereskedelem csak a szabadság légkörében, megkötöttségek nélkül prosperálhat. Ugyanide tartozik ez a városi vám is, amelynek eltörlése, ha máskép nem megy, olyan intézkedések révén való eltörlése, mint amelyet a m. kir. Államvasutak igazgató- \\ sága nagy elmeéllel és közgazdasági tudással >^ javasolt, a legsürgősebb szükségletek közé tar«^-< tozik. (Meskó Rudolf: Nagyon helyes!) T. Képviselőház! Végül még egy pár szót akarok mondani egy másik üzemről is és ez a Községi Élelmiszerüzem, amely szintén azok közé tartozik, amelyeknek fenntartása a főváros pénzügyi háztartását. is befolyásolja és a főváros közgazdasági érdekeit is súlyosan sérti. Egy időben azt hallottuk, hogy az Élelmiszerüzem olyan remek árukat szállít, hogy a hentes- ós mészárosipar nem tud azokkal versenyezni. A közigazgatási bizottság múlt évi február Í0.-i ülésén néhai Wolff Karoly a kö-