Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-208

1>4Ó Áz országgyűlés képviselőházának mezőgazdasági termékek értékesítésére beállított kb. 5,500,000 pengő, és az iparfejlesztési célokra beállított 2,800.000 pengő. Senki sem vonja kétségbe, hogy a cél, amely meg van jelölve, olyan, amely az adott viszonyok között közérdekű, azonban a felhasználás közelebbi módja megjelölésének elmaradása lehetetlenné teszi, hogy ilyen tételeket abból a szempontból bíráljunk, vájjon mennyiben befolyásolja ez az egyes egyének boldogulását, a társadalmi osztályok egymásközti viszonyát és így végeredményben a nemzet erejét. És tha ezekről a tételekről beszélek, akkor ki kell terjeszkednem a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapkérdésére is. Amint méltóztatnak tudni, a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap külön van választva a költségvetéstől. Teljes anomália az, hogy közszolgáltatásokból van az alap dotálva, közcélokat, közérdekeket akar szolgálni és ennek dacára mégis egészen különálló része a költségvetésnek, nincs belefoglalva a költségvetés rendszerébe. Pedig itt nem kis Összegekről van szó. Itt van előttem az 1934/35. költségvetési év zárszámadása. Ebben a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap elszámolása egy oldalon van elintézve. Ha pedig a tételeket nézem, akkor azt látom, hogy ennek az alapnak a bevétele 61,629.000 pengő s nem is kell mondanom, hogy a kiadásai végeredményben felemésztik az egész alapot. A kiadási tételek között vannak olyan tételek, amelyeknek megbírálása és ellenőrzése semmiféle nehézségbe nem ütközik, mert a földadó megtérítése olyan földbirtokosoknak,, akiknek egy község területén lévő összes birtokuk kataszteri tisztra jövedelme a 100 koronát meg nem haladja, egy helyes cél, ami kivitelében is meg van jelölve, s így abszolút ellenőrizhető. Ez a tétel 8 millió pengőt tesz ki. A közmunkaszolgáltatások megváltására felvett 6 millió pengő ugyanilyen természetű. De a végén vannak ilyen tételek, mint például a lisztforgalmi-adóváltság kezelésével és ellenőrzésével kapcsolatos kiadások 3,134.000 pengő. Semmiféle ingerenciánk nincs arra nézve, hogy vájjon a lísztforgalmi-adóváltság kezelése helyes-e, takarékos-e, gazdaságos-e, egyszerűen el kell fogadnunk három sorban indokolva a 3 millió pengőt. Itt van azután a mezőgazdasági termények és termékek értékesítésének előmozdítása: vaji a költségvetésben egy tétel 5,354.000 pengővel dotálva, ttt van a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alapnál egy kiadási tétel három sorral indokolva 21,152.000 pengőről. Nekem azt kell mondanom, hogy hiába akarok mélyebb betekintést és mélyebb kritikát a költségvetéssel szemben, ha a költségvetés szerkezete ilyen, ha a tételek így vannak beállítva, akkor nem marad más hátra, mint leegyszerűsíteni arra az alapra az egész kérdést, hogy bizalommal vagyok-e a kormány iránt, vagy nem vagyok bizalommal. . Hogy ez alapjában véve az egész parlamentarizmus lényegének elsorvasztása, mert legfontosabb jogát, a budgetellenőrzési jogát támadja meg gyökerében, az nem lehet kérdéses. Hiszen ilyen körülmények között sem bírálatot nem lehet gyakorolni, sem ellenőrzést nem lehet folytatni. Nem lehet bírálatot gyakorolni, mert hiszen bírálatomban csak odáig juitok el, hogy bírálat tárgyává tehetem az általános célt, amelyre a költségvetés ilyen óriási összegeket beállít. A célban egyetérthetek, de a kivitel módja, gyakorlati megvalósítod, ülése 1937. május 5-én, szerdán. tása az> amelynek tulajdonképpen a törvényhozás elhatározásának, bírálatának tárgyát kellene képeznie. Ugyanez a helyzet az ellenőrzés kérdésével is. Ellenőrzést sem lehet gyakorolnia az Állami Számszéknek komolyan, érdemlegesen, ha ilyen általános megjelöléssel szavazzuk meg a költségvetés tételeit. Kiterjed ez az ellenőrzés a számszerűség kérdésére és ebben a tekintetben nekem nincsenek kételyeim, meg vagyok győződve, hogy sem a kormány, sem közegei nem lopják el ezeket az összegeket és az elszámolásoknál bizonyára ott vannak azok az alapokmányok, amelyekkel alá van támasztva a kiadás, de hogy a mezőgazdaság megsegítése helyesen történik-e, a rendelkezésre álló óriási összegek ott használtatnak-e fel, ahol arra, tulajdonképpen szükség van, hogy anmak adminisztrációja megfelelő-e, hogy valóban elősegíti-e az általános közjót, azt csak úgy tudnám elbírálni és úgy tudná az ellenőrzést gyakorolni a Számszék is, ha ebben a tekintetben a költségvetés szerkezete módot nyújtana a törvényhozás igazi akaratának bővebb megismerésére, bővebb tájékozásra. Enélkül, hiába a jószándék, nem lehet a gladstonei elveket alkalmazni, nem lehet megállapítani, hogy a költségvetés valóban támogatja-e az egyes boldogulását, kiegyenlíti-e a társadalmi osztályok viszályát és erősíti-e a nemzet egészét, a nemzet erejét. T. Ház! Lehetetlen azonban az ellenőrzés egyéb tekintetben is. Hiszen nemcsak a számadási műveletek mögött meghúzódó célok, a tulajdonképpeni tervek, elgondolások tekintetében vagyunk tájékozatlanok, sokszor maguk a számadási műveletek is súlyos kételyeket hagynak hátra. Itt van előttünk a költségvetés végső mérlege. Ez a végső mérleg a következő eredményt mutatja. A közigazgatás és az üzemek együttes kezelésében a, kiadás 1267 millió pengő, a bevétel 1199 millió pengő, a hiány 67,953.000 pengő, tehát kereken 68 millió pengőnek mondható. A pénzügyminiszter úr expozéjában foglalkozott ennek a hiánynak kérdésével, rámutatott arra, hogy ez a hiány körülbelül 7*7 millióval kevesebb, mint amennyi a tavalyi hiány volt. Meg is tapsolta érte a t. Ház. Maga a pénzügyminiszter úr is ezt mint egy komoly pénzügyi eredményt könyvelte el, sőt tovább ment, a hiányt annyira komolynak vette, hogy a végén nyilatkozott is a költségvetés sommázatában e hiány fedezésének kérdésében és azt mondta, hogy (olvassa): »Az 1937/38. évi költségvetés hiánya 68 millió pengő, ami az 1936/37. évi költségvetés 75'7 millió pengős hiányával szemben 7*7 millió pengővel kedvezőbb. Az előirányzott hiány szükség esetén hitelművelet útján lesz fedezendő s a kormány a külföldi állami adósságok szolgálatát, — amennyiben más megállapodás nem jön létre — előreláthatólag továbbra is kincstári jegyekkel lesz kénytelen helyettesítenie T. Ház! Az egyszerű polgár és az egyszerű törvényhozó tudomásul veszi a pénzügyminiszter úrnak kijelentéseit, tudomásul veszi a 68 millió pengős deficitet, legfeljebb aggodalmai vannak, hogy esetleg nem több lesz-e ez a deficit, ha figyelembe veszi, hogy az állami tartozások kamatszolgálatai a hivatalos árfolyamon vannak a költségvetésbe beállítva; tudomásul veszi a pénzügyminiszter úr komoly elhatározását, hogy ezt a deficitet az év folyamán fedezni fogja, fedezni fogja esetleg hitelműveletekkel, fedezni fogja a külföldi adósság-