Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-208
Az országgyűlés képviselőházának 208. ülése 1937. évi május hó 5-én, szerdán, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és Tahy László elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Elnök üdvözölte a Ház karzatán megjelent Miklas Vilmos osztrák szövetségi elnököt és feleségét. — A magyar állam költségvetése az 1937/38. számadási évre. Hozzászóltak: Rassay Károly, Ángyán Béla, Horváth Zoltán, vitéz Martsekényi Imre, vitéz Makray Lajos, Bánó Iván, Horváth Ferenc, gróf Károlyi Viktor, Vázsonyi János, Görgey István, Toperczer Ákosné. — A miniszterelnök benyújtotta a kormány 1935. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentést és statisztikai évkönyvet. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Interpellációk: Béldi Béla interpellációja — a pénzügyminiszterhez — a biztosítási ügy fejlődését gátló akadályok elhárítása tárgyában. A pénzügyminiszter válasza. — Mózes Sándor — a pénzügyminiszterhez — a hadikölcsönök valorizációja tárgyában. A pénzügyminiszter válasza. — Fábián Béla — a pénzügyminiszterhez — a Wekerle-telepi állami lakótelepen mutatkozó visszásságok tárgyában. A pénzügyminiszter válasza. — Osoór Lajos — a pénzügyminiszterhez — a gazdaadósságok végleges rendezéséhez szükséges intézkedések tárgyában. A pénzügyminiszter válasza. — ösoór Lajos — a pénzügyminiszterhez — hogyan jutott egymillió pengő nemzeti ajándékhoz a jégbiztosítókar tel. A pénzügyminiszter válasza. — Gróf Festetics Sándor — a kormányhoz — a német nemzeti szocializmus ellen irányuló rendszeres és indokolatlan izgatások tárgyában. A miniszterelnök válasza. — Gallasz Ágost Rudolf — a belügyminiszterhez — a községi költségvetések felülvizsgálására kiküldött miniszterközi bizottság Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegyében való működésének ügyében. A belügyminiszter válasza. — Mojzes János — a belügyminiszterhez — a gyógyszerész-alkalmazottak szolgálati viszonyainak és szociális helyzetének rendezése tárgyában. A belügyminiszter válasza. — Buchinger Manó — a kormányhoz — egy Budapesten élő idegen állampolgárnak a magyar belügyekbe való beavatkozása ügyében. A miniszterelnök válasza. — Személyes kérdésben felszólaltak: Gr. Károlyi Viktor és Vázsonyi János. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Darányi Kálmán, Bornemisza Géza, Fabinyi Tihamér, Hóman Bálint, Lázár Andor, Rőder Vilmos, Széli József. (Az ülés kezdődik déli 12 óra 3 perekor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: At. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Huszár Mihály, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Kenyeres János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig vitéz Miskolczy Hugó jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik az 1937/38. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. A szólás joga Rassay Károly képviselő urat illeti. Rassay Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. pénzügyminiszter úr a költségvetéssel kapcsolatban elmondott expozéját egy gladstonei idézettel fejezte be és utalt arra, hogy a költségvetés nem egy egyszerű számadási művelet, a költségvetés ezerféle módon befolyásolja az egyének boldogulását, a társadalmi osztályok egymásközti viszonyát és végeredményben a nemzet erejét. Azt kérte a pénzügyminiszter úr, ebben a szellemben szóljon hozzá a költségvetéshez a bírálat is. Sajnos, meg kell állapítanom, hogy a t. pénzügyminiszter úr az ellenzéki kritikára KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. igen nagy feladatot rótt, mert meg kell állapítanom, hogy ez a költségvetés úgy, amint össze van állítva, szerkezetében nem alkalmas arra, hogy ilyen magasabb szempontból tárgyilagos kritikát lehessen hozzáfűzni. Ha valaki megnézi az utóbbi évek költségvetéseit és azokat összehasonlítja a háború előtti költségvetésekkel, akkor egy csodálatos átalakulást lát. A költségvetési számok mindig erősebbek és nagyobbak lesznek, a költségvetési füzetek, indokolások mindig jobban és jobban elsorvadnak, s a végén alapjában véve egy keretköltségvetéssel állunk szemben, amelyben a címek alatt óriási összegek vannak feltüntetve, a nélkül, hogy akár ezen tételek felbontása, akár a felhasználás tekintetében az indokolásban valami közelebbi tájékoztatót /találnánk. (Horváth Zoltán: Éppúgy, mint ia törvényekben!) Nem akarok itt azokról a 6—7 millió pengős kiadási tételekről beszélni, amelyek különféle címeken a kormány diszkrecionárius kezelése alá vannak bocsátva, de függetlenül ezektől a tételektől, száantalan olyan tétel van a költségvetésiben, ahol 'egy általános, Összefogó cím alatt igen tekintélyes összegek szavaztatnak meg és még az indokolás sem nyújt tájékoztatást ezeknek az összegeknek gyakorlati felhasználása tekintetében. Ilyen cím például a 77
