Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

534 Az országgyűlés képviselőházának laltatik. Ezek olyan tételek, amelyek megmagyarázzák, világosan vetítik mindenki ©lé azokat az okokat, amelyek miatt a magyar nép lelkében az elkeseredés oly óriási mértékben fejlődött ki. Az idő előrehaladottságára való tekintettel nem foglalkozhatom e pillanatban azzal a tragikus és szomorú helyzettel, azzal a sötét képpel, amelyben a falvak népe él. De felesleges is volna b pillanatban, hiszen ezekről a padokról itt tegnap Takács Ferenc igen t. képviselőtársam minden emberi lelket megrázó szavakkal ecsetelte a falu népének helyzetét. Ha tehát az igen t. pénzügyminiszter úr őszintén, a lelkében is érzi azt, hogy nemcsak a gazdagoknak, hanem a szegényeknek is a minisztere, akkor a legkevesebb az, hogy ezen a téren gyors intézkedéseket tegyen, amelyek lehetővé teszik annak a,határtalan nyomornak s az ezzel járó emberpusztulásnak megszüntetését, amit ez a drágaság idéz elő. Ebben a kérdésben egyébiránt tisztelettel a következő határozati javaslatot terjesztem be (Olvassa): »Utasítsa a képviselőház a kormányt, terjesszen H törvényjavaslatot a képviselőház elé az elsőrendű szükségleteket és élelmiszereket drágító forgalmi- és fogyasztásiadók megszüntetéséről, így elsősorban a cukoradó és a kincstári részesedés, a hús- és borfogyasztási adók és a magas vámok eltörléséről.« De t ezzel még nincs minden elintézve. Annakidején az alacsony búzaárak idejében, amikor 7 pengő volt a búza métermázsa ja, feljajdult a magyar gazdatársadalom és segítséget kért. Teljesen a pusztulás szólén állt, rombadőlt a gazdasági élet nagyrésze. Ekkor a kormány a mezőgazdasági termékek értékesítésének előmozdítása címén vezette be a bolettát. Teljes tisztelettel kérdezem: igazságos adópolitika-e az, hogy ezt a bolettaadót, ezt a 'kenyérmegdrágító, ezt a legfontosabb élelmicikket megdrágító adót még ma is fenntartjuk, amikor már a búza ára nem 7 pengő, hanem 20 pengő? A lisztforgalmi adó évi 28,448.000 pengőt jelent, a rizs szintén a mezőgazdasági termékek értékesítésének előmozdítását célozza és évente egymillió pengő folyik be forgalmiadóban. A textiláruk megdrágításából körülbelül 18 millió pengő folyik be, az élesztő után befolyik másfélmillió pengő, a sertésértékesítésnél befolyik közel 1 millió pengő, a gyarmatáruk, vámja 368 ezer pengő, a vámőrlésből befolyik 191.000 pengő. Ez összesen több mint 61 millió pengőt tesz ki. amely összegek megdrágították és drága árban tartják legfontosabb közszükségleti cikkeinket. Arra, hogy a lisztforgalmiadó milyen mértékben drágítja meg az életet, legyen szabad a kiskundorozsmai és a szegedi földmunkások panasza folytán megemlítenem, hogy évi 200— 300 pengő keresettel rendelkező négytagú családnál a lisztforgalmiadó évente 75 pengőt tesz ki. Azt hiszem, ez nem túlzás. (Jenes András: De túlzás!) és nem kérek lehetetlenséget, hiszen a miniszter úr a szegények miniszterének vallja magát. Méltóztassék lehetővé tenni, hogy a falusi és a városi nép legalább a kenyérből ehessen eleget. Méltóztassék tehát a lisztforgalmiadót eltörölni és méltóztassék a bolettaalapot megszüntetni. Ezért a következő határozati javaslatot terjesztem elő. (Olvassa): »Utasítsa a képviselőház a kormányt, hogy terjesszen elő törvényjavaslatot a »Mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap« megszüntetésére, minthogy eredeti 207. ülése 1937 május h-én, kedden. célja: a gabonaértékesítés előmozdítása a 7 pengős búzaár mellett indokolt lehetett, a jelenlegi 20 pengős búzaár mellett azonban az erre a célra befolyó jövedelmei és megállapított bevételei csak a legszükségesebb élelmiszereket és ruházati anyagot drágítják indokolt szükség nólkül.« Méltóztassanak megengedni, hogy a még rendelkezésemre álló néhány perc alatt az adóbehajtásokról beszéljek egy-két mondatbaa. Az igen t. miniszter úr legutóbb egy vidéki városban és itt a Házban is bejelentette, hogy csökkenteni fogja az adófizetők terheit, erre alig telt el néhány hét, azt látjuk, hogy a pénzügyigazgatóságok a rögzített adókat felmondták azon a címen, hogy a gazdasági élet fellendült ós a tavalyi rögzített adók nem elégségesek a jövedelemhez mérten. Mit szóljak ón ehhez? A rögzített adók felmondása nagy konsternációt idézett elő az egész országban, nemcsak ott, ahol az igen t. pénzügyminiszter úr ennek kifejezést adott. Szeretném, ha ezen a téren az igen t. pénzügyminiszter úr komoly intézkedést tenne és megnyugtatna bennünket. Hogy miként hajtják be a vidéki pénzügyigazgatóságok az adót, arra nézve legyen szabad elmondanom egy inem is annyira tragikus, mint inkább kedélyes esetet. Az egyik vidéki városban megtörtént a következő eset. Adva van egy malomtulajdonos, aki a rossz gazdasági viszonyok mellett tönkrement és az államnak adósa maradt adóban 18.000 pengővel. Erre elment egy lisztkereskedésbe segédnek ez az egykori malomtulajdonos és most kap havonta 40 pengő fizetést abban a vidéki városban. Nosza, m-it csinál a pénzügyigazgatóság? Mikor megtudja, hogy annak, aki 18.000 pengővel- adós, 40 pengő havi jövedelme van, lefoglalja a 40 pengős fizetés X

U részét, (vitéz Várady László: Az nem lehet.) Erre az illető megfellebbezi, de fellebbezését a központi pénzügyigazgatóság elutasítja, mondván, hogy (Olvassa): »Nem lehet a panasz azon részének Ihelyt adni, hogy S. B. fizetése havi 40 pengő az adóköteles mértéken alul van s így annak egyharmad része nem foglalható le. A K. K. H. O. 56. § 1. pontja, továbbá a m. kir. pénzügyminisztériumnak konkrét ügyben hozott 1702/1931. VIL számú döntése szerint is csak a természeténél és nem összegénél fogva adómentes szolgálati illetmények mentesek a letiltás alól.« E szerint tehát magának a miniszternek van olyan rendelete, hogy még a, havi 40 pengős fizetésből is letiltható egy rész. Most mi történt? Az illető kiszámította, hogy40 pengő egyharmadrészének levonásával 112 évig kell majd néki fizetnie. (Derültség.) Ha a jóságos Atyaúristen hagyja őt élni, akkor 112 esztendeig vonja majd le a pénzügyigázgatóság a 40 pengős fizetés egyharmad részével ezt a 18.000 pengőt. Méltóztassék megengedni, hogy a következő határozati javaslatot terjesszem be: (Olvassa): »A falusi nép körében általános a panasz, hogy az adóvégrehajtások során a legszükségesebb bútorokat, ágyneműket s a legminimálisabb élelmiszerkészletét foglalják le. Ez a szabálytalan és törvénytelen eljárás nagy elkeseredést vált ki a falusi lakosság körében. Ezért utasítja a képviselőház a kormányt, hogy megfelelő intézkedésekkel szüntesse meg az adóvégrehajtások során tapasztalható törvénytelenségeket és szabálytalanságokat. Adjon ki a kormány olyan általános rendelkezést