Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 20 ügy miniszter: Az rendkívül kicsiny, már (megmondtam! — Olvassa): »Határoaati javaslat az adókiamatok leszállításáról. A képviselőház utasítja a kormányt, adjon ki rendelkezést, amelynek értelmében az adótartozások után 2 százalék fizetendő. (Remény i-Schneller Lajos: Senki sem fog adót fizetni!) Ezzel a rendelkezéssel a régebbi adótartozások fizetésének készsége emelkedne, mert a mostani, közel 12 százalékos kamat és behajtási költség mellett a tartozásokra befizetett összegeket felemészti az adókaimat.« T. Ház! Ugyancsak nagy elismerés nyilvánult meg az igen t. pénzügyiniiniszter úr egyik felszólalása alkalmával a pénzügyminiszter úr személye iránt, lamikor bejelentette, hogy az egy-iszoba-konyhás (házak adóhátralékát elengedi. Ezt lojálisán elismerem, nem úgy, ahogy a miniszterelnök úr mondotta, hogy mi azt mondjuk, hogy ez samimi. Nem mondom, hogy semmi! (Pabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Miért nem mondja, hogy semmi?) Kevés azoniban -ahhoz, hogy ezen a téren az érdekeltek megnyugtatását (hozza létre. Éppen azért méltóztassanak nekem megengedni, hogy ezzel a kérdéssel kapcsolatban arra kérjem az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy ne álljon meg, mert a különböző magasabb nemzeti szempontok figyelembevételével lehetetlen megállni az egy-szoba-konyhás lakások adóhátralékánál. Ebben a honban mindenki az egyke ellen hadakozik és minden megtörténik az egyke megszüntetésének propagandája érdekében. Méltóztassék elképzelni, hogyan néz ki az a szegény falusi család,, ahol eddig is három, négy, öt gyerek van, s ahol abban az agyagpadlós, nedves, dohos szobában ott élnek, sütnek, főznek, laknak. Méltóztassék lehetővé tenni, igen t. pénzügyminiszter úr, hogy ez a kérdés megoldható legyen úgy, hogy ezt a kedvezményt, amelyet az egyszobás lakásokra méltóztatott adni, terjessze ki legalább is a kétszobásokra. (Baross Endre: Meglesz!) Ma már ugyanis nem is Jelent olyan nagy igényt annál a falusi embernél sem, akinek gyermekei vannak, ha kikívánkozik az egyszabás lakásból és kétszobás házacskát akar a maga részére építeni. Nem mer azonban belekezdeni, mert a kétszobás házakat óriási adóterhek nyomják, tehát ott sínylődik és pusztul a magyarság sok százezer fiatal emberpalántája egészségtelen lakásban. Kérem tehát az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezt a kedvezményt kiterjeszteni és éppen ezért a következő határozati javaslatot terjesztem elő, (Olvassa): »A képviselőház utasítja a pénzügyminisztert, hogy a házadókivetésre vonatkozólag adjon ki rendelkezést, amelynek értelmében a két, vagy lakrészes lakásos házaknál figyelembe veendő a tulajdonos gyermekeinek száma. A gyermekek számának arányában csökkentendő a házadó.« Mélyen t. Képviselőház! Az igen t. pénzügyminiszter úr egyik legutóbbi felszólalása-^ ban, amelyről már megemlékeztem s amely* után az urak a túloldalon mennyezetcsapkodő tapssal jutalmazták a miniszter urat, azt mondotta, hogy: én, — már mint a pénzügyminiszter úr — nemcsak a szegények, nemcsak a betegek, de a jómódúak és egészségesek minisztere is vagyok. (Felkiáltások jobbfelől és a középen: Ügy van!) Gyönyörű szép mondat ez, fülnek, szívnek, léleknek kellemesen csengő. Teljes tisztelettel felteszem azonban a kérdést, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. . ülése 1937 május U-én, kedden. 533 vájjon ki vonta azt kétségbe, hogy a miniszter úr a gazdagok minisztere is; nem vonta ezt senki kétségbe. Ha a miniszter úr és a kormány egész pénzügyi politikáját figyelemmel kísérem, akkor őszintén szólva, bár nem tagadhatom azt, hogy a szegények minisztere is, eszembe jut erről a kérdésről az a lóhús-mészáros, aki amikor a szomszéd lóhús-mészáros olcsóbban adta a lóhúst és mindenki odament, egy nap kiírta, hogy nála libahús, libavirstli kapható, kilónként 60 fillérért. Természetesen, mivel a másik lóhúsmészárosnál 60 fillér volt egy kiló lóhús, mindenki szívesebben ment hozzá és szívesesébben vásárolt libavirtslit. Megkérdezték egy napon a libavirstli-árusítót, hogyan tud egy kiló libavirstlit 60 fillérért árusítani s erre .ő bizalmasan megsúgta: kérem, van ebben lóhús is, nem tiszta libahús ez. Na és mennyi a lóhús és mennyi a libahús benne? — kérdezték. Erre azt mondta, hogy 50% az egyik, 50% a másik, egy ló, egy liba. (Derültség.) így vagyunk a miniszter urunkkal is, aki nemcsak a szegények minisztere, nanem a gazdagok minisztere is: egy ló, egy liba arányban. (Derültség-) A liba azonban a szegények oldalán, a lóhús a gazdagok oldalán van, bár megfordított arányban eszik meg. (vitéz' Martsekényi Imre: A libahús mégis jobb!) Ha nem így volna, akkor az igen t. pénzügyminiszter úr eddigi politikájában kétségtelenül meg kellett volna nyilvánulni annak, hogy tényleg 50% arányban a szegények minisztere is. Most azt kérdi magában az igen t. miniszter úr: hát miben nyilvánulhatott volna ez meg. Megmondom, hogy miben. Csökkenteni kellett volna azt a nagy szegénységet és lerongyolódást, ami az országban megnyilvánul, csökkenteni kellett volna azokat az adóterheket, amelyek a közszükségleti cikkeket terhelik. Amellett az irtózatos összeg mellett, amelyet az ország adózó népének ki kellett izzadnia, kellett volna a társadalom másik rétege számára is valamit nyújtani, olyat, aminek a 'hatása a gazdasági életben is megnyilvánult volna. így például csökkenteni kellett volna azokat a különböző és ismétlem, közszükségleti cikkeket terhelő adókat. Mert mi a helyzet*? Budapest székesfővárosban például a házbérfizetéskor a lakók egyúttal 43%-os adót fizetnek. (Mozgás.) De itt van a különböző fogyasztási cikkek adója. Például a só árában 78%-os adót fizet a fogyasztó és mi ennek az évi eredménye pénzügyi szempontból? Az, íhogy például az 1935— 1936. évben 26 millió pengő volt az állam bevétele a sóból, viszont az ezzel járó kiadások csupán 5,560.000 pengőt tettek ki. A tiszta haszon tehát, amit a pénzügyi politika elvesz a fogyasztók zsebeiből, csak egyedül a sónál több mint 20 millió pengő. Ha tehát nem volna semmi egyéb, akkor is azt kellene mondanom és azt kellene mindenkinek mondania, aki őszintén együttérez ezzel a sok áldozatot meghozott és ezt a krisztusi kálváriát járó dolgozó magyar társadalommal, hogy ez a pénzügyi politika helytelen, tehát könnyíteni kell a magyar dolgozó nép helyzetén.' De nem egyedülálló ez, mélyen t. uraim: a cigaretta árában 64%-os, a cukor árában 35%-os,_ a gyufa árában 24%-os, a textil árában 70%-os, a búza árában 47%-os, a burgonya árában 50%-os, a liszt árában 67%-09 teher fog75