Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 20 érni az adminisztrációban aki értesítésekkel. a hiába való bekebelezésekkel ós felesleges betáblázásokkal kapcsolatban, f amelyeknek a legtöbbször végeredményben mégis csak az az eredményük, hogy azokat el kell engedni. T. Ház! Sajnálattal látom azonban, hogy a parlament mai összetételében ezeknek a mélyreható szociális kérdéseknek megoldására nem alkalmas. Ennek okát politikai életünknek évtizedek óta húzódó egyik legsúlyosabb problémájának megoldatlanságában, a titkos választójog hiányában látom. {Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ennek a •kérdésnek folytonos elodázásával az előző kormányok szinte helyrehozhatatlan hibát követtek f el, mert ennek a kérdésnek állandó halogatásával csak megnehezítették azt, hogy a kérdés közmegelégedésre oldódjék meg. Ma is sokan vannak olyanok, akik a maguk politikai hatalmát vagy jogosulatlan gazdasági előnyüket a ma fennálló kétségkívül erkölcstelen nyiltválasztásos rendszernek köszönhetik. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Amikor tehát ezek az egyének a titkos választójog további elodázása mellett törnek lándzsát, akkor ezek nem hazánkat, nem nemzeti életünket, hanem saját befolyású kat, saját hatalmukat féltik. (Az elnöki széket Tahy László foglalja el.) T. Ház! Nem tartom jogosnak ezeknek az embereknek a félelmét, mert ma már nemcsak a kisgazdatársadalom, hanem a falun elo földmunkások, napszámosok is kellő politikai tájékozottsággal és józan ítélőképességgel bírnak, ami elég biztosíték arra, hogy ném fognak felülni azoknak a szélsőséges agitátoroknak, akik földosztást, adóelengedést, és általános olcsóságot ígérnek. A falu népe régen túl van azon, hogy az ilyen felelőtlen Ígérgetéseknek felüljön. Sajnos, a közelmúltban annyi meg nem tartott ígéretet hallott, hogy ma már annak sem igen hisz, aki becsületes jószándékkal köyplpclile IPIGÍG Amikor a titkos választójog sürgősségét hangoztatom, nem szabad elfelejteni azt, hogy a falu lakói ma már nem veszik egyszerűen tudomásul a lefolyt képviselőválasztások eredményeit, hanem kritikát is gyakorolnak felette, összehasonlítják az elméletet a gyakorlattal és valljuk be, hogy a tények sokszor olyanok, hogy jogosan szorul ökölbe a kéz és jogosan keseredik el a szív. Ezeknek a lelkeket tipró és az erkölcsöket romboló intézkedéseknek a megszüntetése pedig másként, mint a titkos választójog behozatalával, el sem képzelhető. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Esztergályos János: Becsületes titkos választójogot!) A magyar nép józan gondolkozásáról, helyes ítélőképességéről tanúbizonyságot tett már a Friedrich-féle választási törvény alapján megejtett választásoknál, pedig ha valamikor, akkor lehetett volna félni azoktól a bizonyos titkos földalatti erőktől. Nem szabad tehát ezt a józanul gondolkozó, becsületes magyar fajt, a falu népét másodrendű állampolgárként kezelni akkor, amikor az alkotmányos jogok gyakorlásáról van szó, mikor tudjuk, hogy rajta nyugszik az egész gazdasági épületünk és adott esetben az ország katonai hatalma is. Nem tartható fenn az a választási rendszer, amely eddig a falun csak elkeseredést, csak gyűlölséget okozott, amely két ellentétes táborra osztotta a falu lakosságát: a falu földmíves népére és az intelligenciára, amely gyűlöltté tette előtte a közigazgatási tisztviselőket. Nemcsak '. ülése 1937 május -4-én, kedden. 521 a falunak és nemcsak a falu jegyzőjének, hanem az államnak is egyetemes elsőrangú érdeke az, hogy a faluban békesség, megértés, rend és nyugalom legyen. A titkos választójog behozatalától való indokolatlan félelmet én társadalmi* életünk ziláltságában, forrongásában és bizonytalanságában látom. Rendkívül sivár az a kép, amelyet a társadalom lelke mutat. Benne van abban az egymással és önmagával meghasonlott, nyugtalanul kereső, jelenét féltő és jövőjéért aggódó magyar ember lelkének minden keserűsége és vergődése.' Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezek a jelenségek, ez az elkeseredés csak azoknak a fiataloknak körében található meg, akiket az állam nem tud, vagy nem akar megfelelő elhelyezkedéshez juttatni. De épp így tévedés volna azt hinni, hogy ennek a lelki forrongásnak egyedül csak anyagi okai vannak. Tárgyilagosan meg lehet állapítani és tudomásul kell venni azt a tényt, hogy ma a legrendezettebb anyagi viszonyok között élő, józan, megfontolt, lehiggadt emberek körében is bizonyos nyugtalanságnak, elégedetlenségnek és békétlenke désnek a tünetei észlelhetők. Amikor ennek okát keresem, akkor nem gondolok azokra a szélsőséges elemekre, akik csekély morális érzékkel vagy értelmi képességgel rendelkezve könnyen szívják magukba a nemzetközi forradalomnak mindent ígérő, de csak rombol és pusztulásra vezető tanait, nem gondolok azokra az ultranacionalistákra, akik a fasizmus vagy nemzeti szocializmus eszméit igazi tartalmukból kivetkőztetik és elferdítik és ezekkel a téves eszméikkel megmételyezik igen sok becsületes magyar embernek, főleg pedig fiatalembereknek a lelkét. Ezeknek az álprófótáknak hiányzik a megfelelő ítélőképessége annak megállapítására és felismerésére, hogy ennek a három népnek történelme, lelke, múltja, jelene, gazdasági és politikai berendezkedése, minden érzése és minden gondolata annyira más, hogy ezeket azonos zubbonyba belehúzni nem lehet. Meggyőződésem az, hogy ezeket a maguk küzdelmeiben nem az állam érdeke, nem a kitűzött magasabb eszményi cél .elérésre, hanem a leghitványabb egyéni érdek, az érvényesülés vágya vezeti. Gondolok azonban azokra a meghasonlott lelkekre, amelyek olyan súlyosnak látják a mai időket, hogy állandóan rémlátomásaik vannak; gondolok azokra a gyanusítóbra, akik ma már mindenben, még legbecsületesebb közéleti munkásságban is valami titkos hátteret sejtenek vagy pedig sejttetnek; gondolok azokra az irigyekre, akik mindenkit befeketíteni igyekeznek, aki valami eredményt elérni és érvényesífeni tud és gondolok azokra a suttogókra, akiknek valami perverz örömük telik a mások becsülétében gázoló szavak elejtésében és továbbadásában. A társadalmi harmónia megteremtése érdekében a kormánynak ezekre a jelenségekre a jövőben fokozottabb gondot kell fordítania. Elsősorban természetesen kötelessége és feladata kérlelhetetlenül kiirtani közéletünkből és a közgazdaságból fent és lent egyaránt mindent, ami a botránkozás okául szolgálhat, de éppúgy sújtson le büntető ökle a kicsinyekre és nagyokra egyformán, akik előtt nem a legszentebb ennek a sokat szenvedett magyar népnek boldogulása és fejlődése, akik

< nem szolgálják minden tehetségükkel és erejükkel a békességre és megértésre vágyó magyar társadalom nyugalmát. T. Ház! Magára a költségvetés bírálatára térve át, sajnálattal kell megállapítanom azt,