Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

522 Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937 május U-én, kedden. hogy azok az alapvető kifogások, amelyeket a költségvetéssel szemben a múltban tettem, ma is változatlanul fennállanak. Ügy látom, hogy a pénzügyminiszter úr nem osztozik abban a nézeteimben, hogy az országnak teherbíróképességét már meghaladó súlyos terheket keli viselnie, pedig én egyenesen aggodalmatkeltő jelenségnek tartom a költségvetésnek állandó fokozott emelését. Bizonyos, hogy a pénzügyminiszter úr a jelenlegi költségvetésbe felvett olyan egyes tételeket közgazdasági, mezőgazdasági, közegészségügyi, kulturális célokra s a munkanélküliség enyhítésére, amelyek szükségességét mi már innen régen hangoztatjuk s ezen összegek beállítása ellen az egyetlen kifogás csak az lehet, hogy túlságosan kicsire vannak szabva, azonban meggyőződésem az, hogy az ezek előteremtéséhez szükséges fedezetet nem a költségvetés általános emelésével, hanem a szerintem már a múltban túlméretezett költségvetés 'egyes tételeinél esz-, közlendő megtakarítások révén kellett volna* előteremteni. T. Ház! Noha én a jelenleg érvényben levő adórendszert olyannak tartom, amely a társadalom egyes rétegeire nagyon súlyos és szinte elviselhetetlen terheket ró, mégis azt kell látnom, hogy az utóbbi három esztendőben a költségvetés összege kerekszámban 1176 (millióról 1267 millióira, tehát 91 millió pengővel emelkedik. Tény, hogy a gazdasági helyzet javulásának bizonyos tünetei nálunk már az elmúlt esztendő folyamán is mutatkoztak, és így valószínű, hogy az árak emelkedésével kapcsolatban az állampolgárok teherbíróképessóge is fokozódni fog, én azonban ezt legjobb esetiben is csak arra tartanám elégségesnek, hogy a már amúgyis súlyos terhek elviselhetőbbekké, egyes helyeken pedig egyenesen kibírhatókká váljanak, és semmiesetre sem tartom indokoltnak ennek alapján a költségvetésnek további emelését. Nem volna szabad ,a költségvetés összeállításánál megfeledkezni arról, hogy a múlt esztendei gazdasági javulásból a kisexisztenciák, a kis birtokosok, a mezőgazdasággal foglalkozó egyedek nem tudták kivenni részüket oly mértékben, amily mértékiben az az első pillanatra valószínűnek látszik, ahogyan azt sokan felületes szemlélet alapján elképzelik. A kisbirtokosok túlnyomórésze ugyanis az általa termelt gabonát a legtöbb esetben mindjárt a cséplés után már nagyon, alacsony áron, a búzát például 14 pengő körül volt kénytelen piacra vetni. Hiszen köztudomású dologi, hogy a termények túlnyomórészt adóhátralék fejében ezeknél a kisembereknél már a cséplőgépeknél lefoglalták. (Ügy van! balfelől) De a gazdának egyéb kötelezettségei miatt, egyéb szükségleteinek fedezésére is mindjárt az aratás után piacra kellett vetnie gabonáját, óigy tehát végeredmény ben a hasznot nem az őstermelők vágták zsebre, hanem ismét a közvetítő kereskedelem. Az sem titok, hogy az abnormis őszi időjárás miatt a bevetésre szánt területből körülbelül 400.000 kat. hold föld maradt parlagom, továbbá, hogy a téli időjárás viszontagságai a bevetett területeken jelentős károkat okoztak, azonkívül, hogy a tavaszi esőzések körülbelül 150-000 hold bevetett területet vízzel borítottak el és erősen késleltették a tavaszi munkálatok megkezdését. Ilyen előzmények után, igazán nem tudom, honnan veszi a pénzűgymJniszter úr azt az optimizmust, amellyel a: bevétel terén 33.7 millió pengővel többet óhajt elérni, amikor tudvalevőleg a fellendülő ipar terheit végeredményében mégis a mezőgazdaságnak kell viselnie. r Ismételten kifogás tárgyává tettem, t. Ház, a költségvetésben évről-évre mutatkozó hiányokat. Szeretném már egyszer a pénzügyminiszter úrtól hallani, hogy miből, mikor ós hogyan kívánja ezt a kérdést rendezni. (Horváth Zoltán: A pénzügyminiszter úr a lírához is ért!) Aggódva mutattunk rá többször innen az ellenzéki padokról, hogy a személyi járandóságok Összege túlzott, s ezek jelenleg, már az állami .költségvetésnek 55-5%-át teszik ki. Különösen érthetetlen ez, Jia tekintem az ország teherfeiróképiasségét és egyenesen megengedhetetlennek tartom a nyuigdíterheknek évről-évre mutatkozó emelkedését, ami pedig a legutóbbi ihárom esztendő alatt 9 és félmillió pengőt tett ki. Az évek óta fennálló hatalmas nyugdíjterheket szívesen írják még ma is Trianon rovására, pedig a természetes kihalással kapcsolatban ezeknek a nyugdíj terheknek évről-évre csökkenniük kellene. Nem tudok tehát más megoldást elképzelni, amely ezekhez az eredményekhez vezetett, mint a kényszernyugdíjazási eljárásokat, amelyekkel erejük teljében lévő munkabíró fiatal embereket küldenek nyugdíjba sokszor olyan indokok alapján, amelyeket joggal lehetne kritika tárgyává tenni. Az összes állami nyugdíjak ma 244.4 millió pengőt tesznek ki, ami az egész költségvetésnek 19,3%-a, vagyis közel egyötödrésze. Tudom, hogy ma itt egy adottsággal kell számolnunk és a kisnyugdíjasoknak nyugdíját tovább csökkenteni nem lehet, tiltakozom azonban a további kényszernyugdíjazások ellen, mert ezeknek beszüntetésével legalább is meg lehetne állítani a nyugdíj terheknek a jövőben való emelkedését és a nyugdíjasok természetes kihalása révén a nyugdíjak összege a jövőben egészen biztosan csökkenne. T. Ház! Távol'áll tőlem még a gondolata is annak, mintha a személyi járandóságok kifogásolásával azt kívánnám mondani, hogy a tisztviselők fizetései túilmagasak. Tisztában vagyok azzal, hogy különösen az alacsonyabb fizetési osztály okiban lévő, városban lakó tisztviselőknek fizetése alig elég a megélhetésre, különösen akkor, ha több gyermekük is van. Tisztában vagyok azzal is, hogy az utóbbi időben észlelhető drágulás pedig egyenesen problematikussá teszi ezeknek: a kistisztviselőknek a megélhetését és mindig kisebb és kisebb lesz az a toenyérdarab, amely ezeknek az egyéneknek asztalára kerül. Indokolt ós jogos kívánsága tehát ennek a társadalmid rétegnek az, hogy az 1931. óta sorozatosan bekövetkezett fizetéscsökkentések, 'amelyek ma már a fizetések 30 százalékát teszik ki, valami módon rendeztessenek. (Esztergályos János: Ugy van! Helyes!) Az ősteirmeilő lakosságnak, a földmíves lakosságnak, az iparnak, a kereskedeleminek egyaránt érdeke a fogyasztóképesség növelése, hiszen termeivényeit csak jakkor tudja elhelyezni, ha van, aki azt megvásárolja. Hogy ennek ellenére a tisztviselői illetmények emelését jelenleg nem tartom kivihetőnek, annak egyedüli magyarázata a túlnuéiretezett létszám és az, hogy, sajnos, Imia százezer számra vannak az országban Olyanok, akiknek a létfenntartáshoz szükséges minimumuk sincs