Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

Az országgyűlés képviselőházának 26 zenibe, jogot arra, hogy számonkérjem a törvényhozástól annak a kétharmadmillió hősi halott magyarnak meg nem írott testamentumát, aki nem jött vissza soha a háborúból, (Mozgás.) mert kétharmadmillió magyar volt az, aki az ezeréves Magyarországért és a Szent Koronáért elesett. Ezeknek meg nem írott testamentuma parancsolólag követeli, hogy a háború utáni magyar törvényhozás tegye jóvá azt, amit a magyarság ellen a háborúelőtti vétett; parancsolólag követeli, hogy a politikából küszöböljük ki a pártoskodást, küszöböljük ki a személyi harcot és Ihogy ebben a csonka hazában élő

f kilencmilliós csonka nemzet a nemzeti egység gondolatában összefogva olvadjon Össze, nehogy Trianon örök sírkő maradjon a magyar történelemben. (Taps a jobboldalon és a középen. — Rakovszky Tibor: És csináljuk meg a frontharcos törvényt! — Dulin Jenő: Politikában nem lehet meglenni pártoskodás nélkül!) Nem elégséges azt hangsúlyozni, hogy nemzeti alapon állunk; ez jelszó marad addig, amíg nem követi a tett, a nemzeti összefogás (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és nem elegendő azt mondani, hogy keresztény világnézeti alapon állunk, mert ez is csak jelszó marad addig, amíg nem tesszük magunkévá a keresztény ^törvények egyik legmagasztosabb tanát, a felebaráti szeretetet. (Zaj.) Payr tiszelt képviselőtársam múltkor itt elhangzott felszólalása természetszerűleg nem illik bele ebbe a keretbe. Éppen ezért, ha t. képviselőtársamnak a magam és Petrovácz t. képviselőtársam gondolatmenetében válaszolni kívánok, akkor csak azt akarom mondani, hogy van a kritikának egy módja, amely viszszaszáll arra, aki mondja. Griger t. képviselőtársam is hasonló irányban méltóztatott itt a Házban felszólalni. Griger t. képviselőtársam — hogy úgy mondjam — a testet öltött udvari levegő és ezért sajnálom, hogy nincs itt, de figyelmébe ajánlanám XIV. Lajos egy igen híres mondását: »le roi de Francé ne venge pas le dauphin« — a franciák királya nem bosszulja meg a francia trónörököst. Grieger t. képviselőtársam legitimistának mondja magát. En ennek őszintén örülök, ímert hosszú utat tett, amíg ideérkezett, mert amíg volt uralkodó, addig Griger t. képviselőtársam igen éles harcot folytatott az uralkodó politikájával szemben. (Gr. Károlyi Viktor: Ebben nem állt egyedül! — Dulin Jenő: Mindig gerinces ember volt! — Rakovszky Tibor: Rosszabb, mintha fordítva lett volna, hogy ha akkor mellette állt volna és ma ellene beszélne. — Mózes Sándor: Önálló véleményt nyilvánított akkor is. — Dulin Jenő: Mindig gerinces ember volt! — Gr. Festetics Domonkos: No! No! — Zaj a jobb- és a baloldaton.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz br. Roszner István: Griger t. képviselőtársaim felszólalására vonatkozóan az volna még a megjegyzésem, ihogy ilyen beszédekkel lehet trónokat veszíteni, de nem trónokat felállítani és habár én sokkal 'fiatalabb vagyok, mint ő, arra kérem őt, hogy őszinte tiszteletem mellett fogadja el tőlem mégis ezt a tanácsot, mert viszont az én legitimizmusom visziszanyúlik azokba az időkbe, amidőn őseim, mint a római szent birodalom lovagjai, jöttek be ebbe az országba. (Rakovszky Tibor: Most is az?) Igen, az vagyok. (Rakovszky Tibor: Helyes! Tiszteljük!) T. Ház! En sohasem titkoltam az állasKÉPVISELiÖHÁZI NAPLÓ. XII. '. ülése 1937 május U-én, kedden. 517 pontomat., Azért reflektáltam erre a két felszólalásra, mert imind a két képviselő úr, akiket aposztrofáltam, legitimistának mondja magát és mivel én is annak mondom magamat, szükségét érzem és látom annak, hogy a cél ténylegesen szolgáltassák és ne folytattassók olyan tharcmód, amely azt a oélt kifelé nem találja, szolgálni. Visszatérek azonban a témámra és arra kívánok rámutatni, hogy a miniszterelnök úr személyes varázsa és az a kedvező politikai légkör, amely ezidőszerint látszólag uralkodik, megkönnyítené annak a lehetőségét, hogy öszSízeüljünk annak megvitatására, hogy a hasonló mentalitású pártokat ma még szétválasztó nüansz-különbs egeket hogyan lehetne kiküszöbölni. Kölcsönös megértéssel kell megépítenünk azt a hidat, amely a keresztény nemzeti alapon álló pártokat össze tudná kapcsolni és amely lehetővé tenné azt, hogy a nemzeti egység jegyében összefogva a jövőben egy úton haladjunk a felé a cél felé, amely mindnyájunkat kell, hogy áthasson és ez: a nemzeti feltámadás. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon, — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Cseh-Szombathy László képviselő urat illeti a szó. Cseh-Szombathy László: T. Képviselőház! Ha nem is tudok minden ponton egyetérteni az előttem szólott vitéz Roszner István képviselőtársunknak érdekes és értékes fejtegetéseivel, így nem tudok egyetérteni az egypártrendszerre vonatkozó fejtegetéseivel, — kétségtelen azonban, hogy fejtegetéseinek van egy része, amellyel, azt hiszem, a Ház minden egyes tagja, velem együtt, egyetért és ez a honvédség fejlesztésének és a katonai egyenjogúság kiküzdésének a kérdése. (Ügy van! Ügy <van! \a baloldalon.) A képviselő úr beszéde folyamán említést tett azokról az óriási áldozatokról, amelyeket a magyar nemzet az elmúlt világháború alatt meghozott. Ezzel kapcsolatban én csak hivatkozom a honvédelmi tárca költségvetésével kapcsolatosan az elmúlt esztendő folyamán elmondott beszédemre, amikor én is szóvátettem, hogy a közül a 8 millió ember közül, akiket az osztrák-magyar monarchia a háborúban csatasorba állított, elesett 1,096.300 ember és ezek túlnyomó többsége magyar ember volt. A magyarság a múltban mindig eleget tett a maga kötelességének. A magyarság hősi erényeiről nem kell itt a mélyen t. Ház előtt beszélnem, mert a történelem .minden egyes lapja tele van azokkal a példákkal, amelyek a legragyogóbb an állítják az elkövetkezendő nemzedékek szeme elé azt, hogy a magyarság mindig tudta a kötelességét, teljesítette a maga feladatát és történelmi hivatásának mindig becsületesen meg is felelt. Mélyen t. Ház! A költségvetési vita során az előttem szólott kormánypárti képviselő urak 'fejtegetéseit végighallgatva, örömmel kellett megállapítanom, hogy a képviselő urak többnyire olyan kívánságok megvalósítását hangoztatták itt, amelyeket mi innen az ellenzék részéről szintén régóta sürgetünk és követelünk. A képviselő uraknak azonban velünk szemben egy nagy helyzeti előnyük van, még pedig az, hogy ők a kormány munkájára irányító befolyást tudnak gyakorolni. Mindaddig tehát, amíg itt csak szépen elmondott szónoklatokat •hallunk, engedjék meg, hogy a múlt szomorú 73