Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

518 Az országgyűlés képviselőházának 207. ülése 1937 május 4-én, kedden. tapasztalatai alapján ezeknek a kívánságoknak őszinteségében és komolyságában kételkedjem, legalább is addig, amíg egy közös kívánságunk, a titkos választójog meg nem valósul. (Ügy van! a baloldalon. — Kakovszky Tibor: Ez a lényeges!) Nemzetvédelmi kérdésekről lévén szó, én is éppen ezekkel a problémákkal akarok a mélyen t. Ház előtt foglalkozni. Ahhoz, hogy megfelelő katonaságunk legyen, elsősorban arra van szükség, hogy a nemzet fenn tudjon maradni. A magyar nemzet legfőbb céljának ma kétségkívül a trianoni béke által megcsonkított és gazdaságilag tönkretett magyarság fennmaradását kell tekintenünk. Ennek a nehéz feladatnak pedig másként nem lehet megfelelni, mint meglévő erőinknek nemcsak megtartása, hanem azok állandó fokozása által. (Ügy van! balfelől.) A nemzetek nagy versenyében helyünket csak akkor tudjuk megállni a jövőben, ha népességünk kellő mértékben szaporodik, ha megfelelő számban tudunk utódokról gondoskodni. Éppen ezért a népességpolitikai kérdéseknek kell ma az érdeklődés homlokterében állniok és minden más kérdésnél előbbre valónak tekintenünk. Tisztában vagyok azzal,^ hogy egy nemzet értékét nemcsak számbeli tényezők határozzák meg, hanem abban a minőségbeli kérdések is hatalmas szerepet játszanak. A magyarságot ezer esztendőn keresztül itt a Kárpátok medencéjében nem annyira számbeli túlsúlya, mint inkább a benne rejlő vitalitás: életrevalóság tartotta fenn, amely alkalmassá tette nemzetünket nemcsak a folytonosan ismétlődő háborús veszteségek pótlására, hanem a nyugati kultúrák vívmányainak elsajátítására és sokszor az úttörés nehéz szerepének vállalására is. Kétségtelen azonban, hogy a mai zilált európai helyzetben nem elég csak a kultúrfölény, a magyarság számbeli súlya hivatott elsősorban a magyar jövőt eldönteni. Éppen ezért nagyon szomorúak és fájók azok a statisztikai adatok, amelyek ma mar majdhogy nem a magyarság pusztulásáról beszélnek. A születések száma ugyanis évről-évre rohamosan fogy és míg 1,891-fben 45-9 ezrelék volt ez a szám, 1921-ben már 31-8 ezrelék és 1935-ben csak 20-8 ezrelék. Ez annyit jelent, hogy a születések száma az utóbbi 45 esztendő alatt tö;bb, mint a felével csökkent. TTgy látszik, rohamosan közeledünk afelé a 18 ezrelékes szám felé, amelyről hivatalosan ímegállapították, hogy emellett a népesség nemhogy szaporodna, hanem állandóan lassan és feltartóztathatatlanul fogy. T. Ház! Egyenesen megdöbbentők ezek az adatok akkor, ha egyes kisebb kerületekre vonatkoztatva vizsgáljuk meg azokat. A statisztika kimutatja azt, hogy Magyarországon 223 egykés község van és ezek közül 194 a Dunántúlra, főleg Baranya vármegyére, az Ormánságra esik. Kiss Géza református lelkész adatai szerint az Ormánság 41 községében 1833-ban még 561 gyermek született és száz esztendő múlva, 1933-ban már csak 145 gyermek. Statisztikai adatok mutatják azt, hogy Pestvármegyének területén 1930-ban kerek számmal 37.000 volt a szülések száma és 1935ben 10.000-rel kevesebb, már összesen csak 27.000. A legnagyobb aggodalommal kell tehát a természetes szaporulatban (bekövetkezett veszteségeket szemlélni akkor, 'ha összehasonlításokat teszünk a bennünket körülvevő utódállamok statisztikai adataival. Kenéz profeszszor úr kimutatásai szerint a természetes szaporodás evi atlaga Magyarországon kerekszámokban kifejezve 76.000, Csehszlovákiában 116.000, Jugoszláviában 166.000 és Romániában 253.000. Ha ez a szülési arányszám változatlan marad, akkor 1960iban 11 millió magyarral szemben 18 millió csehszlovák, 20 millió jugoszláv és 27 millió román fog állni! . Ezek után az adatok után még csak egy számot kívánok ismertetni a t. Házzal, hogy rámutassak arra a veszedelemre, amely a magyarságot ma pusztulással fenyegeti és ezek Németország statisztikai adatai. Ezek az adatok azt (bizonyítják, hogy az utóbbi három esztendő alatt Németországban a természetes szaporulat 996.000-ről 1,250.000-re emelkedett. Egészen^ bizonyos, ha nálunk a halálozási arányszám az utóbbi esztendőkben lényegesen nem javult volna meg, — az 1931-es 16 "6-ről 1934-ben 15*5 ezrelékre csökkent, — vagyis ha az emberek átlagos élettartama nem emelkedett volna, akkor a nemzet szaporodásában bekövetkezett állandó csökkenés mértéke mindenki előtt katasztrofális jelenségnek tűnne fel. Nem lehet azonban közömbös előttünk az, hogy melyek azok az okok, amelyek az egyke kifejlődéséhez s annak továbbterjedéséhez vezettek, mert hiszen a bajokat csak akkor tudjuk megelőzni, leküzdeni és megfelelő módon orvosolni, ha tisztában vagyunk azokkal az okokkal, amelyek a bajok forrásait képezik és kifejlődését eredményezik. Kétségtelen az, hogy a szülések korlátozásának, az egyke kifejlődésének kezdetben tisztán gazdasági oRai voltak. Az egyke azokban a községekben fejlődött ki, amelyek hatalmas uradalmakkal voltak körülvéve, amely falvakban nem volt meg a, lehetőség arra, hogy a természet szerint megkívánt fejlődés bekövetkezzék, ahol a munkaalkalmak, s a megélhetési lehetőség hiánya gondolkodóba ejtették a szülőket, hogy az adott körülmények között lehet-e, kívánatos-e nekik nagyobb számban utódokról gondoskodni. Innen indult ki ás terjedt tovább azután ez a pusstító folyamat, főleg azokra a helyekre, ahol az erkölcsök lazábbá váltak és állt útjába a természetes népszaporodásnak. így elsősorban a városokban található a szülések számának rohamos csökkenése. Merétey^ Sándor dr. adatai szerint Kecskemét város egész területén 26.6 ezrelék a szülések száma és ezzel magasan az országos átlag felett van. Ha azonban megnézzük, hogy magának a városnak a belterületén a szülések arányszáma mekkora, akkor azt látjuk, ihogy itt a szülések száma csak 18 ezrelék és hogy a tanyavilág 33 ezrelékes szaporulata hozza létre ezt a kedvező átlageredmányt. Eadványi Sándor dr. adatai ugyancsak azt bizonyítják, hogy Pest vármegye területén főleg azokban a községben csökkent az utóbbi időben a szülések száma, amelyek a fővárossal közvetlen érintkezést tartanak fenn, amelyek közlekedési eszközökkel a fővárosból könnyen elérhetők, amelyek vasútvonalak mentén vagy pedig a Duna partján fekszenek. Szomorú jelenség, hogy a szülések száma főleg az intelligencia körében mutat rohamos csökkenést, ahol az erkölcsi okokon kívül főleg a gazdásági helyzet és a bizonytalan jövő mérlegelése az oka annak, hogy nincsen megfelelő számban gyermek. A szülők ugyanis legtöbbször nem mernek vállalkozni arra, hogy több gyermek eltartásáról gondoskodjanak. Ennek