Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

514 Az országgyűlés képviselőházának % valaki mandátumhoz jusson. Nemcsak az, arzénes asszonyokat kell büntetnünk, hanem azokat is, akik nem a testbe,, hanem a lélekbe csepegtetik bele a mérget és ezzel még sokkal nagyobb kárt okoznak. (Helyeslés jobbfelől) t A törvény feladata mind az első, mind a második követelmény felett őrködni és a törvény /feladata (gondoskodni iarról, hogy a népakarat és a nép érdeke egy úton haladhasson. Ennek megvalósítását a választójogi törvénytől várom. Amit elmondottam, az nem új. Platón 2400 évvel ezelőtt Protagoras című híres dialógusában ezeket mind megírta; akkor is probléma volt már a politika, éppen úgy, mint ma. Azt írja Platón, hogy: ha házat akarsz építeni, akkor építészt hozatsz, ha festetni akarsz egy képet, akkor művészt hozatsz* mindig a szakértőhöz fordulsz és amennyiben valaki arra merészkednék, hogy beleártsa magát olyan dologba, amihez nem ért, úgy a szolgák íj jakkal lelőnék a dobogóról, amikor azonban államérdekről van szó, amikor az állam ügyeit akarják felkarolni, akkor — ezt szórói-szóra fel fogom olvasni (olvassa): »... tanácsot ad az ács, a kovács, a cipész, a kereskedő, a hajótulajdonos, a gazdag, a szegény, az előkelő és a jelentéktelen és ezeknek senki sem tesz szemrehányást azért, mert a nélkül, 'hogy tanulták volna, a nélkül, hogy rá tudnának mutatni tanítójukra, mégis vállalkoznak a tanácsadásra.« Kétezernégyszáz esztendő telt el azóta és a helyzet nem változott. Azt hiszem pedig, hogy 2400 esztendő alatt az emberi kultúra és tudás fejlődésének mégis csak ki kell termelnie az emberiségből azt az érettségi fokot, amely azokat az abuzusokat, amelyek már a régi Görögországiban fennállottak s amelyekkel másutt és később is találkozunk, véglegesen megszüntetik. T. Ház! Rá kívánok mutatni azonban arra is, (hogy a választójogi reform csak fél munka lenne, ha vele együtt nem valósítanánk meg a sajtóreformot. Tudom, ihogy Magyarországon sajtóreformról nem szabad beszélni, mert akkor rögtön angusszemekkel néznek és diktatúrát kiáltanak, pedig a sajtóreformnak éppen az ellenkezőt kell szolgálnia. Éppen ma találunk a sajtó terén diktatórikus állapotokat, mert sokkal söbb sajtótermékünk van, mint amennyit az olvasóközönség fenn tud tartani s ezért finanszírozókra vannak utalva és a finanszírozók diktatúrájának vannak alávetve. En ezért kevesebb, de értékesebb s ezzel Öszszefüggésben nívósabb sajtót szeretnék, mert a sajtó az a tényező, amelynek az iskolából kikerült érett ember oktatását élete végéig végeznie kell, tehát joggal kívánhatjuk azt, hogy a sajtót, amely minket oktat, olyanok szerkesszék és vezessék, akik intelligencia és főképpen tudás szempontjából felettünk állanak. Sajnos, azt mondhatnám, a sajtótermékek gombaszerű szaporodása — ijesztő példákat látunk erre — magával hozza az újságíró társadalom szaporodását is, s itt kicsit már úgy vagyunk, mint a művészetnél. Ha felütjük ugyanis a telefonkönyvet, azt látjuk, hogy rengeteg a művésznő. (Derültség.) így akik a színpadon szerepelnek, szeretik magukat nagyságos asszonynak szólíttatni. Az újságíró lelke mélyén is ott szunnyad a vágy a megkülönböztetésre, de mivel Ő természettől fogva kevésbbé szerény, szebb címre vágyik és kormányfőtanácsos akar lenni, pedig ha az írói címet a szó né)7. ülése 1937 május A-én, kedden. mes értelmében értelmezzük, úgy az mégis csak magasabb értékkel ibír — mert kimondottan tehetséget jelent. T. Ház! Ügy a miniszterelnök úr, mint az ellenzéki pártok jórésze leszögezte magát amellett, hogy itt a világnézeti harc eldőlt, eldőlt pedig keresztény és nemzeti irányban. A választójogi reformtól várom' azt, hogy ezeknek a hangoztatott és leszögezett irányelveknek érvényt is fog szereztetni. Mert ma az a helyzet, hogy semmi akadálya sincs annak, hogy a keresztény világnézet mellett olyanok is, akik felekezetnélküliek, akik istentagadók, mandátumhoz jussanak; semmi akadálya sincs annak, hogy nemzetközi vörös párt hatalmi eszközökkel toborozzon tagokat, szedjen tagdíjakat és diktatórikus hatalmánál fogva — hogy mást ne mondjak — akkor állíthassa le a polgári sajtó nyomdagépeit, amikor az neki tetszik; semmi akadálya sincs annak, hogy a keresztény és nemzeti világnézet nagyobb dicsőségére a Házban ma olyanok is helyet foglalhassanak, akik a kommunista világban is itt ültek akkor, amikor a keresztény nemzeti Magyarországot itt a pincében feszítették kínpadra. (Peyer Károly: Vannak a túloldalon is! Nemcsak itt kell keresni ilyeneket! — Felkiáltások a jobboldalon: Neveket kérünk!) Az Önök beszédei meg vannak örökítve! (Peyer Károly: A felsőházban is vannak ilyenek! — Malasits Géza: Csak beszéljenek: a pince parancsnokából virágkereskedő lett Pesten! — Zaj.) Elnök: Peyer és Malasits képviselő urakat kérem, maradjanak csendben! (Peyer Károly: A termelőbiztosok is ott ülnek! Mit válogatnak itt? Kormányfőtanácsosok lettek!) vitéz br. Boszner István: Ezek fekélyek, amelyeket a nemzet testéről le kell tisztítani. (Peyer Károly: Kormányfőtanácsosok lettek!) Erre csak azt mondhatom, amit Schopenhauer mondott, hogy a lárma iránti túlzott vágy a lelki stupiditás következménye s ezért felmentve érzem magam, hogy a képviselő úrnak válaszoljak. (Taps a jobboldalon.) Nem kívánok a választójog ^fejtegetésében részletekbe menni, csak annak kívánok hangot adni, hogy olyan súlyos viszonyok között, mint amilyenekben ma élünk, amikor nagy belpolitikai és alkotmányjogi problémák megvalósítása előtt állunk, amikor nagy külpolitikai problémák megvalósítása előtt vagyunk, akkor én a hasonló mentalitású pártok összefogása alapján kialakuló egypártrendszernek vagyok a híve. Tudom, hogy ez sokakban meglepetést fog kelteni. (Mozgás a baloldalon.) Ennek sem én vagyok a szerzője, Azt hiszem, a képviselő úr tisztelője Petőfinek és engedje meg, hogy felolvassam Petőfinek egy versét (Dulin Jenő: Nem Pista volt! — Olvassu): »most egy a lélek, egy a szív, a kar, mikor győznél, ha nem most, magyar!« (Dulin Jenő: Lehet egy lélek, nem kell, hogy egy pártban legyen! — Esztergályos János: Petőfi írt mást is, azt is érdemes volna felolvasni! — Zaj.) Elnök: Most báró Roszner képviselő úr .beszél, ő citál és nem Esztergályos János képviselő úr. {Derültség. — Peyer Károly: Roszszul citál!) ••".- \-"""''< "i vitéz br. Uoszner István: Az egypártrendszer mindent jelent, csak nem diktatúrát. Diktatúrás tüneteket ma inkább lehet a Házban találni, amikor az egyes pártok felszólalásai